Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
Önkormányzati rendőrség és tűzoltóság? Miből - és mikor? Ottlik Péter geológus, a ferencvárosi képviselőtestület környezetvédelmi, közterületfejlesztési és közbiztonsági bizottságának elnöke higgadt ember:- A hánygazdálkodás, ha ennek pénzügyi részét nézzük, azt jelenti, hogy csupán a lyukakat stoppoljuk be. Arra költünk, amire okvetlenül muszáj. A cégeknek érdekük, hogy áldozzanak a közbiztonságra, a tűzvédelemre. Nagy pénzből többet lehet elvenni, de mára megszűntek a nagy cégek. Lényegében ez a helyzet.- Miközben mindkét szervezet, a rendőrség is és a tűzoltóság is a fejlesztés igényét hangsúlyozza, évek óta csupán csak a fenntartásra rendezkedhetnek be.- A szintentartás egyértelműen visszafejlődést jelent. A bajnak és a baj elhárításának tulajdonképpen egyensúlyban kell lennie. Ha a baj elhárítása változatlan értéken marad, akkor a szervezet könnyebben kijátszható, megkerülhető. A rendőrség esetében például egy viszonylag jó technikai színvonallal ideig-óráig felvehető a harc a bűnözés ellen, de a létszámot is fejleszteni kellene. Nem az autóval cirkáló rendőrök számát kell növelni, mert az autóból adott esetben nem látni, hogy mi történik az utcán. Az ott szolgálatot teljesítő gyalogos rendőr viszont nem csupán a bűnözőkre lehet visszatartó Itatással, hanem az emberek biztonságérzetét is növeli. Ez nagyon fontos manapság, amikor már alig-alig merünk kimenni az utcára sötétedés után. Igazuk van az embereknek, amikor szót emelnek az elszaporodott italboltok, kocsmák ellen, mert a bűnözés gyakran együtt jár az alkoholfogyasztással...- Márpedig szociológiai tény, hogy ahol növekszik a szegénység, ott nő az italfogyasztás is...- Igen. Még olyan eset is előfordult, hogy nyilvános vécében folyt az italkimérés... De ahogy Baudelaire mondja, ez „mesterséges paradicsom”. Tehát az emberek megpróbálnak menekülni a valóság, a gondok elől. Ez nagyon szomorú, és nálunk tömegesen megfigyelhető. Amikor egy ember úgy érzi, hogy saját sorsán nem tud változtatni, az már katasztrófa.- Valamerre mozdulni kell. De a helyzet az, hogy ha itt harapom, itt fáj, ha ott harapom, ott fáj...- Az első lépés, hogy a problémák ismertté váljanak, tudatosuljanak bennünk, képviselőkben. A gondok megoldásában a költségvetés vitájakor is első helyre soroltuk a szociális problémákat, a ténylegesen rászorulók gondjainak orvoslását. A második fajsúlyos kérdés a közbiztonság fejlesztésének igénye. Az önkormányzati rendőrség és tűzoltóság keretében ez természetesen csak úgy képzelhető el, ha pénzt is találnak hozzá.- A lehetséges helyzet formális kérdéseket is felvet: ki lesz a rendőrfőnök vagy a tűzoltók főnöke a kerületekben? Például a polgármester? Milyen jogi és pénzügyi keretek között működnek együtt az egyes kerületi vagy országos szervezetek? Kerületen kívüli - nyilván kötelező és természetes - kivonulásért ki fizeti a költségeket és kinek?- A kérdésfelvetés jogos. De azért a főváros akkor is egész marad, ha huszonhárom kerületre tagoljuk a tűzoltóságát. Én nyilvánvalónak és ésszerűnek tartom, hogy a fővárosban és az országban is működik majd egy szakmai, operatív irányító szervezet.- A kerületekre „csupán” egy adminisztratív, gazdálkodó szerep hárul az átszervezés után?- Ebben egészen biztos vagyok. A szakmai jellegű feladatok ellátásához nincs is szakemberünk. Teljes egészében önálló, saját szervezetek fenntartására pedig pénzünk nincs. *** A kör, persze, még nem zárult be. Ha az országos nagykalapból jut is majd pénz a kerületi tűzoltóságokra, rendőrségekre, valószínűleg az nem lesz több, mint amennyi eddig. Ottlik Péter szavaival élve: ez mindenképpen visszafejlődést jelent. Márpedig a visszafejlődést, visszafejlesztést mi mostanra már nagyon jól begyakoroltuk. Herceg Árpád 10 A darazsat úgy két hónapja tették a fülünkbe: az ön- kormányzatoknak kell eltartaniuk-fenntartaniuk a kerületi tűzoltóságokat, rendőrségeket. Arról ugyan nem szól a fáma, hogy miből? Viszont sejthető.
