Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
A Magyar Vöröskereszt szervezetei eljutottak odáig, hogy szinte újra kell szervezni a mozgalmat A régi aktivisták elérték a nyugdíjaskort, az átszerveződött cégeknél nem nézik jó szemmel a vöröskeresztesek mozgolódását, a szervezetek taglétszáma hihetetlen mértékben lecsökkent. Az emberek elfásultak, a társadalmi munka mára mintha kiment volna a divatból... A tagbélyeget még az orvosok, a szakápolók sem veszik meg.- A Vöröskereszt VL, VII., VIII., IX. kerületi szervezetei régióban működnek - mondja Széplakiné Kujbus Éva, kerületi ügyvivő. - A német Vöröskereszttől évente kap adományt a régió, amelyből a ferencvárosi rászorultakat is tudjuk segélyezni. Rendszeresen szervezünk kedvezményes vásárlási akciókat. Mester utcai bázisunkon minden csütörtökön 9-12 óráig olcsó ruhaneműhöz juthatnak az emberek, s ha éppen van, alapvető élelmiszerekhez is. Május 6-án, a Vöröskereszt megalakulásának évfordulóján egésznapos ünnepi programunk lesz az Orczy-kertben, ahol különböző cégek, üzemek termékeikkel segítik a rászorulókat - Könnyű adományokhoz jutnia a szervezetnek?- Bizony ez évről évre nehezebb, még annak ellenére is, hogy a cégek leírhatják adóalapjukból az adomány értékét.- Milyen adományokat fogadnak szívesen?- Bármit elfogadunk, élelmiszert, edényeket, ruhaneműt. Nincs olyan gondunk, hogy ne tudnánk kinek adni. Sok a nagy- családos a kerületben, egyre több a rászoruló... Az élelemre egyre nagyobb a szükség. De ma már egy cipőnek is olyan ára van, hogy sok család nem tudja megvásárolni.- Manapság is adnak vért az emberek?- Véradóink száma nagyon lecsökkent, egyrészt a munkahelyek átszervezése miatt, másrészt a régi véradók kiöregedtek. Főként az egyetemistákra, főiskolásokra lehet számítani.- A régióban önök végzik a közúti elsősegélynyújtó vizsgák szervezését és lebonyolítását. Felkészültek a leendő gépkocsivezetők? Tompa utca ez- Tavaly összesen hatezer vizsgázónk volt, ebből közel ezren nem feleltek meg a követelményeknek. Tehát, több mint tizenhat százalékuk- Az alapfokú és közúti elsősegélynyújtó tankönyv alig nyolcvan oldalas, tele bemutató ábrákkal. Lényegében pár órás olvasmány, egyszerű és közérthető. Talán nem veszik komolyan az emberek?- A Vöröskereszt ezeket az ismereteket tanfolyamként, tizenhat órában oktatja, hatszáz forintért, és ebben benne van a kétszáz forintos tankönyv ára is. Az autósiskolák ugyanezt ezer forintért megteszik, de csak két-három órában, és ez kevés. A hallgatók vagy megértik, vagy nem. Gyakorlati felkészülésre azonban nincs lehetőségük, viszont gyakorlatból is vizsgáztatjuk őket. Persze, van, aki nem veszi komolyan az egészet. Pedig ezekkel az alapvető ismeretekkel életeket menthet az ember. H. Á. 5 Kell a vér, az élelem! Ház. Házban lakni, ismerni a másikat, visszaköszönni neki, együtt zsörtölődni az elromlott lift miatt, titokban véleményt alkotni egymásról. „Bírni” a szomszédokat. Itt élnek már évtizedek óta, nincsenek titkaik. Ez elment, az visszajött, amannak tönkrement a házassága. Közösségben élni, egy bérházban lakni nagyjából ennyit (is) jelent. Egyszercsak bontani kezdik a szomszéd épületet. Majd a másikat is, a harmadikat, a negyediket, és így tovább. Gyönyörű építmények emelkednek a helyükön, csak a miénk marad. A koszos, régi, viharvert, düledező falú. Eddig szerettük ugyan, de azért kíváncsiak vagyunk, mikor kerül ránk a sor. A kapu előtti terület sétálóutca lett. Nem igazán szerencsés megoldás, tetszik is meg nem is, a gyakorlatban bebizonyosodik, hogy az innen kiszorult gépkocsiforgalom a közvetlen környéket terheli. A kipufogógázok sem kerülik jobban tüdőnket. Viszont szép az utca, modem városi táj: virágok betonteknőben, ízléses burkolat, kutyát sétáltatni tüos. Csak valahogy a mi házunk nem illik már sehogyan sem ide. Nem is igazán érthető, hogy mit akarhatnak vele, vannak-e terveik vagy csak egyszerűen „ittfelejtették”? Semmi hír, semmi információ. 1995. márciusában, a Tompa u. 17/B alatt 15 család él méltatlan körülmények között, teljes bizonytalanságban. Kérjük az illetékeseket, segítsenek... ssS
