Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. április / 4. szám
tember'elsején. Az iskolaszék létrehozására vonatkozóan fél év határidőt szabott meg, amely február végén járt le. Mindeddig nem volt olyan fórum, ahol az iskola pedagógusai, a fenntartó és a szülők képviselői közösen tárgyalhatták volna meg az iskola működését alapvetően befolyásoló kérdéseket. Az iskolaszék szervezését tehát nem segítette semmiféle tapasztalat, mert ez a három eddig nem volt együttműködésre késztetve. A napilapokból is ismert ellenérvek és kifogások miatt nem is fektetett komolyabb hangsúlyt az előkészületekre egyik sem. Talán ennek köszönhető, hogy a kerületi önkormányzati testület álláspontja a kérdéssel kapcsolatban januárban érkezett meg az iskolákhoz. A szülők jelentős része legföljebb a sajtóból értesülhetett az ügyről és a szülői munkaközösségek működéséről szerzett tapasztalata, valamint nyilván sok más érv alapján viszonyult a problémához. Az önkorányzat kérése az volt, hogy a lehető .^gkisebb létszámú testületek jöjjenek létre, mert a kisszámú képviselő nem tudja ellátni a feladatot másképpen a kerület összes intézményében. Önmagában kérdéses, hogy az iskolákba járó legalább 500, de néhol kétszer, háromszor ennyi tanuló szüleit hogyan képviselheti egy szülő, de ez a probléma még talán megoldható. Lezajlottak a választások. Mind a szülők, mind a pedagógusok az elmúlt hét végén kapták meg az önkormányzat által megbízott képviselő nevét. A cikkírónak abban természetesen igaza van, hogy ez az első olyan, akár hivatalosnak is nevezhető fórum, ahol az iskola működését többé-kevésbé meghatározó szereplők végre egyeztethetik érdekeiket. Nem vitás, jelenleg a nntartótól való függőség meghatározó, de a működés során előnyös lehet, ha mindegyik fél már az előkészítés időszakában megismerheti a másik álláspontját. Az iskola pedagógiai programjának átgondolása, az új követelményeknek megfelelő kialakítása nem kis feladatot jelent az intézmények számára. A program elfogadása a fenntartók jogköre, de példák sora igazolja, hogy a döntéseknél gyakran az anyagi-pénzügyi szempontok érvényesülnek és nem a pedagógiaiak, vagy a szülői kérések. Ennek a fórumnak van egyetértési joga az iskola működését meghatározó két legfontosabb szabályzat elfogadásakor (Szervezeti és működési szabályzat, Házirend). Nem tartom tehát igazán fontosnak - ellentétben a cikkíróval hogy az iskolaszék egyfajta fellebbviteli fórum, mert az a pedagógiai munkát, a működést adott pillanatban is csekély mértékben befolyásoló jogkör. Sokkal fontosabb és bizonyos értelemben sajnálatos az iskolai vállalkozásokkal kapcsolatos jogosítványok köre. Attól sajnálatos, hogy ma már szinte minden oktatási intézmény valamilyen vállalkozásnak nevezhető tevékenységet folytat, ha fenn akar maradni, ha el akarja látni az alapfeladatát. Fontosabb, mert a fejlesztésnek, a továbblépésnek egyelőre az egyetlen útja, ha az iskola maga teremti meg a feltételeket is. Nagyon fontosnak tartanám végezetül annak rögzítését, hogy az iskolaszék közvetlenül nem jogosult ellenőrizni az iskolában folyó munkát. Igaz, kérheti ennek elvégzését az arra hivatott intézményektől. Szalay Sándor tanár Vajda János Általános Iskola Gimnázium és Újreál Középiskola Magyar hagyományok az öltözködésben Színeiben, anyagában, mintájában, szabásában, ruhatípusaiban az ősidőktől kezdődően napjainkig jelképek egymásra épülő rendszerét hordjuk magunkon. Tetőtől talpig árulkodnak ruhaviseletünk minden részletében nemünkről, korunkról, társadalmi osztályunkról, nemzetiségünkről. Míg manapság bátran megtehetjük, hogy öltözékünkkel elrejtjük nemünket, eltitkoljuk korunkat, megfeledkezünk a rangúkhoz méltó viseletről, addig ezt néhány száz évvel ezelőtt előírásokkal szabályozták és a társadalmi osztályából öltözködésével kitörni próbálkozót tiltásokkal rendeletekkel igyekeztek visszanyomni. A kiállítás múzeumunk anyagából egyetlen szempont szerint válogat: azt kívánjuk bemutatni, miképpen változott nemzeti viseletűnk a XVII. századtól kezdődően a XX. század negyvenes évéig, milyen orientális jellegzetességet tartott meg, mi módon merített a népi motívumokból, hogyan hatott rá az európai divat meghatározva a kelméket, alakítva a szabásmódokat, mintegy 30 db női- és férfiruha segítségével tekintve át három évszázadot. XVII. századi öltözködésünk az Esterházy-család ruhatárából származó bársony dolmányok és két aranyozott ezüstszálial gazdagon hímzett szoknya és ruhaderék reprezentálja. A XVIII. századból szintén 2-2 ruhát szerepeltetünk. Mind a ruhák szabása, mind anyaga azt mutatja, hogy nemcsak a magyar katonai viselet lett az európai egyenruhák meghatározója, de a nyugati ízlés és a rokokó divat úgyszintén befolyást gyakorolt a magyar díszruhákra. A XIX. század elején, pontosan 1830-ban V. Ferdinánd pozsonyi koronázása alkalmából született meg a magyar arisztokráciát jelképező öltözék, a díszmagyar. Ebben pompáztak a hölgyek és urak a millenniumi ünnepségeken, majd IV. Károly 1916. évi koronázásán. A férfi ruhaegyüttes a XVIII. századit kelti újra életre, annak századvégi, néha túldíszitett formáját. A női díszmagyart jobban átalakította a divat: a szoknya gyakran uszályos, mint ezt két bemutatásra kerülő ruhánk is mutatja. Valószinűleg a millennáris ünnepségekre készültek, de a koronázáson is viselték azokat. Kiállításunk ízelítőt ad a XIX. század végén, a XX. század elején vert és varrott magyar csipkékből is. A kiállítás 1994. június 17-ig tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban. További információ kérhető: Tompos Lilla művészettörténész, Pataki Judit népművelő Telefon: 217-5222. 13
