Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. május / 5. szám
• Jelen írás célja azon elv érvényesítése, mely szerint létező problémákról nem beszélni, azokat elkendőzni és a közvéleményt félretájékoztatni nagy bűn. E társadalmi csapda egyik leggyakoribb megnyilvánulási területe a kábítószerekkel kapcsolatos médiatevékenység. A sajtóban, rádióban és televízióban többnyire csak szűrt információk jelennek meg, azok is inkább a hatóságok sikeres akcióit ecsetelik. Jelen sorok írója igen mélyen elmerült a téma „gyakorlati vizsgálódásában”, tapasztalatai szerint ezen akciók sem hiányt, sem pánikot, sem pedig az árak emelkedését nem váltják ki az illegális drogpiacon. Budapest belső kerületeinek egyheti heroin és amfetamin igénye megközelítőleg 2-2 kg, ehhez a mennyiséghez képest a felderített és elkobzott mennyiség valóban cseppnek tűnik a tengerben. Tudomásul kell vennünk végre, hogy a kábítószerek társadalmunk minden területén jelen vannak, azokkal tehát jelentőségükhöz mérten kell foglalkoznunk. A nyilvános szórakozóhelyeken és/vagy közelükben szinte minden kapható, ám megfelelő tájékoztatás híján, aki nem tudja, mit is szed valójában, felkészülni sem képes a szerek által kiváltott következmények feldolgozására. A piac a gyors meggazdagodást szolgálja, míg a kisebb terjesztők elsősorban saját adagjukat akarják ingyen megszerezni. Bármely szinten pozícionálódik is a személy, sajátos életformát kell teremtenie, amely közvetett vagy közvetlen függőséggel jár. Ez a trend óhatatlanul a tiszta állapotban bekerülő anyagok keveréséhez, a kábítószerek idegen anyagokkal történő dúsításához, az anyag szennyezéséhez vezet. A függő fogyasztó a hálózat legalján áll, ő a legkiszolgáltatottabb, ugyanis az általa vásárolt szer többnyire már erősen szennyezett. Nenuitkán a dúsításhoz használt anyagok és eszközök okozhatnak komoly mérgezést, de nagyon sok haláleset oka az is, hogy lta a fogyasztó valamilyen véletlen folytán tiszta anyaghoz jut. Ilyenkor a megszokott dózist adja be magának, nem gondolva arra, hogy a tiszta szer hatóanyaga a szervezetéhez viszonyítva jóval meghaladhatja a kr itikus szintet. Javasolt telrát ismerni a keveréshez használt anyagokat, azok szagát, színét, állagát és ízét. Tudni kell azt is, hogy melyek azok a szerek, amelyek egymással nem kombinálhatok. Ismerni kellene ezek egymás által kiváltott vegyi reakcióit, az emberi szervezetre gyakorolt hatásait is. Fontos tudni, hogy a kábítószerek bizonyos körülmények között romlandók, ez különösen a szintetikus származékokra igaz. A drogosok nyelvén „beütött” anyagok jár ulékai (szőlőcukor, aszkorbinsav, lydo- cain) míg a szert szájon át vagy az orr nyálkahártyáján keresztül bejuttatók számár a placebo hatással bírnak, addig a vénán keresztül használók számára (ez különösen az aszkorbinsavra érvényes) káros és veszélyes lehet. A drogfilozófiák gyakran egyéni vetületei annak, hogy utánozni akarjuk az isteni cselekedeteket, mégpedig azon célból, hogy érzékeinket megszabadítsuk az anyagi kötődésektől. „Nem akarok többé ebben a világban élni, mert itt a test nagyon fáj..." Ezt megha- zudtolóan viszont megjelenik az aktus vágya, a szúrás maga, kialakulnak a kedvenc vénák, a tudat beszűkülése, mely a figyelem és a még szükségesnek ítélt kellő fegyelem elvesztéséhez vezet. Az anyagi kötődésektől így megszabadulni lehetetlen, a kontroll vagy önkontroll illuzórikussá válik, a kábító- szeres kényszeres cselekvővé, neurotikussá lesz, hogy levezesse bűntudatát. A drogfilozófiák egy másik sajátossága, hogy általuk az elme mindig arról spekulál, hogyan és miért ne cselekedjék kötelezettségeiben. Elhár ítja magától a felelősséget, szeretne olyanná válni, amilyenre sohasem kapott felhatalmazást. A legnagyobb csapda éppen ez, ugyanis mire kiderül számára, hogy engedélyt innen senr kaphat, addira már függővé vált. A kiutat különösen nehezíti az a tény, hogy ugyanazon lelki térben keresendő, amelyben a lélek és a kábítószer is egymásra talált: a üanszcendens kapcsolódási pontok körül. A tudatállapotváltozások egy ideig azonosaknak tekinthetők a hívő és a drogos lelki állapotában egyaránt. Ráadásul mindkettőt a szenvedés inspirálja. Ám míg a hívő meglelheti helyét a valóság tágas, sugaras magaslatán, addig a drogos egyre hűvösebb, sötét ösvényekre tér. De hogy melyikük számára mi és mikor következik be, az csak az egyén döntésétől függ. * Ferencvárosban működik a Drog- free Alapítvány Átmeneti Szállása (1092 Bp„ Kinizsi u. 11.). Az Alapítvány és a Ferencvárosi Önkormányzat között 1994 áprilisában létrejött támogatási szerződés óta a szállás többszörösen is szűkössé vált. Megalakították utcai gondozó szolgálatukat, amely nevének megfelelően a terepen, illetve a szociális segítésben ért el eredményeket. Követik és segítik a szállásról távozók tevékenységét, megszervezték ügyfeleik állandó kórházi látogatását. A drogspecifikus intézmények főorvosaival és a rehabilitációs otthonok vezetőivel rendszeres kapcsolatot tartanak. A leszokott narkománokból álló önsegítő csoport (Anonym Narcotic) hetenként egyszer a szálláson tartja ülését. Abban az esetekben, amikor férőhely hiányában nem tudnak fogadni valakit, ambuláns segítségnyújtást, csoportterápiát, illetve kórházi beutalót intéznek. Hozzátartozók, barátok, családtagok jelentkezésére is számítanak. Greguss Sándor 5
