Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
N emrégiben egy, a Ferencvárosról szóló rádióműsorban ezt mondta a szerkesztő-riporter: „A Ferencváros elképzelhetetlen Fradi nélkül”. Ha átvitt értelemben gondolta, tökéletesen igaza van. Ha azonban „in concreto”, akkor ifjú kora menti tévedését. Ugyanis az ötvenes években csaknem hét esztendőn keresztül, - nem volt Fradi, azaz FTC, Ferencvárosi Torna Club. Ám kezdjük az elején! Sohasem laktam a Ferencvárosban, de egy évtizeden át utaztam szinte naponta az Üllői úton, tehát a városból kifelé jövet mindig a ferencvárosi oldalon közlekedtem, a 43-as vagy 52-es villamoson, gyakran a lépcsőn csimpaszkodva, olykor az ütközőn „tujáz- va”. Minden alkalommal elhaladtunk ersze a Fradi pálya szürke, málladozó idíai és sötétbarnára pácolt fa tribünjei előtt. Ma is „látom” a falra mésszel mázolt feliratot 1946-ból: „Fradista vagy? Állj közénk! MKP.” A Magyar Kommunista Párt akkoriban még akár a volt nyilasokat is soraiba fogadta, hogy növelje taglétszámát, ám ez a felhívás nem volt őszinte. A Fradi - meg nem tudnám mondani igazából miért is - mindig szálka volt a kommunisták, majd a későbbi Magyar Dolgozók Pártja szemében. A nyílt támadás alighanem 1948- ban kezdődött, amikor a legendás FTC-csatár, dr. Sárosi György - 1931 és 1948 között 631 mérkőzésen 633 (!) gólt lőtt, háromszor volt gólkirály, ötször nyert bajnokságot csapatával, tizenhatszor öltötte magára a magyar, yszer a Közép-Európa válogatott mezét, világbajnoki ezüstérmes volt - elhagyta az országot, és Genovában telepedett le. Az újságokban gyalázkodó cikkek jelentek meg róla - egyik főbűnéül rótták föl, hogy közismerten jó barátságban volt a tragikus véget ért kormányzóhelyettessel, Horthy Istvánnal -, s ezek az „írásművek” személyén keresztül persze a Fradit is támadták. A szavak után a tettekre is sor került: 1950. február 16-án a Fradi „átalakult”, és ugyanezen év december 17- ig mint ÉDOSZ, majd az élelmiszeri- pari sportegyesületek összevonása után mint Budapesti Kinizsi lépett pályára. E néven 1956. október 21-én játszott utoljára - a Csepeli Vasas ellen 1:1 -et -, majd december 17-én Újvidéken a Vojvodina ellen már ismét az FTC győzött 3:1-re. Ezekben a keserves esztendőkben a szurkolóknak persze el kellett felejte■ ■ ■■ FRADI OROK niük a „Hajrá, Fradi!” bíztatást. Aki ilyesmire „vetemedett”, azt mindjárt „kiemelték” a közönség soraiban szép számmal megbújó fogdmegek, s nem úszta meg kiadós verés nélkül. Ám a labdarúgás szerelmesei egymás között továbbra is Fradit, FTC-t, Ferencvárost emlegettek. A sporthatalom elvtársurai persze nem elégedtek meg a puszta névcserével. Gondoskodtak arról is, hogy a legnépszerűbb magyar futballcsapat alaposan meggyöngüljön. Ötven júliusában a legendás válogatott két tagfZ. TA Jogosítványt szeretne autóra, motorra? OLCSÓN, GYORSAN, SZAKSZERŰEN, akkor véljük a IX. kér. Tompa u. lObenl Telefon: 215-8296, 216-1030 A FERENCVÁROS legrégebbi autósiskolája! Bízzon tapasztalatunkban! jának, Budainak és Kocsisnak a Hon- védba, a kitűnő kapusnak, Henni Gézának és a középcsatár Deáknak, a feledhetetlen „Bambának” a Dózsába, az ugyancsak „aranycsapatos” Czibor Zoltánnak pedig 1951 januárjában a Csepeli Vasasba kellett átigazolnia. A zöld-fehér együttes - azóta tudjuk - túlélte a megpróbáltatásokat, ma ismét a legjobbak között van. S bízhatunk abban is, hogy mostmár örökre Fradi, FTC, Ferencváros marad. Morvay István A SET UP BT. üzletében Bp., IX. kér. Tompa u. 16. sz. alatt várja KEDVES VÁSÁRLÓIT a „ZSANETT DIVAT” „ÖLTÖZZÖN OLCSÓN - SZÉPEN ZSANETTŐL EGÉSZ ÉVBEN" Nyitva: hétfőtől - péntekig 11-17 óráig Engem „spéciéi” érdekel Bár nem vagyok „talmudistája”, aki szinte „betéve” tudja számos történetét, szeretem-kedvelem Lázár Ervin írásait, s becsülöm személyét, emberségét, tartását. Ebből eredően nemcsak műveit olvasom figyelemmel, hanem a róla szóló bírálatokat, a tőle kapott nyilatkozatokat is. Megörültem tehát a Ferencváros ezév júliusi számában megjelent „Ervin bácsi dolgozik is vagy csak ír?” című interjújának, Herceg Árpád munkájának, ám az író egy mondatával perbe szállók: „De ez nem érdekli a ferencvárosi olvasókat” - így szól ez a mondat. Hogy mi nem érdekli? Az ne érdekelné, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, milyen keserves körülmények között kellett dolgoznia Lázár Ervin generációjának, azoknak az íróknak, akik közül kevés, „akinek nagy összefüggő életműve volna”? Annak a kornak kórképe, amelyben „... a csapat egy része abból élt, hogy különböző megbízatásokra filmet írt, a televíziónak dolgozott, ilyesmi. Tehát nemigen volt ideje írásra, csak a legelszántabbaknak, akik azt mondták, őket nem érdekli semmi, ők megírják a saját könyvüket...” Egy ilyen „legelszántabb”, a kor egy ilyen hiteles tanúja idevonatkozó gondolatai nem érdekelnék a „ferencvárosi” olvasókat? Érdeklik bizony! És nemcsak a ferencvárosiakat. Spéciéi engem is, budapesti vándort, aki jelenleg éppen józsefvárosi vagyok. (m-y) 21
