Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
Bajnokság, kupa és... Ha egyetlen fránya góllal többet dob a Spectrum-FTC női kézilabdacsapata a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjében, akkor a lányok elmondhatták volna magukról azt, hogy az elmúlt idényben mindent megnyertek, amit csak lehetett. Azon az egyetlen gólon viszont nagyon sok múlott. Maga a kupa. Persze a győzelem nem az utolsó tíz másodpercben szállt el, amikor Kökény Bea lövését a brémaiak kapusa, Adamik kivédte. A hazai - kétgólos győzelem - akkor lett kevés, amikor a visszavágó második félidejében Brémában a TUS Walle játékosai kettős emberfogásra jöttek ki, és az első mérkőzés bombázója, Farkas Ágnes mellett lefogták a másik átlövőt, Kökény Beát is. Ezzel a zöld-fehérek méregfogát kihúzták, és összesítésben ötgólos hátrányból - 14-17-ről fordították meg a mérkőzés állását. Nyertek végül 24-21-re. Erről a mérkőzésről még sokat fognak beszélni a szurkolók és a szakemberek. Rengeteg tanulságot le lehet szűrni belőle. Egyet nem szabad viszont tenni: sopánkodni az elszalasztott lehetőség miatt. A nagyon fiatal csapat természetesen megnyerhette volna a kupát. A győzelmet azonban mégis a minden tekintetben professzionista német együttes szerezte meg, amely nemzetközi klasszisokat tudott igazolni. A Spectrum-FTC ettől a lehetőségtől még messze van. A hazai mezőnyben viszont megmutatkozott, hogy vitán veiül a fradisták a legjobbak. Tulajdonképpen nagy sztárok nélkül - bár Farkas Ágnes és Kökény Bea érdemeit nehéz lenne elvitatni - egységes csapattal, kifejezetten csapatjátékot játszva lettek elsők. A bajnokságot mindössze egyetlen ponttal nyerték a DVSC-Symphonia előtt, de azt a bizonyos pontelőnyt végig meg tudták tartani. A legtöbb gólt ők dobták, a legkevesebbet is ők kapták; egyetlen egyszer szenvedtek csak vereséget. A Magyar Kupában a döntő első mérkőzésén ugyan kikaptak Dunaújvárosban a Dunaferr SE-től, de igazából nem forgott veszélyben a kupagyőzelmük sem. A visszavágón mutatkozott meg a tudásbeli különbség. A Népligetben - tomboló közönség előtt - tizenöt góllal nyert a Spectrum-FTC, pedig a Dunaferr kispad- ján nem kisebb egyéniség ült tanácsadóként, mint Laurencz László, a női válogatott szövetségi kapitánya, aki elég jól ismeri a zöld-fehér lányok legnagyobb részét, hiszen a csapat gerincét ő szokta meghívni a válogatottba... A népligeti kézilabdacsarnok nem tölti be eléggé a hazai pálya szerepét. A Vajda Péter utcai csarnokba legfeljebb, ha négyszázan fémek be. Ez eredményezte azt, hogy az Elektromos Népfürdő utcai csarnokában és a Vasas Fáy utcai pályáján kellett játszani az itthoni KEK mérkőzéseket. Angyalföldön kétezer néző fért be a kézilabdacsamokba, és úgy már egészen más a hangulata egy kupameccsnek. A „hazai pálya hátránya” csak az egyik oka volt annak, hogy a ferencvárosi lányok nem tudtak győzni a nemzetközi kupában. A másik ok, amit Németh András edző sokkal jobban hangsúlyozott, az volt, hogy hiába az FTC a legjobb hazai csapat, mégsem tud már igazolni, mert anyagi lehetőségeik végesek. Kökény Beát gyakorlatileg ingyen tudták még megszerezni, de akiket most szeretnének átigazolni, azok inkább a riválisokhoz mennek, mert ott több a pénz. Szomorúan jegyezte meg egy vidám napon - a hajóúttal egybekötött szezonzáró banketten az edző -, hogy nem érti, miért nem elég jó reklámhordozó egy ennyire sikeres csapat. Itt nyilvánvalóan nem a Spectrum cég tulajdonosára, Kovács Józsefre gondolt, mert nélküle a kézilabdacsapat nem tudta volna teljesíteni egyik idei sikerét sem. A kézilabdára, a ferencvárosi lányokra érdemes lenne áldozni, mert nemcsak most lehetnek sikeresek. Bizonyítja ezt az utánpótlás bajnokság végeredménye is, ahol a Debreceni Sí mögött - csak a bajnoktól elszenvedett vereséggel - második lett a Spectrum FTC. Nagy A győzelmet is meg lehet tanulni Az, hogy a birkózás és a torna közel áll egymáshoz, lehet, hogy csak kevesek által ismert, pedig edzéselméleti tény és gyakorlat, hiszen sok tornász előképzettségű fiúból lett később kötött- vagy szabadfogású birkózó. Az egyik példát erre a Telepy utcai iskolában nevelkedett Fü- redy Levente Miklós szolgáltatta, aki még négy éves korában itt kezdett el sportolni. A nevelkedést szó szerint lehet érteni, hiszen szüleivel együtt itt lakott a gondnoki lakásban, és kézenfekvő volt, hogy a Ferencváros tornaszakosztályának kihelyezett edzésein részt vegyen. Tízéves koráig nagy szorgalommal végezte az edzéseket és versenyzett is, de az igazi nagy eredmény váratott magára. Nos, nem sokáig, mert ekkor következett az a bizonyos „pályatévesztés” vagy vargabetű. Sikerélmény híján éppen azt fontolgatta, hogy abbahagyja a sportolást, amikor nagybátyja átcsábította a birkózókhoz. Érdemes volt a protektorra hallgatni, hiszen nem kisebb egyéniség volt ő, mint Tóth István, San Diego kötöttfogású világbajnoka, aki a moszkvai olimpián ezüstérmet szerzett. (Erről az ezüstéremről azóta is elég sok szó esik, ugyanis a döntőbeli ellenfél, a görög Miigia- kisz sokkal inkább a bíráskodásnak, mint saját jó szereplésének köszönhette, hogy ő lett az aranyérmes, és nem Tóth István.) Levente - bár soha nem gondolta volna, hogy valaha is birkózni fog - sportágat váltott, és mert nagybátyja a zuglói klubban dolgozott, ezért még klubot is változtatott, a BVSC versenyzője lett. Már hat éve birkózik, és azóta sok víz lefolyt a Dunán. Tóth István ma már a vasutasklub ügyvezető elnöke, Levente pedig mára már kötöttfogású serdülő orszár bajnok. Idén nyert két országos versengi is - Kaposvárott és Szombathelyen -, a válogatottságról mégis az utolsó pillanatban lecsúszott, pedig, ha az utolsó válogatón, Dorogon nyer, akkor ő viselhetné a címeres melegítőt. A pillanatnyi sikertelenség egyáltalán nem törte le. Tárgyszerűen említette meg, hogy birkózni már tud, de versenyezni még meg kell tanulnia. Amikor nagy a tét, még nem tud annyira koncentrálni, ami elengedhetetlen lenne a győzelemhez. Mondhatnánk, van még rá ideje, hogy megtanulja, hogyan nyerhet majd, de Levente nagy célokat tűz ki maga elé. Még csak jövőre lesz ifjúsági korú, de máris azzal számol, hogy a csapatbajnokságban néha neki kell majd a felnőttek között szerepelnie az 57 kilogrammos súlycsoportban. A sport mellett a tanulást sem hanyagolja el. Négyes átlagot produkált a Vörösmarty Mihály Gimnázium második osztályában, ahol a sportosztályba jár - egyedüli birkózóként. N.Á. 20
