Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. május / 5. szám
Ferencváros 5 Bemutatjuk A módosított önkormányzati törvény előírta a testületek számára aljegyző kinevezését, és a pályázati kiírás 1995 nyarán meg is született. Éppen ez idő tájt keresett új munkaterületet magának dr. Oszvári István, a Belügyminisztérium akkori munkatársa, és sikeres pályázatával be is került a Ferencváros vezetőinek sorába.- Pillanatnyilag ön az önkormányzat ötödik legfontosabb embere. Mi a munkaköre?- Az aljegyző a jegyző helyettese. Ez általános helyettesítést jelent, a jogkör mindig aszerint alakul, hogy a jegyző úr milyen feladatok szerint ruházza azt rám.- Hogyan sikerült megnyernie a pályázatot?- Több mint húsz éves munkaviszonyom alatt szinte mindvégig a közigazgatásban dolgoztam, döntően hatósági területen. Dolgoztam kerületnél, vidéki kisvárosban, községben, megyei tanácsnál és legutóbb a Belügyminisztériumban. A megyei tanácsnál például mint jogi csoportvezető, foglalkoztam mindennel, a gyámügytől az építésügyig, majd amikor megkezdődött a vagyonátadási folyamat az önkormányzatok részére, átkerültem a vagyonellenőrző bizottságba A minisztériumban is vagyonátadási ügyekkel foglalkoztam. Gyakorlatilag mi hoztuk a másodfokú határozatokat a miniszter nevében.- Miért döntött úgy, hogy ismét kerületi munkát vállal?- Egyrészt, mert a vagyonátadási munka befejezéséhez ért, másrészt, mert úgy gondoltam, 47 évesen még van lehetőségem váltani és húzott is a szívem vissza az „első fokra”, hiszen itt zajlik igazán az élet. S végül az is közrejátszott, hogy akkoriban a kereseü viszonyok a minisztériumban igen rosszak voltak, miközben meggyőződésem szerint munkánk nemcsak hogy speciális, de rendkívül felelősségteljes is volt.-Azt találta itt, amire számított?- Épp a Vagyonkezelés és a Közigazgatási Iroda az, ami a közvetlen felügyeletem alá tartozik, és mint általános helyettes szinte mindenben aláírási jogom van. Ráadásul szerencsésen választottam ön- kormányzatot, mert itt a polgármester, a jegyző és az aljegyző teljesen jó viszonyban vannak egymással és hagyják is az embert dolgozni. az aljegyzőt- Milyen ügyek számítanak csemegének?- Vannak saját munkáim, és azon belül bőven akad izgalmas feladat. Még mindig sok tisztázatlan tulajdoni ügy van. Foglalkozom a külföldiek ingatlanszerzésével is, ami a vevőtől olyannyira sok utánajárást igényel, hogy a legnagyobb segítség, amit megtehetek, ha az önkormányzat részéről igyekszem a lehető leggyorsabban - két, három nap alatt - kiadni a szükséges igazolást. Részt veszek szerződések kötésében, rendeletek megalkotásában és két egyházi ügyben próbálok éppen a megoldás felé közeledni. Az egyikben az Unitárius Egyház ingaüan igénylése kérdésében még nincs végleges döntés, a Református Egyházzal pedig olyan együttműködést szorgalmazunk, ami lehetővé tenné, hogy a Kálvin tér 9-ben továbbra is megőrizhessük az épület kulturális funkcióit is. Azt is szeretem, amikor egy-egy kerületi polgár bejön, és kéri, hogy nézzünk utána egy hosszabb ideje húzódó ügynek. Ilyenkor idekérem az iratot és megpróbálok segíteni.- Félve kopogtat be az ember egy vezető hivatalnokhoz?- Ilyen vezető beosztásban nem voltam még. Úgy gondolom, hogy ha az ember szereti, érti a szakmáját és nem riad vissza a közveúen kapcsolattartástól, akkor elfogadják és bizalommal fordulnak hozzá Itt segítő szándékú vezetés működik, ami megkönnyíti a munkámat. Én magam sem hivatni szoktam az embereket, hanem én megyek, és nem éizem úgy, hogy ettől leesik a gyűrű az ujjamról. Meggyőződéssel vallom, hogy különösen a mai nehéz időkben színvonalas munkát csak megfelelő csapatmunkával lehet végezni, ezért a vezető egyik legfontosabb feladata, hogy az apparátusban dolgozó embereket - akik között számos magasan kvalifikált szakember van - jó szellemű, egymásért is dolgozni tudó csapattá formálja Ezért a személyes példamutatást nagyon fontosnak tartom. Vezetőként is tudni kell embernek maradni. Érzem, hogy sokszor még az is nagy dolog, ha valakit végre türelmesen végighallgatnak. Olyan is gyakran előfordul, hogy egy kurta elutasító végzést kell megmagyaráznom, és az ügyfél belátja, megérti, hogy miért van ilyen és ilyen kérdésben a hivatalnak igaza.- Mi a leggyakoribb probléma?- Természetesen a lakáskérdés. Vagy az, hogy nincs, vagy az, hogy kevés. Sok helyen problémát jelent a szanálás, és nem kevés a gond az önkényes beköltözőkkel. Akiket kilakoltatunk, gyakran többgyerekes családok, akik elhelyezést kémek.- önnek van családja?- Második házasságomban élek. Feleségem is elvált korábban, úgyhogy most van egy-egy saját és egy közös gyermekünk. ó is aljegyző volt korábban, most ügyvédként dolgozik. Pesti születésű vagyok, de hosszú ideje Gödöllőn élünk, onnan járok be naponta.- Nyugdíjas állásnak szánja a mostanit?- Sose lehet tudni. Most csak az foglalkoztat, hogy minél színvonalasabban tudjak dolgozni, még akkor is, ha a mai világ ezt minden eszközzel igyekszik is megnehezíteni. Szép munka ez, olyan megszállottaknak való, mint amilyen én is vagyok. S hogy mennyire sikerül megfelelnem, azt úgyis a polgárok minősítik majd. MÉRÉSZ
