Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. június / 6. szám
étebbik fele Rossz érzés egyszerű emberek esti fröccsö- zését így lerohanni. Szakadt igazolványok csapódnak a kockás asztalokra, az akciósok kézi komputere másodpercek alatt írja ki, hogy az adatok keresett személyt jelölnek- e. Belépek a WC-be is egy pillanatra, két férfi nyitott ajtónál, hagyományos pózban beszélget:-Mi ak.... isten van itt?-Nem tudom b.... meg. Rengeteg a zsaru. Visszamegyek az utcára az autókhoz. Már három előállítandó ember kuksol az egyik buszban. Közben szerencsétlenségére - arra baktat egy alacsony, huncut tekintetű cigányember, irdatlan nagy fekete kalapban - a kezében teli szatyor.- Jó estét kívánok, kérem a személyi igazolványát!- Nincsen, most csináltatom, elhagytam sajnos.- Hogy hívják? Hol lakik?- Hajléktalan vagyok, a Gát utcában vagyok szálláson.- És mi van ebben a szatyorban? Mutassa csak meg!-Hal.- Hal? Hát azt meg honnan vette?- Horgászni voltam. Ezek kárászok.- Hát a botja, bot nélkül horgászott?- Nem, botja a kollégámnak van.- Hogy hívják a kollégát?- Attila. A vezetéknevére nem emlékszem.- Hát a horgászengedély?- Az is a kollégámnak van. Őt ültetik be negyediknek a kocsiba. Ennyi emberrel már nem mehetünk tovább, őket át kell adni a IX. kerületi kapitányságnak. Tíz óra közül jár az idő. Következő úticélunk az Illatos út 5. A dzsumbuj. Közvetlen a bérházakkal szemben olcsó kimérés, itt megállunk még. Vagy ötven környékbeli ácsorog, földön, deszkán, korláton üldögél - isznak. Odakanyarodó autóink körbezárják a területet, az akciósok szinte kirepülnek a kocsikból - innen nem szalad el senki.- Akinek van személyi igazolványa az ide, akinek nincs az oda álljon! Ahogy elnézem, most legalább 15-20 embert vihetnénk át a kerületi kapitányságra, de az képtelenség. A bemondott adatokat felírják, rádión próbálják egyeztetni a központtal.- Maga is ezekhez tartozik? - kérdezi bizalmaskodva egy férfi.- Igen. - mondom- Na hát csak jöjjenek gyakrabban. Itt minden nap vér folyik. Ma is fog. Tudja miért? Mert nekem például egy órával ezelőtt lopták el a színes TV-met, és tudom is, hogy ki. Itt van ni az a szemét! - hangja egyre erősebb, egyre erőszakosabb. A százados úr segítőkészen mellénk lép, közben a szeme sarkából figyeli, hogyan boldogulnak a többiekkel a kollégái. A férfi odavezet minket a feltételezett tetteshez, de csak éktelen röhögés és káromkodás kíséri a jelenetet. Otthagyjuk őket. Fél 11 van. E népes társaság csípős megjegyzései közepette szállunk vissza az autókba és végre elérjük az utolsó állomást, az Illatos út 5-öt. Az ablakokból halványan szűrődnek csak a fények, a fékező autók és az ajtócsapkodás hangjára az egybefüggő erkélyfolyosókon megjelennek a bámészkodók. Kígyóssy jegyző úr most fürgébb, mint egy akciós. Pontosan tudja, mely lakásoknak kéne üresen állniuk. Mindenhova bekopogtat, kérdez, beszélget. Az egyik félemeleti lakásban egy álmos nő nyit ajtót. Riadtan mutogatja a papírjait, kívülről fújja az önkormányzati félfogadás rendjét, mondja mikor, milyen eredménnyel járt ott utoljára. A három gyerekével költözött be ide, valami román család adta át neki a lakást.- Emlékszem magára. - mondja megnyugtatóan a jegyző úr. - De nem jött vissza a papírokkal. Jövő héten szerdán mindenképpen jöjjön be, bent leszek. Kígyóssy úr kolléganője és a meghívott képviselők figyelik az eseményeket. A folyosó túlsó végén a rendőrök egy másik lakásba köszönnek be. A szobában gyertyafény, félszeg férfi tessékeli be őket. A rendőrök szinte kiáltozzák kérdéseiket, közben elemlámpával pásztázzák a helyiséget.- Mit keres maga itt?- Sajószentpéterről vagyok, most jöttem és a lakás nyitva vót. A félhomályban áporodott szag, az ágy mellett a földön egy csomag Symphonia és egy fél liter bor. A sarokban jókora kupac batyu.- Ez micsoda, bontsa ki szépen! A nagy lepedőkből kiborul a héjatlan párna, a rongyos hálózsák, ócska ruhák. A férfi ijedten húzgál szét mindent a koszos padlón. Nagyon büdös van.- Miből gondolta, hogy ideköltözhet? És ez mi? Az előszobafélében egy rózsaszín műanyag gyermekfürdetőkádban mindenféle tekercsek, drótok, leszaggatott vezetékek. A férfi tagadja, hogy köze lenne hozzá. Ezek már itt voltak, mondja, de a rendőrök jól ismerik a vasútról lopott árut, és ez a személy ezzel erősen gyanúsítható. Őt is az autóhoz kísérik. És még egy férfit, aki nem akart előjönni rejtekhelyéről, egyébként hat hónapja szabadult és azóta is elfelejtett a hatóságoknál lejelentkezni, meg egy tizenéves fiút, aki láthatóan nem ebbe a környezetbe tartozik, és beszélni is alig tud a hígító beszippantott gőzétől. Fáradunk, ülünk az autóban, várjuk az indulást. Az akciócsoport még elintéz egykét dolgot, még összeírják, amit össze kell. A ház udvarán már legalább harminc ember csődült össze. Fiatal feleség autóba tuszkolt uráért kántál valamit a századosnak. A színes televíziós utánunk jött, kiabál, hogy hozzá miéit nem mentünk fel. Kicsit félek a körénk csoportosult emberektől. A Páva utcába érve Ficzere százados összegzi az eredményt: 12 embert vittek be a kerületi kapitányságra, ebből három bűncselekmény miatt körözött személy. És ezzel még nincs vége. A vendégeknek megköszöni, hogy eljöttek, majd sietősen búcsúzik, mert indulniuk kell a XII. kerületbe. Valaminek még ma éjjel utána kell nézniük. MERÉSZ KATALIN 13
