Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. október / 10. szám
Ferencváros 1 FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM A FÓRUMBAN megjelenő leveleket szerkesztjük (stilizáljuk, rövidítjük), de azok tartalmáért a levél írója felelős. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. (Folytatás az 1. oldalról.) „A lakóépületben és a hozzá tartozó közösségi és közös használatra szolgáló helyiségekben és területen napszaktól függetlenül tartózkodni kell minden, mások nyugalmát zavaró zajos magatartástól és tevékenységtől." (Részlet a 4. paragrafusból.) A rendelet előírja, hogy a közös használatra szolgáló területeken bútorokat és egyéb tárgyakat (pl. kerékpár, gyermekkocsi stb.) csak a lakóközösség legalább 213-os többségű írásbeli engedélyével lehet tárolni. Aki a közös használatra szolgáló helyiségek és területek használatára vonatkozó szabályokat megszegi, szabálysértést követ el, és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható - szabja meg a Házirend. A rendelet szerint a Házirendet minden önkormányzati tulajdonú épületben ki kell függeszteni. Ha eltűnne vagy megrongálódna, a Bérlemény- zemeltető Vállalatnál (IX., Ferenc krt. 8.) kell jelezni, ahol gondoskodnak a pótlásáról. A függőfolyosó tehát nem a lakás része és használatáért sem fizet a bérlő a lakbérbefoglalva. Véleményünk szerint azt, hogy a körfolyosón lehessen-e ruhát szárítani, üldögélni - úgy, hogy az a többi lakótársat ne zavarja és a közlekedést se akadályozza - az azonos folyosón lakók közös megegyezése is eldöntheti. Ebben persze nagy szerepet játszik, hogy a lakók közül ki, mennyire képes betartani az egymás mellett élés alapvető szabályait. Vitatott ház- és ingatlan ügyek a Ferencvárosban... Tisztelt Ferencvárosi Polgárok! A közelmúltban több lakóépülettel kapcsolatban jutott el hozzám közszájon forgó téves információ. Úgy látszik, a választásokhoz közeledve ezeknek a száma megsokszorozódik. Ezért engedjék meg, hogy az önkormányzat tényleges álláspontját megfogalmazzam a konkrét ügyekben. Az első ilyen téma a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem építkezése. A Ferencváros augusztusi számában egy olvasói levélben is megjelent az a vélekedés - amit később máshonnan is visszahallottam hogy az önkormányzat az érintett ingatlanokat ingyen adja át az egyetemnek, az ott lévő lakókat pedig méltánytalanul rossz körülmények közé kényszeríti. A helyzet éppenséggel az, hogy az aláírt szerződésben olyan magas vételárat határoztunk meg. ami fedezi a lakók elhelyezéséhez szükséges kiadásokat. Ez azt is jelenti - mivel üres telket is adunk el az építkezéshez hogy az önkormányzat nem elhanyagolható mértékű, valódi többletbevételhez is jut. Ennél fontosabb, hogy az érintett lakók nem kerülhetnek rosszabb helyzetbe a jelenleginél, s ezt az egyetem, azaz a magyar állam finanszírozza. A kerületben pedig megépül egy új egyetemi épület, ami egyszersmind az egyház ingatlan igényének kielégítését is elősegíti. A következő kérdés a Belső-Ferencvárosban lévő műemlék jellegű lakóingatlanok (Üllői út 7., 17., 19., 23., Lónyay u. 7., Ráday u. 18.) sorsa. Az a hír jutott el hozzám, hogy az önkormányzat a fenti ingatlanokat nem akarja a lakóknak eladni. Nem így van. Az elidegenítést az Országos Műemlékvédelmi Hivatal köti irreális feltételekhez. Két épületnél - Ráday u. 18., Lónyay u. 7. - a hivatal olyan, az elidegenítéshez szükséges felújítási kötelezettséget szabott ki ránk, aminek a mértéke meghaladja a fél-fél milliárd forintot. A másik kettőnél „csak” 50-100 millió forint körüli lenne ez az összeg. Van olyan épület is, ahol a felújítás megtörtént, a hivatal azonban szóbeli ígérete ellenére sem adta írásban hozzájárulását. A ferencvárosi lakóépületek elidegenítésének lezárultával lényegében csak az említett épületek maradtak hátra. Az ügyintézők közötti többszöri telefonos egyeztetés után, ez év tavaszán személyesen kerestem meg a Műemlékvédelmi Hivatal illetékes ügyintézőjét, hogy tisztázzam a helyzetet. A megbeszélés nagyon barátságos hangulatú volt, azonban a kért állásfoglalás azóta sem született meg, és helyszíni szemlére is csak részlegesen került sor. Úgy gondolom, hogy most már „nagyon hivatalos útra” kell terelni az ügyet, nevezetesen határidő megszabásával, a hivatalt reális feltételek megfogalmazására felkérni. Ennek elmulasztása esetén akár bíróságon pereskedni, a polgárok, illetve az önkormányzat érdekeinek szándékos megsértése miatt. A legtöbbeket érintő kérdés az Aszódi lakótelep elidegenítése. Talán e témában jutott el hozzám a legtöbb rémhír. Nevezetesen, hogy a lakóházhoz tartozó kerteket az önkormányzat nem akarja eladni; hogy csak akkor adja el az épületeket, ha mind a 16 lakó hozzájárul a bontáshoz; hogy a kerítések áthelyezéséhez az önkormányzat rövidebb-hosszabb távon ragaszkodik és így tovább. A társasházak földhivatali bejegyzésének az a feltétele, hogy a közöttük lévő utak a jelenleg érvényes hatósági előírásoknak megfeleljenek. Követelmény az is, hogy ne legyen a kialakítandó telekhatáron átnyúló építmény. Ettől eltekinteni az önkormányzat sem tud, tehát az átnyúló építményeknél az önkormányzat ragaszkodik a bontáshoz. (Amennyiben ez építés engedéllyel, vagy nagyon régen történt, akkor természetesen a bontás kártalanítás mellett történik.) De egy lakóval való ilyen jellegű vita az épület másik 15 lakásának eladását nem akadályozhatja meg, legfeljebb az eljárást lassíthatja. Természetesen a ház lakói által eddig használt
