Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. augusztus / 8. szám
a kedves olvasó hívő volt már a rendszer- LJ O változást megelőző időben is, talán ugyan- I Ct úgy csalódnia kellett a hitélet alakulását illetően, mint magamnak. Igaz, az egyházaknak sok tekintetben meg kellett al- kudniok, de legalább áldozatvállalást jelentett az evangélium hirdetése és a hit külső gyakorlata egyaránt. Aki vállalta hitét, legalábbis lemondott a karrierről, és tűrte, hogy kissé bolondnak tekintsék. Mára megfordult a helyzet. A tegnapi karrieristák megtalálták keresztlevelüket, és mára azt is tudják, hogy melyik egyházban kell reprezentáltok a hatalmat. Sajnos az egyházak egyes vezetői is előnytelen változáson mentek át. Nemcsak hogy politizálnak, de vagyonhal- mozásba is fogtak. Még azon az áron is visszaszereznek világivá vált egészségügyi, kulturális intézményeket, hogy továbbra sem változik azok - adott esetben ateista - személyzete, és a tartalmi munka sem más, mint korábban volt. Eközben nem emeltek szót híveik kisemmi- zése ellen, és nem szorgalmazták, hogy az igazságtalanul elvett javaikat az új hatalom visszaadja, ahogyan saját esetükben elvárták. Az is fáj, hogy a személyes, kisközösségekben működő kisegyházak ellen is megindult a küzdelem. A Ferencváros területén kiadott egyik felekezeti újság például rendszeresen helyt ad a Jehova Tanúi nevezetű egyház’ elleni kirohanásoknak. Ez annál inkább is nagy baj, mert ha a szóban forgó gyülekezetek nézetrendszere eltér is bizonyos fokig a hagyományos egyházfelfogástól, hitük alapja ugyanúgy a krisztusi megváltásban való reménység, és zsinórmértékük nekik is a Biblia. Tehát nincs alapja annak, hogy valóságos boszorkányüldözés folyjék ellenük. Aki ismeri e vallási csoport tagjainak a II. világháború idején tanúsított magatartását, mártíru- muk az őskeresztényekóhez volt hasonlatos, midőn hitükért á koncentrációs tábort is vállalták. Tudom, nagyon sok katolikus, református, evangélikus és más vallású lelkész is feláldozta magát felebarátaiért és hitéért, de ez nem a többség volt. És ma eljutottunk odáig, hogy állami költségvetési juttatásokért folyik a vetélkedés, a kirekesztés, a vallásháború. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Pál apostol Tesszalonikabeliekhez írott első levelét olvastam. Ebből a levélből kitűnik, hogy milyennek kell lennie a Krisztust követő egyháznak és az igehirdetőnek. íme: „Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, hogy nem az embereknek akarunk tetszeni, hanem az Istennek, aki a szívünket vizsgálja. Hiszen mint tudjátok, soha sem lépünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden lépünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya melengeti gyermekeit." Kedves keresztény Olvasó! Rajtunk is múlik, miként alakul egyházunk sorsa. Nemcsak a hivatásos lelkész felelőssége az anyaszentegyház élete, az evangélium hirdetése. Ne hárítsuk másra a felelősséget! Az egyház újjáéledése a hívek közösségén múlik. Tegyünk érte. Pikó Adrienne „VALLÁSHÁBORÚ” ÚJ TÁMOGATÁSI FORMÁK Az országgyűlés az elmúlt év végén fogadta el a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényt. A továbbra is fennmaradó, mintegy negyven féle szociális ellátás mellett, szociális rendszerünkben új támogatási formák jelentek meg. Gyermeknevelési támogatásra jogosítja az új törvény azokat a családokat, melyek három, vagy ennél több gyermeket nevelnek, amennyiben a legkisebb gyermek három éves elmúlt, de még nem töltötte be a nyolcadik életévét, és az édesanya a gyermek otthoni nevelését választja főhivatásul. A hivatásos anyaság ideje nyugdíjra jogosít. A támogatási összeg egyenlő a mindenkori nyugdíj legalacsonyabb összegével, de nem gyermekenként jár. Nem érinti továbbá a családi pótlékot, amit az arra jogosultak ettől függetlenül kapnak. Szociális rászorultság esetén a szociális alapellátás keretében a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapíthatnak meg az önkormányzatok az általuk kidolgozott feltételek mellett. Azok a munkanélküliek, akiknek járadékra jogosító idejük lejárt, támogatást kérhetnek abban az esetben, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a lagalacsonyabb összegű nyugdíj nyolcvan százalékát. A jövedelempótló támogatás azonos ez utóbbi összeggel. A törvény feltételként szabhatja meg, hogy a jogosult működjön együtt a számára állást kereső munkaügyi központtal. Lakásfenntartási támogatás folyósítható, ha a lakbérre, kölcsöntörlesztésre, rezsikiadásra fordított költségek meghaladják a lakásban élők összjövedelmének bizonyos százalékát, és az egy főre jutó jövedelem sem több a nyugdíjminimum kétszeresénél. 10
