Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997. november / 11. szám

Ferencváros 3 Polgármesterek találkozója a Bakáts téren A Ferencváros alapításának tiszteletére rendezett búcsú zenéje bezengte a polgármesteri irodát is, s amikor a majoretteket kísérő fúvósok felharsantak, egyszerre öt férfi hajolt ki az ablakon. Ferencváros és testvérvárosainak veze­tői együtt ünnepeltek, és ez alkalommal is együtt gondolkodtak a világ és vá­rosaik sorsáról.- Mondjátok el — fordul Gegesy úr, a házigazda a vendégeihez hogy hétfőn, ami­kor innen hazatér­tek, milyen gon­dok várnak rátok. Mondjátok csak el, milyen körül­mények között dolgoztok, mert szerin­tem ezt az itteniek el sem tudják kép­zelni. Ekkor a vendégek ünnepi lazaságot tükröző tekintete hirtelen váltani lát­szott, s kérdőn néztek egymásra, ki is kezdje. Bacskulin Ist­ván a Vajdaságból érkezett, Kanizsa polgármestere. 1993 óta áll az ön- kormányzat élén a vajdasági magyar­ság képviseleté­ben, tavaly válasz­tották újra.- A két hete lezajlott szerb parla­menti választásokon 880 szavazatot egyszerűen elloptak - tárja szét a karját - így kibuktam a képviselőházi körből. Tagja vagyok azonban a tartományi vajdasági képviselőháznak és ott fo­gom feltenni a kérdést: hogyan állnak a dolgok, hol a demokrácia? Ferencvárossal ’94-ben írtuk alá a testvérvárosi megállapodást, amely nem pusztán protokolláris aktus volt, hanem élő kulturális kapcsolat lett, és lassan sikerül gazdasági és egyéb terü­leteken is együttműködnünk. A Jugosz­láviát sújtó gazdasági embargó ko­rábban lehetetlenné tette a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kialakítását. Több művészeti csoportunkat hoztuk már el Budapestre, akik különböző hazai rendezvényeken vettek részt. A mostani búcsún is fellépünk. De a va­lódi élményt az jelenti ezeknek a résztvevőknek, hogy egyáltalán el­tölthetnek három napot az anyaország fővárosában. Felbecsülhetetlen érté­ke van annak, hogy a határon túli gyerekek láthatják, honnan erednek a gyökerek, érezhetik, hova tartoznak. Ezt az érzést a Ferencváros megerősí­ti bennük. A legeslegnagyobb segítség pedig az volt, amikor tavasszal a gyerekeink 1500 könyvet kaptak a Ferencvárostól. Leírhatatlan azok öröme, akik öt éve nem kaptak senkitől, semmit. A hétfőn rám váró gondok? Hát van bőven - sóhajt fel Bacskulin úr. Az ok­tatás miatt aggódom a legjobban. Kani­zsán öt és félezer diák tanul. Az önkor­mányzathoz tartozó 13 településen van tíz iskolaépületünk és 1200 óvodásunk. Ezeket az intézményeket fűteni évről évre nehezebb. Épp a múlt héten kap­tunk értesítést a szerb bányászati mi­nisztériumtól. Tájékoztatnak, hogy amennyiben tíz napon belül nem rende­zi az ország az Oroszországtól érkezett gáz kapcsán felhalmozódott adósságot, akkor elzárják a távfűtést, beszüntetik a gázszolgáltatást; fűtés nélkül mara­dunk. Tudni kell, hogy az ország több száz millió márkával tartozik az 1993 óta kapott gázért, illetőleg az embargó alatt kilopott gázmennyiségért, amit persze senki nem akar kifizetni. Csak a Kanizsa önkormányzatához tartozó na­gyobb cégek, amelyek egyébként mind a hatalmi pártok fönnhatósága alatt áll­nak, hozzávetőlegesen négymillió már­kával tartoznak a gázszolgáltatásért. Pénzük soha az életben nem lesz, vagy ha fizetnének, akkor a dolgozói bérekre nem jutna.- Mit tud ebben a helyzetben a pol­gármester tenni?- Azokat a cégeket, amelyek vesz­teséggel termelnek, fölkérjük a polgá­rok nevében, hogy zárjanak be a kriti­kus hónapokra. 30-40 munkás fize­tett szabadságon tartása még mindig ésszerűbb, mint fölöslegesen fogyasz­tani a gázt és tovább növelni az adós­ságot. Ha nem sikerül kompromisz- szumra jutni, s ha leáll a távfűtés, ak­kor csakúgy, mint 93-ban, kukorica­csutkával fogjuk fűteni az iskolákat. Ebben a kérdésben a Ferencváros is csak miatyánkkal tud segíteni. De ott, ahol átéltük, milyen 100 Ft-ból élni meg havonta, ahol magunk sem tud­juk, milyen varázslattal sikerült éve­ken át fenntartanunk iskoláinkat, kór­házainkat, templomainkat, ott ezután is lesz megoldás az életre. Nálunk most a napokban kapták meg a csalá­dok a tavaly augusztusi családi pótlé­kot, a nyugdíjasoktól tavaly másfél ha­vi nyugdíj összegét ellopták, a tanárok fizetése pedig ez idő szerint három hó­napot késik. Ilyen körülmények között a családok ereje, a pedagógusok szere- tete nélkül összeomlana minden. Hitman Tibor Ukrajnából érke­zett, ő Beregszász járás tanácselnö­ke.- Nálunk még tanácsrendszer van, s a több­pártrendszer is csak a most követ­kező választások után honosodik majd meg. Beregszász a maga 85 ezer lako­sával, melynek 60%-a magyar, egyéb­ként pedig több mint 25 féle nemzeti­ség él itt, a legnagyobb magyar járás­nak számít. Nagyon békeszerető embe­rek élnek nálunk. A Ferencvárossal ki­alakított testvérvárosi hálózatban mi vagyunk a legfiatalabbak, s egyelőre a sport az - főleg a foci! ahol sikerült jól együttműködni. Az otthon tornyosuló problémákat nehéz dióhéjban elmondani. Olyan fel­adatok várnak ránk, mint a hatékony termelés beindítása, a munkanélküliség csökkentése és az aktuális bérek fede­zetének előteremtése. A Szovjetunió szétesésekor Beregszász ipari város volt. A gyárak termékeiket kivétel nél­kül Ukrajnán kívül értékesítették, mára pedig gyakorlatilag megszűntek. Új profilra való átálláshoz komoly beruhá­zásra, új technológiára és invesztorokra van szükség. S itt a küszöbön álló vá­lasztás, készülünk végre a többpárt­rendszer megalkotására, csak éppen semmi tapasztalatunk nincs benne. Gegesy úr a saját tapasztalatait meg­osztotta velem, és ezzel máris sokat se­gített.

Next

/
Thumbnails
Contents