Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
A Tűzoltó utcai bizományi, avagy egy másik kereskedelem A mikor még nem ebben a kerületben, hanem Budán laktam, a magukra valamit adó barátnőim már nagy buzgalommal jártak ide, ha kellett naponta kétszer, hogy kevés fizetésükből valami egyedibb, bohémabb, érdekesebb fészket rendezzenek be. Kapcsolatom az üzleti világ eme - számomra akkor még különös és idegen - világával, rosszul kezdődött. Kislányom kinőtt bútorait adtam el. Emlékszem, egy napig sikáltam, vakargattam a matricákat, zsírkréta és filctoll műveket a piros-fehér garnitúráról, hogy visszanyerje újszerű állapotát. Szép summát reméltem érte, gondoltam, egy heverőre futja majd. Telefonáltam az Üllői úti bizományiba, átvennék-e, s mennyiért, mikor szállíthatom. Biztattak, hogy vigyem, árat látatlanban nem mondhatnak, de a kereslet miatt hajlandók bármikor megvenni. Hívtam is a tehertaxit azon nyomban. Meghökkentett ugyan, amikor az ezerhétszáz forintos szállítási költséget ki kellett fizetnem, de gondoltam, majd kárpótolnak az üzletben a szép bútoromért. Sajnos, nem így történt, mert átvették ugyan bizományba, kettőezer párszáz forintért, meg is kaptam az összeget két napon belül, de az adásvételi üzletre alaposan ráfizettem, illetve jól megfizettem a „tanulópénzt”. Amit vesztettem a réven, meg kell nyernem a vámon - gondoltam -, s hogy olcsón és jól vásároljak, elkezdtem most már módszeresen kutakodni a Tűzoltó utcai bizományiban, ahová „jobb sorsom vezérelt”. Ez az üzlet azoknak az embereknek kincsesbánya, akiknek értékesebb stílbútorra nem telik, ugyanakkor kedvelik az igényesebb kivitelű, régi bútorokat, amivel jobban szeretnek és tudnak együtt élni. Itt - ritkán ugyan - de fellelhetők értékes, bár felújításra szoruló „darabok” is, amelyek meghatározhatják, „feldobhatják” egy lakás hangulatát, sokszor praktikusabban szolgálva az ott lakókat, mint a modemek. A felújítás persze, legalább annyiba kerül, mint a bútor ára, de ha valaki már beleszeretett a Tűzoltó utcai kínálatba, a keresgélésbe, a felfedezés örömébe, az egyéni stílus kialakításának lehetőségébe, megtalálja azokat a mestereket, akik kincseit tovább csinosítják. Nem mondanám, hogy ez egy drága hobbi. A mai bútorárak mellett állítom, még mindig megéri a fáradtságot, hogy darabonként, türelemmel és igényesen rendezkedjünk be. Eladni és venni tudni kell, ezért tárom a kedves olvasó elé tapasztalataimat, hiszen - miként az államháztartás - a családi háztartás is sokszor kimerülőfélben van. Nem szabad tehát elkótyavetyélnünk értékeinket, még ha olyannyira biztató vételi szándékról olvasunk is különféle hirdetési újságokban. Ajánlatos előbb hivatalosan felbe- csültetnünk egy szakemberrel, ugyanis értékbecsléssel is foglalkozik a Bizományi Áruház Vállalat (központi címfelvevő, Kinizsi utca). Ilyenkor a becsüs díja a felbecsült napi érték 5%-a, egyben a becsüs felelősséget vállal, hogy a megállapított összegért megvásárolja az értékeket. Ha azzal a céllal hívjuk ki a becsüst, hogy eladjunk a bizományinak, de az árral nem vagyunk elégedettek, akkor az egyszeri kiszállási díjat, 500 Ft-ot kell megfizetnünk. Amikor biztosak vagyunk benne, hogy értéktárgyunk ritka műkincs, vagy kurrens cikk, kérhetjük az aukción való értékesítést. Ilyenkor a becsüs ára csak kikiáltási ár, és az árut akár több mint tízszereséért is megvásárolhatja egy műgyűjtő, vagy aki egy aukción akarja elkölteni a vagyonát. Nem ritka esetben a vállalat saját szakembereivel végeztethet restaurációt az aukciós darabon, melynek ellenértékét a tulajdonostól kifizetéskor levonja. Általában azonban, ha létrejön egy megfelelő alku a becsüs és az eladó között, akkor a tárgy bizományba kerül a vállalat valamely üzlethelyiségében, az áruház hasznával (20%) emelt áron. Eladáskor értesítik a tulajdonost, és ekkor történik a kifizetés. Ritka esetben, ha bizonyos az azonnal értékesítés, a becsüs a helyszínen fizet. A Bizományi Áruház Vállalat üzletpolitikája évtizedes tapasztalatok alapján jobban szolgálja egy szélesebb vevőréteg érdekeit, mint egy régiségkereskedés, hiszen belőlünk élnek, a kispénzű emberekből vagy a mívességet megfizetni tudó gazdagokból, akik számára elegáns műtárgykereskedésüket berendezték. Ezért aztán itt minden megtalálható, a lepusztult ócskaságok fillérekért, az értékes műtárgyak vagyonokért, és a két véglet közé ami belefér. A régiség- kereskedés szelektál, egy gazdagabb, igényesebb réteg - sokszor kispolgári - ízlésének próbál megfelelni. Az utóbbi időben persze a bizományi vállalat is jobban terelgeti a vevőit, nagyjából körvonalazódik a kínálatuk fellelőhelye, így például a Dohány utcai üzlet inkább modern bútorokat kínál, a Szent István körúti műtárgyakat, de a Tűzoltó utcaiban, amely egyben központi raktárként is funkcionál, fellelhetünk elhanyagolt állapotban levő műbútorokat, olcsón megvásárolható értékes régiségeket, vagy akár műszaki cikkeket is. Vásárolnak innen híres színészek, rocksztárok, régiségkereskedők, kispénzű értelmiségiek, fiatal házasok, és akik azért ezt még meg tudják fizetni, ha az újat nem is. A bizományiban vásárolni sokszor érdem, máskor csak állapot, de mindenképpen kirándulás egy más világba, amely néha szebb, mint a valódi. Vitkóczi Erika 9
