Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. október / 10. szám
6 Ferencváros Somogyi Eszter Csak a színházról beszélek ennyit A rövidre vágott gesztenye-vörös haj alatti hatalmas őzikebama szemek csaknem naivát sejtetnek. Nem az. Óhatatlanul kerül szóba az elmúlt idők problémája: szabad-e a fiataloknak leími-leíratni az idősebbeket...- Szabad?- Amikor az ember fiatalabb, néha azt gondolja: menjen, tűnjön el a pályáról, az utamból az, aki elmúlt x, ez nincs is korhatárhoz kötve. Szeretném nem megérni, hogy hajamban piros masnival teszem magam nevetségessé, de a színház egy lassan ölő méreg; önmagától ritkán hagyja abba valaki... Jó lenne, ha az évek múlásával mindenki a korának megfelelő szerepet kapná meg, s hogy sztárénekesnők ne legyenek egyszer csak leírva.-Te a szopránkor csúcsán vagy...- Szoprán, ha hangfajként általánosítunk, több van. Elsősorban lírai és spinto. Körülbelül három éve annak, hogy drámai szoprán szerepeket is el tudok már énekelni. Ehhez képest, azt hiszem, nem vagyok kellően foglalkoztatva. Sokkal többre lennék képes, de nem megyek szerepet kuncsorogni... Lehet, hogy ez hiba, lehet, hogy rosszul csinálom, de nem tudom magam prezentálni.- Micaelátói jutottál oda, hogy - nagyszerű kolléganők riválisaként - az első számú Fidelio vagy.- Fidelio, A köpeny, a Humperdinck: Jancsi és Juliska anyaszerepe után azt hittem, jön egy fejlődési menet. Nem jött. Második sellőt énekeltem Az istenek alkonyában, de miért nem Sieglindet? Sőt, úgy érzem, hogy Brün- hildet is el tudnám énekelni, de nem hiszem, hogy ezt ki kell kényszentenem. Mások talán jobban látnak engem, és lehet, hogy akkor lesz időben, amikor ezeket a szerepeket megkapom. Nem vagyok korán érő alkat.- Nagyon fontosnak tartod a színházat az operában is.- Igen. A közönség akkor jön be, akkor szereti a műfajt és marad hű hozzá, ha embert lát „odafönt”. Nem egy hétköznapit, de egy embert. Ezért volt fantasztikus Pécsett Balikó Tamás Tosca rendezése, mert ott a II. felvonás egy igazi krimi. Az emberek szinte tapsolni sem mernek, úgy érzik, valódi vér folyik.- Óhatatlanul felvetődik a kérdés: nem akarnál prózát játszani?- Bennem is felvetődött most, hogy Udvaros Dorottya Lola Blau-t játszik. Istenem, hányféle módon lehet megszólalni, elmondani egy mondatot! De én énekesnő vagyok, akit most rendkívüli módon izgatnak a színészi feladatok. Szerencsére gyakran találkozom olyan rendezőkkel, mint például Kerényi Miklós Gábor. Akinek a gondolkodása olyan, hogy az operában sem csak a felszínt látja. Ilyen volt Vámos László is, akivel soha nem dolgozhattam, de megismerhettem roppant vonzó személyiségét.-A jelenlegi direktorról - aki világ- színvonalúnak nevezte a Bakáts téri Erzsébet alakításodat - nem kérlek, hogy beszélj, de arról feltétlenül - hisz játékcentrikus vagy -, hogy ki a legfontosabb: a rendező, a karmester vagy a partnerek?- Természetesen legelső a karmester, mert ennek az egész bulinak az alapja mégiscsak a zene! A karmester, a partnerek, azok, akikkel zeneileg készen vagyunk, szóval amikor a darab zeneileg már áll a lábán, akkor jön a színpad, jön a rendező... Ilyenkor a zene kicsit szétesik, a karmester a szívéhez kap, de azután ismét összeáll az egész. Egyszerre több mindenre kell figyelni, de ez már maga a csoda!-A karmester zeneileg vezet, a rendező „beállít”, de a partner minden előadáson melletted áll.- A kevésbé játékcentrikus partnert az ember megpróbálja a próbák idején felheccelni, piszkálni, s ha érzi a színpadot - Egri Sándor, a pécsi Scarpia ilyen! - akkor nagyszerű. De soha nem fordulhat elő, hogy egy színpadi játékbravúr az éneklés rovására menjen. Nekem egyébként nagy szerencsém volt a partnereimmel: Molnár András, Egri vagy Airizer Csaba az idei Ferencvárosi Ünnepi Játékok Don Carlosának Fülöp királyaként ilyen partnerek, csakúgy mint Bándi János volt és a csodálatos B. Nagy János A köpenyben.- Vágyad a Ring két heroinája.- Nagyon szeretném elénekelni A Nibelung előadássorozatában Sieglindet a Walkürben és utána a Siegfried Brünhildejét. És Judit... és Erzsébet a Tannhauserben.-És Vénusz? Hiszen a Tannhauserben sokak álma mindkét szerep elének- lése. S ez egy előadáson belül is megoldható.- Erzsébet és Vénusz a nő két véglete. Engem az utóbbi nem vonz.- Rólad eddig csak művészként esett szó. Nem beszéltünk a biztos magánéleti háttérrel nem rendelkező nyugodt asszonyról, az anyáról.- A Mester utcában lakom. A Bakáts téri zenei általánosba jártam, utána a Leővey-be... Lányom, Noém jelenleg a Leővey-be jár, természetesen a Bakáts tér után! Én gyerekkoromban Váradiné Farkas Klári néninél zongoráztam hosszú évekig, majd karvezetői szakra felvételiztem... Szőnyi Erzsébet azt mondta: „maga kislány túl jól énekel, jelentkezzen jövőre, énekesnek”. Hát így kezdődött. Szeretnék persze vezényelni, de az teljes embert kíván, nem akarom magam Domingóhoz hasonlítani, de az ő példája bizonyítja, hogy nem szerencsés egyidőben énekelni és dirigálni.- Tele vagy tervekkel, megosztod velünk a gondolataidat. Öröm veled interjút készíteni.- Nem szoktam én ennyit beszélni, de a színház a szerelmem, a szenvedélyem! Ha színházról van szó, nem tudom abbahagyni a beszédet. Gervai Anikó
