Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
A FERENCVÁROSBAN „Parkolni pedig muszáj", mondtam, amikor először kerestem Ho- necker utolsó bosszújának, kék-villám becenevű, amúgy fehér Trabantom számára „talpalatnyi" helyet. Az emberek - különösen a Ferencvárosban - majd megvesznek, hogy birtokoljanak egy négykerekűt, majd miután a családot anyagi romlásba döntve megszerezték a hőn áhított zaj- és bűzkeltő berendezést, életük hátralévő résszét parkolóhely kereséssel töltik. Nem így az életrevaló, élelmes boltos, aki a legrafináltabb helyfoglaló technikáktól sem riad vissza. Legnyilvánvalóbb a kukákat kitenni az út szélére, igényesebbek két kuka közé spárgát húznak, amire feliratot helyeznek: „áruszállítás". Hasonlóan egyszerű, de azért némileg szakszerűbb a parkolóhely eltorlaszolása tejes-, vagy sörösrekesszel. Módosabb (ajánlom az adóellenőrök f, gyeimébe) csinos kis fémszerkezetet készíttetnek, esetleg betontalppal megerősítve. Egy ilyan hivalkodó szerkezetre a szűkszavú felirat is megteszi „szállítás". Az igazán pallérozottak odaírják, hogy eng. sz. 85674/94. Na, ebbe kössön bele a hatóság. Nem köt bele, sőt talán jónéven veszi, legalábbis évtizedek óta tétlenül nézi az effajta önkényeskedést. Sőt maga is önkényeskedik és igazán ízlésromboló, szocreál betontömbökkel ékesíti a buszmegállók környékét. A betontömböket bizonyára azért helyezték oda, hogy a szabálytalanul parkolók ne akadályozzák a buszforgalmat. Csakhogy a szabálytalankodó dacolva minden hatósági logikával, fogja magát, csiptetőt tesz az órára, bevesz egy daedalont, és a szörnyű műalkotás mellé parkol szabálytalanul. Mr denki jól jár, a renitens polgár ke. vére szabálytalankodhat, a buszsofőr így már egyáltalán nem tud beállni a megállóba, a szürke akadályok készítője gazdagszik, a beton- tuskók kiagyalóját előléptetik, nekünk meg marad az esztétikai öröm. Na, bravó, mondaná Ferenc József.-er22 PARKOLÁSI TECHNIKÁK
