Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. augusztus / 8. szám
lett. Öt hetet töltött kórházban. Míg ő betegeskedett, a gyerekek elhagyatottan éltek ebben a tyúkólban. A sok ember között senki nem törődött velük. Ezek a szegény ördögök, akik egymás hegyén-hátán éltek, oly nyomorultak voltak, hogy nem maradt erejük érzelmekre. Ekkor igazán éheztek a testvérek. Sírva, fagytól elgémberedve kódorogtak az utcán. Ezeknek a borzongató élményeknek az emléke még évtizedek múltán is visszajárt József Attilához. Van egy vers, amiben meg is írta ezt. Valami olyasmi címe van, hogy „Ha hold süt..." Megkeresem... ez az. „Ha a hold süt, a néma, síron túli fény, álmomba, kinyílnak a termek Kioson, kenyeret szel a konyha kövén s majszolja riadtan a gyermek. Csak a léghuzat ismeri- alszik a ház. Les nagy szeme, reszket a térde. Zsírok és köcsögök teje közt kotorász, surranva, mint az egérke.” Kati hangja picit elcsuklott.- Úgy sajnálom őket! - mondta Peti - Nem tudsz róluk vidámabbat mesélni?- Nem nagyon. Az iskolai szünidőben a nyarat szabadszállási rokonoknál töltötték a József testvérek, ahol az édesanyjuk is felnőtt. Ezek is szegények voltak, de itt legalább volt mit enni. Amikor visszajöttek ősszel, új tömegszálláson, új emberek között találták magukat. Kót-három hót múlva innen is tovább vádoroltak, azután megint tovább, végül a Páva utcai kocsmában kötöttek ki. A gyerekek késő estig ott ténferegtek a vendégek között. Anyjuk a takarítás, főzés, kiszolgálás, mosogatás egész napi gondjai közt mindinkább belátta: változtatnia kell a család sorsán. Etust és Attilát a Gyermekvédő Liga gondjaira bízta, ahol azt ígérték: kedves, falusi emberekhez helyezik el a gyerekeket. Úgy remélte, két év alatt megfeszített munkával, nagyobbik lánya segítségével összegyűjthet annyi pénzt, amennyi a normális családi élethez megfelelő lesz. Négy és fél éves volt Attila, amikor Öcsödre került. Nézd csak, erről az időről is van képem... Nevelőszülei istállófiúnak használták és bizony elnáspángolták bármilyen kis vétségért is. Lelkileg ugyancsak megsértették, gyanakvó, megfélemlített és elvadult kis emberré vált. Amikor eljött édesanyja, csak sírni tudott, végig, amíg ott volt.- De hogy tudott a mamája elválni tőle és a nővérétől? - kérdezte Péter.- Ne hidd, hogy nem szerette őket. Egyszer elküldte Jolánt, hogy karácsonyi ajándékot vegyen a gyerekeknek. Egy hirtelen ötlettel - hogy édesanyjának örömet szerezzen - fel is adta a babát és a játóklo- vat a postán. Rettenetesen megverte érte az asszony. Felnőtt korában érezte meg Jolán, mi is volt az oka ennek. Megfosztotta édesanyját attól, hogy szeme feligya vacak kis játékok színeit, vonalait, a szőke kócot a baba fején... nem tudta gondosan egymásra rakni, becsomagolni, néhány jó szét írni mellé.- És iskolába hol járt József Attila? - érdeklődött az anyuka.- Öcsödön járta ki az első elemit. Nézd csak, Peti, itt van egy kép ebben a könyvben az iskolás koráról... Volt egy füzete, melyben gátlástalanul jegyezte fel minden érzésrez- dületét. „Szabad ötletek jegyzéke, két ülésben” - a címe. „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik a szeretőire, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, amelyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna, ha szerették volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezenkívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. ... és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi, a kabát is. A kalapot kicsipkéztem, nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki. Másodszor is kicsipkéztem a szólót, ismét nagyon megvertek. Pedig én úgy akartam otthon lenni - miért vagyok én menhelyi gyerek?"-A menhelyi gyerekeknek egyforma ruhát kellett viselni?- Bizony.- Amikor hazakerült Öcsödről, már rendeződtek a dolgok, nem? - sürgette Katit édesanyja.- Biztos, hogy jobb volt anyukájánál, de gyakrabban volt ingerült vele a „mama". Persze, hiszen súlyos betegségben szenvedett. Szeszélyes volt, türelmetlen. Ha rájött a rossz órája, bizony ő is véresre verte kedves fiát. A gyerek nem értette, mást várt tőle. Ezt írja később Mama című költeményében gyerekkorára visszaemlékezve: „Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra."..- Vajon hogy tanult Attila? - tett fel újabb kérdést Peti.- Ebben az időben végre hosz- szabb ideig maradtak egy házban. Itt jól érezte magát Attila, barátai voltak. Elemista korában a gyakori betegség, csavargás miatti hiányzások ellenére elég jól tanult. Életrajzában maga említi, hogy a harmadikos olvasókönyvben érdekes történeteket talált Attila királyról, s rákapott az olvasásra. Nézz ide, egy másik kép a családról! Kati egyre jobban belemerült a mondókájába:-Attila kilencéves korában kitört a háború. Egyre rosszabbul ment a soruk. Úgy segített a kisfiú édesanyjának, ahogy tudott. Vizet árult a Világ Moziban...- Dolgoznia kellett? - k^pta föl fejét Péter.- Látod.- Akkor jó sok zsebpénze lehetett!- Ugyan. Nagyon szegények voltak. Minden pénzét édesanyjának adta. Fát és szenet lopott a ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivaló- juk. Színes papírforgókat csinált és árult a jobb sorban élő gyerekeknek. Amikor anyukája már nagyon beteg volt, leutazott a szabadszállási rokonokhoz, hogy lisztet, tojást, zsírt hozzon. Mire visszaért a fővárosba, anyját el is temették. Ez volt a legnagyobb csapás, ami a 14 éves fiút érhette, talán ekkor vált felnőtté is. Jolán, aki ekkor már férjhez ment, jobb helyzetben volt, magához vette a két kisebb testvért... Közben is meg-megállva beszélt Kati, elgondolkozva, de itt megakadt, letette a könyvet, nem tudta fonalát felvenni többé. Öccse ütemes szu- szogására lett figyelmes. Halkan lopózott ki a szobából, míg édesanyja odafektette a kedvenc nyulat fiacskája mellé. Közben - észre sem vette - újra meg újra ismétlődtek ajkán a kedves sorok, ahogy kisfiára nézett: „Látod, elalszik anyukaAludj el szépen, kis Balázs." Balatoni Magdolna a József Attila irodalmi pályázat első helyezettje Vajda János Iskola 9
