Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. január / 1. szám
gd»o***j F ÓRUM - FÓRUM - FÓRUM rend szerint a levél szólhatna olyasmiről is, hogy „beszéltem a szomszéd nénivel, a fölöttem lakó bácsival, Iksszel és Ipszilonnal, és meggyőztük egymást arról, hogy milyen nagyszerű ez a kábeltévé, és akkor még egypárszor kis- gyűlést tartottunk”...- Igen, én is úgy fogom fel, de a levél következő bekezdését egyáltalán nem értem. Mert mi az, hogy „sokáig vártam”? Nem tudom, hogy meddig várt, nincs egyetlen dátum sem.- Egy van, az október tizediké.- Október tizedikén került bekötésre dr. Kiss Eszter lakása, s október tizenhetedikén érkezett meg hozzánk az ő pénze. Tehát hamarabb kötöttük be hozzá a kábelt, mint ahogy fizetett. Nem tudom, mire várt ilyen sokáig... Aztán nem értem, hogy hirtelen áttér a szomszédasszony problémáira...- Én értem. Vele együtt már két problémás eset van ugyanabban a házban. Illetve a szomszédasszony azóta már kilépett a társulásból.- Ez sem igaz. A szomszédasszonyt pár napja mi kapcsoltuk ki a hálózatból, mert nem fizette a havi díjat.- Én felhívtam telefonon dr. Kiss Esztert, aki egy keddi napon munkahelyén kapott egy előző pénteki telefonüzenetet, mely szerint hétfőn meglátogatja őt a szerelő...- A dátumok pontatlanok. Én beszéltem a szerelővel, aki azon a hétfői napon személyesen vette fel dr. Kiss Eszterrel a kapcsolatot, telefonon. Megbeszélték a találkozó időpontját délelőtt tíz órára, és a hölgy nem volt otthon.- És a tévéjén továbbra sem fogható normálisan a második csatorna.- Itt van a probléma, ahonnét el kell indulnunk. A hölgynek van egy nyolcszáz éves televíziója...-A hölgy szerint nyolcéves a tévé...- Jó, de attól még lehet egy tizenöt éves konstrukció, tehát mindenképpen öreg... És a Dakáts Parabola Társulás arra vállalkozik, hogy a lakásig - tehát nem a készülékig! - vezeti be a kábelt. Persze, ha a lakó megkéri a szerelőt, akkor ő a lakás előtti dobozból elvezeti a kábelt a tévéig, sőt, be is hangolja a készüléket. De a készüléket bárki laikus is rá tudja hangolni bármelyik csatornára. Dr. Kiss Eszter televíziója olyan képet nyújt, amire képes. Nem a mi rendszerünkben van a hiba, ezt az is megerősíti, hogy ebből a házból nem érkezett hozzánk olyan bejelentés, mely szerint ne volna jó a vételi lehetőség.- A lakáson kívüli kábeleket megvizsgálták?- Az említett hétfői napon az általunk megbízott szerelő a helyszínen járt, és megmérte a bejövő jelszintet. Dr. Kiss Eszter lakásánál hetvennégy decibel erősségű volt a mért teljesítmény. Tehát azon a ponton, ameddig a társulás felel a szolgáltatásért. A jel maximális értéke nyolcvan, minimális értéke hatvan decibel lehet. Ezt a Frekvenciagazdálkodási Intézet írja elő, és rendszeresen ellenőrzi.- Tehát Ön szerinta a hiba nem a Bakáts Parabola készülékében van?- Ez így igaz. De beszéljen azzal a szerelővel, aki többször is járt a házban a fenti panasz miatt, kérdezze meg, hogy ő mit tapasztalt. Gerő János, a Bakáts Parabola által megbízott PE Kft. szerelője kérdésemre elmondta, hogy Dr. Kiss Eszter kettes csatornáján olyan kép jelenik meg, amit a készülék produkálni tud. Sem jobb - sem rosszabb. (Én - laikusként - a magam részéről mindezt értem. Csak azt nem értem, hogy az ügyben érintettek miért nem tudnak szót érteni egymással. Meglehet, a stílussal van a baj?) Herceg Árpád Kedves Ferencváros! „Milyen lesz a mi Ferencvárosunk?” Röviden megválaszolva: vegyes. Ugyanolyan vegyes, mint pl. a Tom- pa-Páva-Tűzoltó utcákban épült és renovált házak, amelyeknek most illik csodájára járni, a belső kertekben ámulatba esni, fényképezni, videózni. A tervezők bebizonyították, hogy a régi házakat rendbe lehet hozni, harmóniában az újakkal. Gyászos szürke tűzfalakat tüntettek el, ablakokat és kapukat nyitottak. Sajnos van egy olyan terület, ahol a régi és az új közötti különbségeket nem lehet harmonizálni, és ez a humán dimenzió. Aki fényképezőgéppel vagy videóval 5 percet tölt a belső udvarban, természetesen nem fog ráérezni arra, micsoda világok választják el a régi és az új házak lakóit egymástól. Amikor ideköltöztem, én sem álmodtam arról, hogy ez valaha probléma lesz. Hogy ilyen probléma egyáltalán létezik. Elmondok 1-2 példát. Április végén, május elején, egy szép vasárnap kora délután, amikor mindenki általában ejtőzni szeretne, néhány gyerek a futball mellett döntött. Valamennyien a „régi házból”. A vezetőjük egy 13 éves kis gonosztevő, nevezzük Attilának. Nos, ment a foci, a kapu az én ablakom volt. Nem tetszett, rájuk szóltam. Mire Attila: Majd megmondom az anyukámnak! Jól van, beszélek én az anyukáddal. Most nem lehet, dolgozik. De hamarosan mégis előkerült, imbolyogva átjött az udvaron, sűrű alkoholszagot árasztva, és kioktatott, miszerint a kert mindenkié (amit nem vitattam), az ő fiacskájának itt csak jogai vannak, kötelességei nincsenek (ami erősen vitatható), végül is Attilácska lelki fejlődéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy kora délután, vasárnap a füvön futballozzon. Most december 18 van, de a fű még mindig nem szedte össze magát ott, ahol ez az emlékezetes meccs lejátszódott. Pedig lelki fejlődés ide vagy oda, nem volt több foci. Érdekes módon mások is kifogásolták a dolgot, különösen azok a mamák, akiknek kisgyerekeit a labda szintén eltalálta. Azóta megtanulták, hogy a kert és a játszótér nem sportpálya, de miért nem tudták ezt maguktól? Más. Hogy nyáron a zaj elviselhetetlen, arról nem a gyerekek tehetnek. Az ok egyrészt a zárt tömbrendszer, amelyben felerősödik a visszhang, másrészt a felnőttek. A „régi házakból”. Különösen az idősebbek kizárólag ordítva társalognak. Most ne tessék mondani, hogy idősek és tekintettel kell lenni rájuk. „Új házak” öregjei ezt nem teszik, másrészt pl. én is idős vagyok, azonkí10
