Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. november / 11. szám
2 Ferencváros Október végi beszélgetés Mécs Imrével Az ünnep arcai (Folytatás az 1. oldalról.) a forradalomra, nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Ereztem, hogy újjászületett a magyar nemzet - az a nemzet, amelyről akkor már azt mondták a történészek, hogy nincs is, a modem világban ez a fogalom elavult. Mécs Imre történelmi megemlékezésében név szerint is szólt a forradalom és szabadságharc mártírjairól, a Bakáts téli, a Corvin közi, a Tompa és Tűzoltó Utcai hősökről, rabtársairól, a bitó alá hürcolt cellatársakról. Szólt arról, hogy ötvenhatnak köszönhetően történhetett meg a rendszerváltás is, és október 23-án kiálthattuk ki a Harmadik Köztársaságot. Az ünneplő szavak után a Bakáts téri emlékműnél elhelyezték a megemlékezés virágait a Ferencvárosi Önkormányzat képviselői, a kerületi pártok és szervezetek tagjai, a ferencvárosi polgárok. A rendezvényt a Ferencvárosi Nyári Játékok Kht. által szervezett műsor foglalta keretbe: Miklós Tibor konferált, Nagy Anikó Jászai-díjas színművész, Földes Tamás színművész, Dión Mariann, Nagy Sándor és Nagy Lóránt főiskolai hallgatók tolmácsolásában hallgatott gyönyörű dalokat és verseket az ünneplő közönség. Herceg FERENCVÁROS A IX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferencvárosi Önkormányzat Főszerkesztő: Mező Margit Szerkesztőség 1094 Budapest, Tompa u. 12. Tel.:216-1020.216-1025 Tef/Fax: 215-9589 Terjesztés: FEIBRA Kft. Terjesztési reklamációk: 340-9921,340-9922 E-mail: ferencv@mail.inext.hu Nyomás, kötés: ATHENAEUM NYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Garáné Bardróczy Irén Igazgatóság elnöke- Társadalmi közmegegyezés kérdése, hogy mikor és mit nyilvánítanak ünnepnek. Az viszont, hogy miképp éljük meg ezeket az ünnepeket, nagyon is szubjektív dolog. Ön miként viszonyul ehhez a kettősséghez? — Nagyon nehezen. 30 éven át október 23-án lopva jártam ki a 301-es parcellába, sokszor igazoltattak a rendőrök, elvették a személyigazolványomat, zaklattak. Mi tagadás, furcsa volt, amikor már állami csinnadrattával, az állami protokoll szabályai szerint, katonai tiszteletadással folytak az ünnepségek. Idegennek éreztem a felhajtást, és bizony az is megesett, hogy megszöktem előlük. Azt hiszem, az a baj, hogy nem tudtuk még megtalálni az ünneplés helyes rendjét, módját. Az teljesen normális dolog, hogy az állami vezetők megünneplik, de az is nagyon fontos, hogy személyek, csoportok egyéb módon is megemlékezhessenek az októberi eseményekről. Nem lehet senkit ünneplésre kényszeríteni, de az ünnepet sem lehet formalizálni. — Amíg egy ünnep titkos-titkolt, addig sokkal intimebb, s mint ilyen, sokkal őszintébb. Amikor már legális ünnep, a külsőségekkel igyekeznek bizonyítani és biztosítani a rangját. — Furcsa ellentmondás ez, hiszen az intimitás és a hivatalosság óhatatlanul szemben áll egymással, de mégis szükség van mindkettőre. Néha csodálatosan fedik egymást. Nagyon szép emlékem van 1996—ból, amikor átadtuk a Kossuth téri Forradalom Lángját, s a hivatalos ünnepség után este arra sétálva azt láttam, hogy az emberek teljesen spontán módon odavitték a fáklyához a maguk mécsesét. mondhatni „belakták” az emlékművet. Boldog voltam, mert az effajta spontaneitás finomságot igényel, intelligenciát, kulturált magatartást. Ezt a fajta egymásra rezonálást hiányolom mostanság.- Nagyon sokan és sokat emlegetik azt a bizonyos „56-os szellemet”. Tulajdonképpen mit kell értenünk rajta?- Nehéz meghatározni. Két mondást idéznék, az egyik Göncz Árpádé, aki azt mondta, annyi 56 van, ahányan átélték A másik Mérei Ferenc professzortól való, és így szól: „Nem mi csináltuk a forradalmat, hanem az csinált minket.” Mindkettő tükrözi azt az óriási népmozgalmat, amely több, ámde párhuzamos szálon futott, és mindenki ugyanazt akarta. Tulajdonképpen az októberi forradalomnak nem voltak nagy vezéralakjai, már az idő rövidsége miatt sem. Mindenki ismeri az 1848-as forradalom és szabadságharc vezéreit, akik olykor utálták is egymást, mint például Széchenyi és Kossuth, vagy Petőfi és Mészáros Lázár. A mi forradalmunkban sok kis Petőfi, sok kis Kossuth, sok kis Bem apó harcolt, akik nem nézték, mi hasznuk lesz ebből, de összefogtak, és egymást erősítették. Ez jellemezte 56-ot, én ezt értem 56-os szellem alatt. Nyoma sem volt a haszonelvűségnek. Ritka pillanat az ilyen, nem is tud sokáig megmaradni az efféle tisztaság, de mivel vérbe fojtották, nem tudott bepiszkolódni.- Mondhatni, a forradalom nem falta fel saját gyermekeit...- Igen, bár mostanában az a cinikus mondás járja, hogy a forradalom gyermekei falják fel a forradalmat. Azok a túlélők, akik közül sokan nagy kárt okoznak 56 emlékének. Szélsőségeket handabandázó öregek kerülnek szembe fiatalkori önmagukkal, azzal a fiatallal, aki harcolt, küzdött, elvei voltak. Ez szörnyű, de meglehet, törvényszerű... Rossz megélni, hogy barátaink, egykori harcostársaink kifordulnak önmagukból, s tulajdonképpen megtagadják egykori fiatalságukat. 89 előtt, amíg veszélyes volt kiállni a forradalom mellett, működött egyfajta önszabályozás, ami
