Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. szeptember / 9. szám
Tisztelt Szerkesztő úr! Úgy gondoljuk, másoknak is kell hely a lapban való írásra, ezért első nekifutásra ennyit elégnek tartunk. Tisztelt Somogyi Zoltán Úr! Végezetül tennék még egy javaslatot. Jó lenne, ha a kerületi újság indítana egy rovatot, mondjuk az lenne a címe: Ön hogyan látja, hogyan oldaná meg? E cím után havonként 2-3 témát lehetne felvetni, és ebben minden kerületi párt ugyanarra a kérdésre válaszolna. Lehetne például azzal kezdeni: Mit tart pozitívnak, mit negatívnak a kerületi Önkormányzat eddigi munkájában? Ön mit csinált volna másként? Mit tart legfontosabb, legsürgő- sabb megoldandó feladatnak? Ezt hogyan szeretné megoldani? Mik a tervei a kerületben, főleg akkor, ha a következő választásoknál bejutnak a kerületi Önkormányzatba? Tisztelt Szerkesztőség! Ha cikkemet nem tudják, nem akarják, netán nem merik teljes terjedelmében leközölni, akkor ezt kérem előtte velem szíveskedjenek megbeszélni. Köszönettel és Barátsággal Kiss Sándor Az újság júliusi számában különös hangvételű olvasói levelet közölt dr. Palu- gyay Ernő tollából a Nyugat-emléktáblával kapcsolatosan. A levélíró stílusára nem reagálva az alábbiakról tájékoztatom a Tisztek Olvasókat: Palugyay Úrral történt telefonbeszélgetésünk alapján Irodánk ez év márciusában megrendelte a Lónyay u. 18/b. sz. lakóépületre felkerülő emléktáblát az ilyen ügyekben illetékes Budapest Galériától. A tőlük kapott információ alapján az ünnepélyes avatás előreláthatóan ősz végén lesz. A konkrét időpontról a megfelelő időben értesítjük a Tisztelt Olvasókat. Üdvözlettel: Tisztelt Pikó Adrienne úrnőnek! Kedves Hittestvórem! Tóth Antal a Humánszolgáltató Iroda vezetője Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi Igazgatóság 1096 Budapest, Haller u. 3/5 Tisztelt Cím! Lapunk - mellékelt - júliusi számának 9. oldalán közöltük olvasónk, Bódi Istvánná (Bp. IX. Üllői út 17.) panaszlevelét, melyben kifogásolja, hogy nem kapta kézhez az SZJA előleg-túlfizetés miatti járandóságát. A mai napon olvasónk telefonon jelezte, hogy a helyzet azóta is változatlan, az Önök Ígérete ellenére sem kapta még kézhez a neki járó összeget. FÓRUM rovatunkban - a szeptemberben megjelenő számban - megjelentetjük, hogy olvasónk panasza tárgyában szerkesztőségünk Önökhöz fordult, októberi számunkban (lapzárta: szeptember 27.) szeretnénk az Önök olvasónk panaszára reagáló levele alapján visszatérni az ügyre. Bódinéhoz hasonlóan több - elsősorban kis jövedelmű - olvasónk tett már eddig is hasonló észrevételt, tehát mindenképpen közérdeklődésre tart számot az Önök reagálása. Tisztelettel: Somogyi Zoltán felelős szerkesztő Dr. Palugyay Ernőnek Tisztelt Palugyay úr! A FERENCVÁROS augusztusi számában Ön azt írja, összefogott velem táblát tetetni a Lónyay u. 18/b számú házra, ahol 1910 és 1920 között, néhány évig - mint azt Ön kinyomozta -, a NYUGAT szerkesztősége működött. Való igaz, Ön engem, mint a FERENCVÁROS korábbi szerkesztőjét megkéri és én eljártam a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Megtudtam, valóban működött itt a NYUGAT, az első XX. századi modern irodalmi folyóirat, de táblája nemcsak itt nincs, hanem másutt sem, például a volt Vilmos császár úti „fő" szerkesztőség épületén sem. Amikor a FERENCVÁROS szerkesztését más vette át, a tábla ügye itt tartott, tovább nem foglalkoztam vele. Szívesen működök közre ezután is azért, hogy tisztázzuk, lehet-e, kell-e táblát állítani, viszont szeretném leszögezni, van valami, amiben nem vagyunk egy véleményen, sőt egy oldalon. Az, ahogy Ön dr. Gegesy Ferenc polgár- mesterről és munkatársairól beszél, nem titkolva, hogy az egykori Tanács helyén működő Hivatalról is lényegében ez a véleménye. Ez az Ön álláspontja, nem az enyém. S mert leveléből ez nem derül ki, inkább tisztázzuk nyilvánosan. Tisztelettel: Vathy Zsuzsa Az új szerkesztőt a régi szerkesztő nem tájékoztatta a Nyugattáblás ügyről, így csak annyit tehetett, hogy közli Palugyay úr levelét. Talán majd a legújabb szerkesztő több sikerrel jár. Bár ha utána jön a legeslegújabb szerkesztő... (Somogyi Zoltán) A Ferencváros c. folyóiratban ezideig minden cikkét hálás szívvel olvastam. Bárcsak a hivatások pásztorok is ilyen teljességre törekvőén tennének bizonyságot. (Kevés a kivétel!) Magam református konfirmálás után 17 éves koromban - egy jogos magaláztatás alkalmával sírva, térdre borulva kinyitottam az Újtestamentumot, és a Máté 11; 28-30 - vastagbetűs - igeelhívását szívembe fogadtam. Azóta - néha súlyos próbákkal küszködve - igyekszem az Úr követője lenni. Nem ■ voltam jó tanuló, és a lelkészkedésre nem is igen láttam jó példákat, de református gyülekezeti gondnok lettem és cserkész szervező. 1964-ben mentem nyugdíjba és Isten különös kegyelméből már a 96. évemet taposom. Amennyiben a lap főszerkesztője is engedélyezné, sok hívő olvasóval hálásak lennénk, ha e lapban olvashatnánk a „TELJES ÍRÁS" fontosságáról és e hiányosságok pótlásának szükségességéről. Az Evangéliumi Könyvtárak létesítését - amíg Isten kegyelme engedi - folytatni szeretném. A hivatalosan elismert felekezetek ugyanis nem folytatják azt a tevékenységet, amit az apostolok megalapoztak, sőt a különböző zsinatok, reformációs törekvések is kifejeztek. Isten áldását kérve bátor és épülésünkre szolgáló írásaira, hittestvéri üdvözlettel: Sebők Lajos Tisztelt Somogyi Úr! Köszönettel vettem levelét, mely sokrétű gondolatsort indított. Teljes mértékben egyetértek állásfoglalásával. Jómagam 17 évig voltam egy műszaki folyóirat felelős szerkesztője, és tudom, mit jelent egy lap tárgyilagos és időre való megjelentetése. Aki ezt nem csinálta, nem tudja, nem érzékeli, azt hiszi, ezt „könnyen’1, szakértelem nélkül is lehet csinálni. Ön a kiváló szakemberek közé tartozik, mivel a folyóirat színvonalas volt és demokratikus. Másrészről a megküldött Ferencvárosi Közlöny megdöbbentett. Ugyanis Gegesy úr - mivel a köztársasági megbízott kötelezte őt, hogy május 25-ig adjon a lakos nyolcoldalas levelére választ - megküldte ennek „fejében” a testületi ülés lakonikus határozatát. Közben azonban azok a bombák, melyeket Gegesy úrék raktak le, felrobbantak. Kiderült ugyanis a társasház-szerző- dés megalkotására összejőve, hogy azt ők már régen megcsinálták, mi csak egy-egy lakást vettünk el belőle. Nos, ezt a társasház-alakítást úgy készítették el, hogy a lakókat kisemmizték, hogy hogyan, az a mellékelt írásból kiderül, ha még le tudja közölni. Üdvözlettel: Dr. Vándorffy József Vándorffy úr Az önkormányzati lakáseladás „vírusos" c. írását következő számunkban közöljük. (Szerkesztőség)
