Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. február / 2. szám

10 Ferencváros Vendégségben egy állati lakásban Tévhitben éltem idáig. Na jó, ez nem tragikus, van az úgy, hogy az ember nincs tisztában az élet nagy igazságaival. Én például, botor fejjel azt hittem, hogy a kí­gyók teste olyan brrr, de nyirkos, egyszerre tapadós és sikamlós is, és ha megfog­juk, akkor ragacsos és nedves lesz a tenyerünk. Hát most tudatom a nagyvilággal, meg a többi tévhitessel, hogy ez bizony nem így van. Ezért aztán, ha eljön életük azon nagy pillanata, amikor kézbe vehetnek egy kígyót, bátran tegyék, mert sem­mi brrr, meg semmi ragacs. Bizton állíthatom, én ugyanis már túl vagyok rajta. Azt mondta Sán­dor, a fotósunk, miközben liheg­ve másztunk fel­felé egy Lónyay utcai bérház har­madik emeletére, hogy ahová me­______ gyünk, ott nagy é lményben lesz részem. Aztán tessék, igaza is lett. A lakás - ahová bebocsáttattunk - első szobája körben a falak mentén, fel a plafonig, zsúfolásig tele madárkalit­kákkal. Akár az állatkerti madárházban, csak a szűk tér miatt az „illat” kicsiny­két mellbevágóbb. A másik szobában a terráriumok, műanyag kádak, kalitkák között keskeny csapásokon lehet csak közlekedni. Kígyók, békák, teknősök, pókok, gőték, sáskák, egy csóka, vala­mint egy amazonpapagáj a szoba- és há­lótársai dr. Ország Mihálynak és fele­ségének. De nem ám holmi közönséges ékszerteknősök vagy parlagi viperák, hanem különleges, furcsa kinézetű te­remtmények. Némelyik olyan, hogy bármelyik amerikai sci-fiben megállná a helyét mint marslakó. Mint például a bizarr külsejű mata-mata teknős vagy a mókás fejű, gombostűszemű kígyónya­kú teknős, meg a brazíliai szarvasbéka is, amelyik krokodilszerű fogaival em­lékezeteseket tud harapni. De a tücsök- szerűen ciripelő közép-amerikai nyílméreg béka már inkább a szép szí­neivel és a hangjával nyűgöz le. — Ennek a váladékát az indiánok nyílméregnek használják. Akit ezzel meglőnek, perceken belül meghal szív­bénulásban - meséli Ország doktor. - Nálam főként olyan állatok vannak, amiket én szerettem volna, de néha hoz­nak lerobbant, öreg madarakat is. A múltkor például beállítottak egy félszár­nyú, kopasz rigóval, hogy a parkban ta­lálták. Mivel én állatorvos is vagyok, idehozták nekem. A papagáj kedvenc dala A lakásban egy pillanatra sincs csend. Hol a madarak énekelgetnek a másik szobában, hol meg éppen valamelyik béka ad hangot aktuális lelkiállapotá­nak. Még a falióra is madárhangon tu­datja az idő múlását: pontban óránként más-más madár hangja szólal meg. Az egyik kalitkából, izgatott ugrálgatás kö­zepette nagy érdeklődéssel egy szép fe­kete csóka figyel minket.- 0 Csocsó. Nagyon értelmes és so­kat ad magára. Például ha tiszta vizet kap, rögtön megfürdik, és rendszeresen manikűrözik is, ugye Csocsó? - szól ma­darához Ország doktor. - Mindegyik madár más egyéniség. Bertalan például, a beó, aki Indiából került a Lónyay utcá­ba, kitűnő hangutánzó volt. Annak ide­jén a feleségem meg az anyósom mindig balhézott, hogy a madaraktól átjön a bü­dössé g ebbe a szobába. Amikor nyitva maradt az ajtó, rögtön kiabáltak: ajtó, ajtó! Bertalan ezt megtanulta, és ha nyitva felejtettem az ajtót, agresszíven kiabálni kezdte az én hangomon: ajtó, ajtó, ajtó! Számtalanszor megtörtént, hogy a vendégeink, akik nem tudták, hogy a madár kiabál, megszeppenve ro­hantak az ajtóhoz. Sajnos már elpusztult másik nagy kedvencem, Böszme is, a jákópapagáj, akit több rádióműsorban is bemutattak régebben. Neki két nagy magánszáma volt. Az egyik, amikor magnóról Simándy Józseffel együtt éne­kelte a Vágyom egy nő után című dalt, a másik pedig, amikor bemutatta, hogyan köhögök és prüszkölök, ha meg vagyok fázva. Remekül tudott káromkodni, és beszélgetni is lehetett vele, a jákópapa- gájok ugyanis szituációknak megfelelő­en tanulnak. Az a fehérhomlokú ama­zonpapagáj - mutat egy közeli kalitka felé —, hím létére gyűlöli a nőket. A fele­ségemre a legmérgesebb, a többi nőről ugyanis azt hiszi, hogy sikerül neki elza­varni őket. Ha sokáig nem vagyok itt­hon, azt kiabálja: Miska, Miska, Miska! Az állatok tartása persze nem csupa móka és kacagás. „Egész napos üzem”, ahogy vendéglátónk jellemzi az etetés, takarítás, alom- és élelembeszerzés kál­váriáját. Nem is olcsó mulatság, és Or­szág doktor e téren csak a nyugdíjára és a találékonyságára számíthat. A pápua-új- gíneai fakéregutánzó sáska például csak rózsa- és földiszederlevelet hajlandó en­ni. Ez utóbbit télvíz idején „külön élve­zet” beszerezni, de szerencsére a Határ úti erdőben ilyenkor is fellelhető. Kéré­sünkre megnézhetjük az eledelül szolgá­ló csótány, muslinca és lisztkukac tenyé­szetet, amelyeket persze szintén etetni kell. A családi hűtőszekrényben a vaj és párizsi mellett mélyhűtött hangyatojás és vándorsáska vár szervírozásra. Ország Dr. Ország Mihály a korallsiklóval

Next

/
Thumbnails
Contents