Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. február / 2. szám
alandossá vált az a délelőtt, amelyen Kaszás Gergővel, napjaink Hamletjével, mint a kerület népszerű emberével készítettem interjút. Mint minden valamirevaló csattanó ez is a végére ■'érült, magam is ott fogom megemlíti. Idősebb színész kollégája előzőleg azt mondta nekem: nagyon tehetséges, pályája felfelé ívelő szakaszán álló színész. Szereti a lovakat és a Fradit, nyilatkozatot adni már kevésbé.- Előfordult-e, hogy egy időpontra esett egy jó meccs és egy előadás, Ön pedig szíve szerint a mécsesén lett volna?- Meccsekre jó ideje nem járok ki. Egyrészt, úgy érzem, eldurvult ott egy kicsit a hangulat, másrészt a focit nézni nem szeretem, inkább az érdekel hol tartanak a ranglistán.- Kisfiúként biztosan szeretett volna Fradi focista lenni.- Nem. Olyan felnőtt korról ábrándoztam, amely tele van kalandokkal, utazásokkal. Egészen nyolcadikos ■'oromig régész vagy geológus szettem volna lenni. Az álom egy része valóra vált: a Katona József Színház szinte az egész világot bejárta. Néha számomra is hihetetlen, milyen helyekre juthattam el. Dél-Ameri- ka, Chicago, Hong-Kong, Ausztrália...- Igen irigylésre méltó foglalkozás. Elég hozzá egyszerűen tehetségesnek lenni?- Engem a véletlenek is hozzá segítettek. Szerintem a legelején az egész azon múlt, hogy az iskola, ahová jártam, közel esik a Rádióhoz. A szerkesztők felkeresték a közeli általános iskolák tanárait, hogy küldjenek gyerekeket egy gyermek-stúdió létrehozásához, s engem is elküldött az egyik tanárom. Valószínűleg inkább csak azért, mert szeretett - az iskolai ünnepélyeken ugyanis ritkán szavaltam.- Ezek szerint jó gyerek volt.- Furcsa talán így kimondani, de okos, értelmes gyereknek számítottam inkább, mint jónak. Jártam én focizni és verekedni is. A tanárok szerintem a „sülthal gyerekeket" nem szeretik. A Rádióban gyakran találkoztam olyan nagy művészekkel, akik - akkor még nem tudtam, hogy miért és hogyan -, de erős hatással voltak rám. Balázs Samu, Páger Antal, Rutt- kai Éva és sorolhatnám tovább. Egyébként is mindig idősebbekkel szerettem barátkozni.- Igaz ez a partnerkapcsolatokra is?- Könnyen lettem szerelmes, de könnyen is fejeztem be. Persze voltak tartós kapcsolataim is. Az első nagy szerelem pl. három évig tartott. Tele igazi, romantikus, kamaszkori kalanddal. Barátnőmet Évának hívták, ő is itt lakott a körúton. Többnyire a nagymamájával volt otthon, mert a szülei valami turistaházat vezettek a közelben. Esténként 11 körül, amikor a nagyi aludni tért, titkos fényjelzések érkeztek az ablakból, s én besurranhattam szerelmemhez. A boldogság pontosan hajnali fél 5-ig tartott, a nagymamát ugyanis veséjének működése mindig ebben az időpontban ébresztette. Egy alkalommal azonban az éjszaka kellős közepén nyílt az ajtaja, és lassú léptek hangja közeledett az előszobából. Tíz másodperc állt a rendelkezésemre az eltűnéshez, ami a piciny és szűk szobácskábán lehetetlen volt. Az ablak azonban a licht- hofba nyílt. Egy szál kisgatyában másztam ki a huzatos, sötét, harmadik emeleti lichthofba. Tél volt, majd megfagytam lenézni pedig nem mertem, mert tériszonyos vagyok. A nagymama megkérdezte Évikét, készen vannak-e a házi feladatai. A gimnázium után már a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Valaki azt mondta előtte: vállald önmagad! Kopott halásznadrágban jelentem meg, ráadásul a harmadik fordulóra 40-50 éves férfiakhoz illő, komoly, filozofikus anyagokkal készültem. Bár egy hajszál választott el attól, hogy bekerüljek, komolytalanra sikeredett az egész. Elmentem a Nemzeti Színházba stúdiósnak, és harmadszorra sikerült bejutnom. Mint előfelvételis éltem át egyik legszebb karácsonyomat - a katonaságnál Zalaegerszegen voltunk gépesített lövészek, azaz „nyulak". Csupa jövendőbeli képzőművész, jogász, színész. Ez amolyan töltelék állomány, akiknek géppisztollyal a kezükben, hurrát ordítva kell elöl rohannia, és akiket elsőnek is lőnek le. A humor, az egymásra utaltság és a barátság azonban összetartott bennünket. Karácsony este - persze nem mehettünk haza - becsempésztünk magunknak egy kis innivalót, és egész este verseket mondtunk egymásnak.- Mennyire volt nehéz friss diplomával beilleszkedni az ország egyik legelismertebb társulatába?-Ellentétben a katonasággal itt nem létezett rangkórság. Persze nagy tisztelettel és megilletődöttséggel viseltettem az idősebbek iránt, ami eleinte kissé görcsössé tett, de olyan sok segítséget és bíztatást kaptam, hogy ez hamar elmúlt.- Ma már a Hamlet főszerepét játssza, és sűrűn foglalkoztatott színésznek számít. Vagy még nem ért el mindent?- Ami a szakmát illeti, valóban boldog vagyok, de azért van még egykét téma, amin szívesen elálmodozom. Ha sok pénzem lesz, veszek pl.egy lovat meg egy birtokot, és rengeteget fogok lovagolni. Sőt ha tehetném azonnal beiratkoznék a Lovasakadémiára. Tanulmányozom a tőzsdét is - csupán a játék kedvéért. A halak jegyében születtem, jellemző rám a kalandvágy, a mozgékonyság és komolyabb törés nélkül le is tudok mondani szinte bármiről.- Mit tenne abban az esetben, ha váratlanul meg kellene válnia a színészettől?- Valószínűleg tőzsdecápa lenék, akinek zsenialitásáról az amerikaiak egész irodalmat jelentetnének meg. A kaland, amit az elején ígértem mindössze annyi, hogy a szerkesztőségbe menet elkapott minket - azaz engem - az ellenőr, Hamlet pedig átvállalta az ezzel járó kellemetlenségeket. A szerkesztőségbe pedig azért nem sikerült bejutnunk, mert annak zárait valakik szétroncsolták, majd másnapra a bentlévő értékeket elvitték. Mérész 17 Ferencvárosi Hamlet
