Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. november / 11. szám
Az arab bájos vegyesboltja ■ m itt e kő. De föntről e kő sem látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható". Ha elköltözünk valahonnan egy új környékre, új házba, új arcok közé, akkor tudjuk meg, mit jelent az otthon melege. Ha egy pillanatra elveszítjük a megszokott környezetünket, akkor tudjuk meg, hogy a benne élők, emberek, tárgyak, vagy akár egy fa, kő, járdasziget miféle érzelmi biztonságot adtak. Elvesztésükkel megcsap az üresség érzete, valamiféle hiány, egészen addig, amíg nem leljük meg valahol, valakikben vagy valamikben ugyanazt. Ingatlan. Nagyon jó kifejezés ez az épületekre. Állandóságot közvetít a szüntelen változásban, mert jó tudni, hogy a Bakáts tér temploma, szép házai biztonsággal vesznek körül - remélem még az én életemben - bennünket. Az emberek nem ingatlanok, változnak és elmennek, mégis azokhoz ragaszkodunk leginkább, akik valamiféle állandóságot tudnak sugározni felénk. Bizalmunk a mindig megfelelő szeretőt, szolgáltatót, adót fogadja be. így hát az otthon melegét sok-sok tárgyi és „érzelmi ingatlanból” építjük fel magunknak. Efféle gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor egy szép októberi délutánon a Bakáts téren volt dolgom, és pár percre betértem „az arabhoz” vásárolni. Az üzlet a Bakáts tér meghitt zuga, itt ismerős arcok köszönnek rám és felrémlik előttem Magda néni boltja a szülőfalumban, ahol a régvolt falu élte társasági életét. És ilyenkor itthon vagyok. Szelim (mindenki csak így hívja, noha Abdulla Hamid a neve) az üzlet előtt tárgyal immáron húsz perce, mert az utcán egyszerre hárman keresik a társaságát „halaszthatatlanul fontos ügyben”. Egyenként bíztatja a szeme sarkából a várakozókat, mindjárt megyek, figyelek rád. Lába körül pöttöm kisfia botorkál. A járókelők mindegyikének van egy kedves gesztusa a kisfiúhoz, foglalkoznak vele, nevelik vagy szórakoztatják. Öt óra van, csúcsforgalom. Itt a vevők az eladókat keresztnevükön szólítják, az eladók viszont egyenként számontartják törzsvevőik különleges igényeit. Én a libamájkrémemnek örülök. A szavatossági lejárat idejét nézegetem.- Tedd be a mélyhűtőbe - ha többet veszel én úgy szoktam. Ott addig tarthatod, amíg nincs rá szükség, és ha kivetted, még két hétig eláll, bár ha felbontod, aligha marad meg egy napnál tovább! Szelim már a raktárból integet az alkalmazottjának, és a mögöttem álló fiatalemberre mutat:- Kosár, bele bab!- Kosár, bele bab - ismétli elnéző mosollyal a fiatalember -. ez jó! - és nyújtja a kosarát, amibe tetemes mennyiségű zöldbabkonzerv kerül. Mióta is járok ide vásárolni? Öt éve?- Három és fél éve nyitottunk - segít ki Szelim - Mi, hárman vittük az üzletet. Én, a feleségem és a gyerek.- A gyerek???- A fiunk három éves és a feleségem terhesen is itt dolgozott velem, emelgette a nagy ládákat. A végén császárral született Ádám, ő is dolgozott, mindig. És hát érte tesszük, az ő jövőjéért. Másképpen ezt nem lehet csinálni, csak szűk családi vállalkozásban. Magam szerzem be naponta a friss árut. Ismerem a vevőket. Jó ha tudom, hányadán állunk. Minden nap nyitva vagyunk, most annyi pihenést adtunk magunknak, hogy vasárnap csak kettőig. De a három év munkájából az egyszobás lakásunkat kétszobásra cseréltük, és az üzlettel is arrébb költöztünk, egy jobb beosztású helyiségbe.- Olyan barátságos itt, az ember nem vész el, mint egynémely szupermarket-szerű áruházban. Hányán járnak ide vásárolni?- Még ezen nem is gondolkodtam. De egyszer majd megszámolom. Kétszáznál biztos többen naponta.- Mi a véleménye a magyar emberekről?- Tizennégy éve élek Magyarországon, az édesanyámat és a bátyámat hagytam Irakban. Sokáig levelet sem írhattam nekik, csak annyit tudok róluk hogy élnek, jól vannak. Nekem politikai okok miatt nem lehet hazamenni. Itt van az otthonom. A magyarok nyitottak és befogadják az idegent, nem úgy mint Svájcban vagy Németországban, bár ott a munkanélküli segélyből is jól meg lehet élni. Itt dolgozni kell keményen, de otthont lehet teremteni, nincs faji előítélet. Magyarország éppen a nyitottsága miatt nem egy elveszett ország. Jó, lehet, most sok a gond, a munkanélküliség, de várni kell. Még túl fiatal a demokrácia.- Nem volt nehéz egy más kultúrával beilleszkednie?- Az írástudó embereknek a világon mindenhol egyforma a kultúrájuk. Az itt élő arabok mind az értelmiségi rétegből valók, írástudó emberek. És tartozni akarunk valahová. A kereskedéshez, az üzlethez például jól értünk, ez valahogy a vérünkben van... De látja, még egy kávéval sem kínáltam, jöjjön, üljön le, van itt egy székünk, friss a kávé, most hozattam! Egy idősebb úr álldogál az üzlet előtt és türelmesen vár, mire Szelim észreveszi. Arabul szól hozzá, tekintetük összekapaszkodik, és sokáig nem engedik el egymás kezét... Vitkóczi Erika 12
