Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. február / 2. szám

Ferencváros 9 FÓRUM Felhívás A Magyar Honvédség Budapest Fővárosi Hadki­egészítő Parancsnokság „B-C" és „C" kategóriás gépjárművezető-képző tanfolyamot szervez. Az így megszerzett „C" kategória a várhatóan 2000. évtől bevezetendő „C”és „C1" kategóriákra is érvé­nyes lesz. A jelentkezés feltételei:- Betöltött 18. év.- Katonai szolgálatra való egészségügyi alkal­masság.- A jelentkező életvitele lehetővé tegye, hogy a jogosítvány megszerzését követő egy éven belül bevonuljon sorkatonai szolgálatra. A képzés költségeihez a honvédség közel 80%-os kedvezménnyel járni hozzá. Jelentkezni lehet: A Magyar Honvédség Budapest Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokságon Bp. II., Pasaréti út 84., valamint a kerületi polgármesteri hivatal ka­tonai főelőadójánál Bp. IX., Ráday u. 26. fsz. 11. Titkos Ferenc, katonai főea. Ping-pongosok A Ferencvárosi Asztalitenisz Szövetség elnöké­nek, Gergár Károly történész tanár úrnak a meghí­vására részt vettem az év végi záróünnepségükön. Igaz, hogy más kerületben lakom, de mint já­tékvezető, ott szoktam lenni a Ferencvárosi Asztali- tenisz Szövetség rendezvényein, ahol rendkívül sportbaráti és hangulatos versenyeket bonyolítanak le. A játékosok egymással szemben is roppant kor­rektül viselkednek, és ami meglepő: egyre nagyobb létszámmal vesznek részt a különböző rendezvé­nyeken, mióta a Magyar Asztalitenisz Szövetség szaklapjában az eredmények megjelennek. Az év végi ünnepség lebonyolítása több alka­lommal is úgy volt lehetséges, hogy Majtényi Ani­kó főtanácsos, a Humán Szolgáltató Iroda munka­társa vette gondjaiba a baráti összejövetelt. Javasol­ni szeretném másoknak is, hogy néha látogassanak el a Ferencvárosi Asztalitenisz Szövetség által ren­dezett versenyekre, hogy megtapasztalják, miként lehet szórakozni testedzéssel botrányok nélkül is. És ami különös: a versenyzők, az egész fiataloktól a veteránokig élvezik a mérkőzéseket, tudnak önfe­ledten örülni a helyezéseknek, okleveleknek, ku­páknak. Kívánom, hogy idén is legyen több ilyen sike­res rendezvény, hisz tulajdonképpen a tömegsport­ból lehet kiválasztani azokat a tehetségeket, akik ké­sőbb mint élsportolók, világsikereket érnek el. Tisztelettel: korlati téren képzettek legyenek. Ko­moly vizsga előzte meg a pesti és budai céhekben az „inasok” felvételét. Hűsé­get kellett fogadniuk, hogy mesterüket el nem hagyják és nem okoznak kárt. A szülő felvételi, úgynevezett szegődési díjat fizetett be a céhládákba. A tanuló­idő sok szakmában négy év volt (pl. szűcs, aranyműves, órás stb.), de több­ségében csak három. Az emléktáblák részben őrzik azon alkotók, hírességek nevét, akik az utca lakói voltak, vagy itt jártak iskolába. A legjelentősebb a Mester utca 67. szám alatti emléktábla az egykori polgári is­kola, ma József Attila Általános Iskola homlokzatán, amely arról tanúskodik, hogy József Attila 1912-13-ban az in­tézmény tanulója volt. Az emléktábla Pándi Kiss János alkotása. Az utca egyik ékessége az 1936-ban Fábián Gáspár tervei alapján neoromán stílus­ban épült Szent Vince templom. Az egykori Temető, ma Mester utca lüktető, élettel teli része a kerületnek. Dr. Justyák Jánosné A Mester utca A IX. kerületi Ferenc- és Könyves Kál­mán körutat összekötő Mester utca 1874-ben kapta mai nevét. Előző elne­vezései a 19. sz. elején: Gottesacker­gasse, Friedhofgasse, Temető utca volt. Az 1800-as évek elején a lakosság gyarapodásával új temetőt kellett nyitni a védgáton kívül a mai Mes­ter, Gát és Haller utcák között. A felekezetek ide közösen temetkeztek. Ez a temető adott nyughelyét többek között a szerb szár­mazású, magyar költővé vált Vitkovics Mihálynak és a szabadságharc leverése után kivégzett Noszlopy Gáspárnak, Kossuth kormánybiztosának. A város­rész szabályozásakor a temetőt a Friedhofgasse (mai Mester utca) ketté­osztotta. De több mint félévszázados használat után a temetőt bezárták, majd 1912-ben kiürítették. Eltűnt, hogy helyet adjon a nagy ál­modozó, Jókai jóslatának, miszerint: „Ez a hely itt egykor város fog lenni, és porainkat összekeverik a paloták vako­latával”. (Jókai: És mégis mozog a föld.) Ha paloták nem is, de tisztes pol­gárházak, üzemek, iskolák épültek az egykori temető helyén. A „mester” szó csak részben utal ipari jellegére. Az ipari üzemek a dunai oldalon létesül­tek, itt telepedtek le az ipari munkások első képviselői, míg a Mester utca má­sik oldalán, és azon túl, még mindig szétszórt, magányos falusi házakra em­lékeztető apró épületek adtak otthont a földműveseknek és kertészmesterek­nek, akiknek nagy része német ajkú majoros és telepes volt. A Mester utca vé­dett utcanév. De ma akár Iskola utcának is nevezhetnénk, mivel az utcában öt iskola (két általános és há­rom középiskola) van. A régi mesterek igényelték, hogy fia­ik, lányaik, vagy az éppen náluk tanuló mesterlegények mind elméleti, mind gya­Tuhuiy Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents