Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. május / 5. szám
IRÁNY AMERIKA!- Lehet, hogy ismét magyar győztese lesz az OM világ- bajnokságnak?- Nem tudom válaszol - Helyeyné Kiss Katalin, az Újreál Drámakor vezetője. - Azt is alig akartuk elhinni - bár éreztük, hogy jól sikerült az előadás, hogy itt Vácszentlászlón elsők lettünk. Az pedig, hogy mi június negyedikén Amerikába repülünk, olyan, mint egy álom.- Mi a verseny lényege? Kik vesznek részt rajta?- Nem egyszerűen amatőr színjátszásról van szó. Az Odysseia of the Mind magyarul annyit tesz: a gondo- lat/szellem Odysseiája. A gyerekeknek, akik az évről évre meghirdetett öt különböző pályázati kiírás valamelyikét megpróbálják megoldani, egy színielőadás keretében ugyan, de fel kell nőniük egy olyan feladathoz, amellyel a mindennapokban, a szorosan értelmezett iskolai oktatás során nem találkoznak. Magyarország 1991-ben kapcsolódott be az amerikaiak indította játékba, s rá egy évre a Vörösmarty Gimnázium csapata meg is szerezte a világbajnoki címet! Hét fős csapatok jelentkezhetnek, a korosztály hatévestől FERENCVÁROS AIX. kerület polgárainak lapja Kiadja: A Ferencvárosi Önkormányzat Főszerkesztő: Mező Margit Szerkesztők: Herceg Árpád, Kleer László Szerkesztőbizottság: 1094 Budapest, Tompa u. 12. Tel: 216-1020,216-1025 Tel/Fax.: 215-9589 Készül: a Délelőtt Bt. gondozásában 1114 Budapest, Bocskai u. 13. Nyomda: Apolló Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Mózes Ferenc Kedves Olvasónk! Az esetleges terjesztési reklamációkkal Bélavári Imrét keressék a 266-90-35-ös telefonszámon. Nevük és címük közlése esetén kél napon hétül kézhez kapják a lapot. IA szerk.) Tudtak Önök arról, hogy a ’92-es amerikai OM (Odysseia of the Mind) színjátszó világbajnokságot magyar középiskolások nyerték meg? Az idén pedig a Vajda János Újreál Középiskola csapata kapta a hazai első' díjat, s ez az eredmény egyenesen lowa államig röpíti őket. Nyolcezer iskola húszezer diákja méri ott össze szellemi, logikai készségét és erejét. főiskolásig terjed. Egy év felkészülési idő áll rendelkezésre a választott feladat megoldására, az előadás színpadra állítására.- Mióta működik az Újreál Drámakor?- Mi még nagyon fiatal csoport vagyunk, mindössze két éve alakultunk. S mint annyi minden most az iskolában - nemrég alakult át általános iskolából hat osztályos gimnáziummá, - ez is egy kicsit kísérleti jellegű. Mert túl a produkciókon, foglalkozunk önismereti kérdésekkel, kreativitás fejlesztéssel, a kamaszkorral óhatatlanul együttjáró problémák, élethelyzetek játékos megjelenítésével, esetleg megoldásával. A darabokat is, amelyeket előadunk, magunk találjuk ki és írjuk meg. Az OM-re tavaly neveztek be először a gyerekek, akkor a hazai hetedik helyet sikerült megszerezni. Az idei versenyre egy véletlen ötlet alapján sikerült az egyik talán legnehezebb feladatot kiválasztanunk: Homérosz Iliászából kellet úgy színpadra állítanunk egy éneket, hogy az valamilyen formában hasonlóságot vagy átmenetet képezzen egy megtörtént XX. századi világhírű eseményhez kapcsolódóan, és legyen benne egy általunk készített műalkotás is, ami szintén mindkét korba beilleszthető. Szerintem hihetetlen nagy ismeretanyagot gyűjtöttek össze a gyerekek, mire minden részlet kialakult, mire kerek egész lett ebből a majdnem képtelennek tűnő feladatból. Az előadás címe: Iliász feketén-fehéren, és - 1895-ben, a kinematográf feltalálásának évében játszódik. Az eddig elért siker úgy érzem túlmutat a színjátszó csoport munkáján. Én mindvégig annak örültem a legjobban, hogy a „színház” olyan szervezőerőt ad és követel, hogy ha csak egy kis időre is, de az egész iskola műhellyé válik. Hiszen a kollégák végig segítségünkre voltak a zene, a díszlet, a kellékek, jelmezek, diák, fotók ösz- szeállításában vagy elkészítésében. Maga az alapötlet is egy kolléganőm javaslata alapján fogalmazódott meg. A tanítás, a pedagógiai munka néha olyan, mint egy taposómalom, és most bebizonyosodott, hogy egy kis láz, egy kis lelkesedés mindent megváltoztathat. Ezt a gyerekek is megérzik, ebben biztos vagyok, s nagyon remélem, hogy „útravalónak” meg is őrzik ezt az érzést. Mérész K. 3
