Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
Üldöznek a nők! A Városmajori Szabadtéri Színpadon július 29-én a Vidám Színpad társulatának volt premierje. Az Üldöznek a nők! című zenés bohózatot mutatták be, amelyet Tóth Miklós írt, és Majláth Júlia legnépszerűbb dalai hangzanak föl benne. A darabot - augusztus 19- ig még további hat alkalommal játsszák - Zsudi József rendezte, szereplői Kibédi Ervin, Zana József, Faragó Vera, Géczy Dorottya, Mányai Zsuzsa és az okos-ügyes-temperamen- tumos Gizi nővér megformálójaként Bittera Judith. A Zsudi-Bittera házaspár - mint mondják, harminchárom éve nyűvik egymást - 1975-ben költözött a Ferencvárosba. Korábban mindketten terézvárosiak voltak. Szép bútorokkal ízlésesen berendezett lakásuknak egyik fő jellemzője, hogy alig van szabad falfelület. Rengeteg fotó, karikatúra és színlap a „takaró”. Nemrégiben volt festés, és az előkészületek meg az utómunkálatok igencsak igénybe vették a háziak erejét-idegeit.- Fővárosunk nagy-nagy szerelmese, Heltai Jenő szerint Budapesten kétféle ember lakik, a budai és aki budai szeretne lenni. Egy sikeres rendező-színész házaspár talán megengedné magának, hogy elegánsabb környéken lakjék...- Talán igen - mondja Bittera Judith -, de én a pesti aszfalton érzem jól magam. Pest az én világom.- Én azt szeretem - teszi hozzá Zsudi József, - hogy irodalmi, színházi levegője van a környéknek. Ferdén szemben a házunkkal emléktábla jelöli, hogy ott élt, s írta az Üstököst nagy költőnk, Vajda János; a Gát utcában József Attila, a Bokréta utcában Bóka László született, a Mester utcában Latinovits Zoltán lakott. Azt hallottam, hogy a Vajda-házat le akarják bontani; nagy kár lenne érte.- Az egy esztendő híján két évtized alatt, amióta itt laktok, bizonyára sokat változott a környék...- Amikor ide költöztünk - így Zsudi -, nagyon csöndes utca volt a mi Tompa utcánk. Mindössze öt gépkocsi „állomásozott” benne. Ma súlyos parkolási gondjaink vannak, arról nem beszélve, hogy napjainkban - sajnos - nicsenek biztonságban az utcán az autók, az őrzött parkolók pedig megfizethetetlenül drágák.- Sem az autók, sem az emberek nincsenek biztonságban. Nemrégiben három embert öltek meg a közvetlen közelben, a Ferenc téren. Színházi emberek lévén, gyakran jártok haza éjjel. Nem féltek?- Bizony félünk - elevenít fel egy keserves emléket a ház asszonya - annál is inkább, mert már megtámadtak bennünket. 1992 karácsonyán.- Amikor ide költöztünk, a környék még tele volt földszintes házakkal - folytatja a férje. - Ezeket azóta jórészt lebontották, és korszerű - többségében ízléses - épületeket emeltek helyettük. Persze mi lakók megszenvedtük vagy négy esztendeig a nagy átalakulást. Ez azonban elkerülhetetlen volt. Hál’ Istennek a közvetlen közelben egyelőre befejeződtek a munkálatok, bár ha kinézünk a konyhaablakon - ki is néztünk -, látható, hogy előbb-utóbb ismét „idere- pül” egy toronydaru.- Jómagam is gyakran járok a környéken, s számos telket látok, amelyen a régi épület már, az új még nem áll. Bánatosan tapasztalom, hogy többségük szeméttelep...- Ez sajnos - igaz. Fegyelmezetlenek, felelőtlenek az emberek. Csak azzal törődnek, hogy megszabaduljanak fölösleges kacajaiktól, a környezetet nem kímélik. Az önkormányzat talán többet tehetne ebben a dologban, legalább egy-egy drótkerítést föl kellene húzni...- Apropó, önkormányzat! Mi a véleményed a munkájáról?- Talán megbocsátható nekünk, hogy elsősorban annak örülünk: az önkormányzat és személyesen dr. Ge- gesy Ferenc polgármester, aki „civilben” matematikus, szereti a színházat. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a Bakáts téren bemutatták a Mária evangéliumát. A művelődési ház is rendkívül eredményesen működik. Azt viszont keserűjük, hogy elhúzódik ön- kormányzati lakásunk megvásárlásának ügye. E tárgyban már több levelet váltottam a polgármester úrral. Mindig rendkívül udvarias és bíztató válaszokat kaptam, a felmérések is megtörténtek, maga az „üzlet” azonban egyre halasztódik. Jobb híján reménykedünk a mielőbbi végleges megoldásban.- Színház és festés, eddig ez volt a nyáron. Mikor és milyen formában pihentek?- Miután véget érnek a szabadtéri előadások, elutazunk, és nyolc-tíz napot Szlovéniában, Portorozsban töltünk. Mindketten imádjuk a tengert. Szeptemberben pedig ismét kezdjük a munkát Lakatos László korábban bemutatott Vágyom egy ágy után című darabjának felújító próbáival, Hasonlóan az Üldöznek a nők!-höz ebben is közösen dolgozunk Jóskával. Ez utóbbiból szintén lesznek próbák, ugyanis a szezonban a Kis Színpadon maradok tisztelettel továbbra is Gizi nővér.- Lám, az utolsó szó mégiscsak az asszonyé.- Köszönöm. (morvay) 10
