Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. március / 3. szám

„Az utolsó pillanatban mentem el, és az első adódó pillanatban jöttem vissza"- interjú Zwack Péterrel Zwack Péter 1948-ban, édesapja kérésére hagyta el a lebombázása után újjáépített gyárat, és Magyarországot. A világ számos országában járta végig a szakma lépcsőfokait. Az 1970-es évek közepén vette át a családi vállalkozás irányítását. A szabad piacgazdaság első szele visszahozta Magyar- országra. Az egyetlen nagyvállalkozó, aki nem visszakövetelte, hanem visz- szavásárolta családja elkobzott tulajdonát. 1990-ben a hazahozott titkos recept alapján újraindította a magyarországi termelést.- Ön egy Magyarországon még ritka embertípus, a világpolgár meg- személyesítőjeként vonult be a honi köztudatba. Hogyan fogalmazná meg a magyar léleknek ebből a sajátos szituációjából eredő kettősségét: mit jelent magyarnak és egyben európainak is, lenni egy Budapest-Washington közötti “földterületen”?- A kérdésben benne rejlik az általam képviselt életstílusnak itthon még szokatlan értelmezése is. A magyarság és az európaiság fogalmai egyaránt tradíciókhoz vezethetők vissza, ám engem saját sorsom alakulása is arra késztetett, hogy felismerjem és magamévá tegyem az ebben a kettősségben rejlő értékeket. Elsősorban természetesen magyarnak érzem magam. Ám a gondolkodásom már egy olyan emberé, aki megtapasztalta a máshollétből származó összes pozitívumot; lerakodott bennem mindaz, ami által értékszemléletem teljesebbé válhatott, amitől például az európaiságot képviselhetem. A magyar emberekben az idők során kialakult egy folyamatosan jelen lévő hiányérzet. Túlságosan magyar szempontból gondolkodnak. A boldogság, a boldogulás elsődlegesen

saját érdekükben fontos, a másik ember már nem érdekli annyira őket. Hiányosak az ezzel kapcsolatos tapasztalataik, és meg kell, hogy mondjam, ez a politikán is látható. Mi még nem tanultunk meg a nyugat fejével gondolkodni. Holott a másik embert, a szomszédot, Európát ismerni kell.- Nem akarom misztifikálni, de közszerepléseit, határozottságát látva úgy tűnik, hogy Ön egy erős, elhivatott ember...- Nehéz erről a kliséket megkerülve beszélni. Ezt a belső lelki tartást, a határozottságot apámtól örököltem. Az én kötelezettségeim - mint a gyár igazgatójának elnöki posztja, vagy a kecskeméti képviselőségem - komoly erkölcsi tartalommal bírnak. Ha ezeket nem venném komolyan, ha nem úgy tenném a dolgomat, mint ahogy teszem, bűnösnek érezném magam.- Gyakran hivatkozik a tradíciókra. Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára ?- A gyermekkor mintha filmvásznon peregne előttem - ostrom, háború - ahol én vagyok a néző és a főszereplő is egyszerre. Kívülről látom magamat, és ez bizonyos értelemben jó dolog. Nagyon szerettem a szüléimét. Biztonságot kaptam tőlük, de nem voltam elkényeztetve. Korán kialakult már bennem, hogy hogyan akarok élni. Apám nagyon szigorú és következetes ember volt. Megtörtént, hogy délben találkoznunk kellett volna az iskola bejáratánál, és én csupán tíz másodpercet késtem, de ő nem várt rám tovább. Mondanom sem kell, hogy ezek után igyekeztem mindig pontos lenni. Nem voltam “megkötve” ugyan, de szórakozni csak a kötelességek elvégzése után lehetett. Ez a nevelés vezetett mások értékeinek tiszteletben tartásához is. A felnőttkor már nem ért váratlanul. Amikor 18 évesen Olaszországba kerültem, hónapokig hordókat mostam egy Római garázsban. Érdekes volt megtapasztalnom, hogy itthon az emigrációt valamiféle örömfolyamatnak tekintették. Irigyelték a kint lévőket. Pedig akik itt maradtak, boldogabbak voltak. Foci, humor, kávéház, barátok... Én negyven évi emigráció alatt talán csak egyetlen igazi barátra leltem, de ő is

magyar. Teljesen elszakadtam itthonról. Igyekeztem elfelejteni az egészet, mint egy rossz házasságot. Olaszországban és később Amerikában is kerültem az emigráns köröket, első és második feleségem sem magyar. És mégis, negyven év után rá kellett döbbennem, hogy ma már nem tudnék máshol élni, mint Magyarországon.- Ön a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártjának elnöke. Mi késztette arra, hogy ennek a rendkívüli felelősséggel működő politikai szövetségnek az élére álljon?- Mindig érdekelt a politika. Vannak külföldi kapcsolataim, amelyek nélkülözhetetlenek a politikai munkában. Mielőtt washingtoni követ lettem, már megkerestek. így kezdtem érdemben politizálni. Nem szeretem a vadkapitalistákat. Nap mint nap találkozom velük. Egy olyan magyar polgári középosztályt látnék szívesen, amelyben a vállalkozói rétegnek jelentős szerepe van. Egy szociálisan érzékeny vállalkozói rétegnek, természetesen. Hogy a választásokon mégis kudarcot vallottunk, az azért történt, mert ez a réteg nem ismerte fel kellőképpen az érdekeit. Most az tűnik reálisnak, ha visszahúzódva a politikától, egy erős érdekszövetségként tevékenykednénk. Én egyébként a parlamentben semmiféle frakcióhoz nem tartozom. így kevesebb kötöttséggel tudok felszólalni, jobban képviselem a választóimat. Nem a saját iparágam helyzete határozza meg, hogy képviselőként milyen ügyekért emelek szót Az ország gazdasága tarthatatlan helyzetben van. A lakosság a pénzszűkét még elviseli valahogy, de a megfelelő intézkedések hiányát, illetve a hibás intézkedéseket már semmiképp.- Köztudomású, hogy a Zwack Unicum Rt. számos kulturális és társadalmi alapítványt támogat. Milyen a kapcsolata a művészettel?- Úgy nőttem fel, hogy a művészet mindig jelen volt az életemben. Magam ugyan nem értek hozzá, de például a komolyzenét szeretem. Megfelelő mecenatúra nélkül rengeteg értéket veszítenénk. Ennek a felismerése fontos dolog.- Folyamatos elfoglaltsága mellett hogyan tud időt szakítani a magánéletére?- Nem lennék képes a munkámat elválasztani a magánéletemtől. És nem is akarom. Különben sem vagyok társasági ember. Én így “szórakozom”.

6