Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. június / 6. szám
Április 27-én, álmos keddi hajnalon fél négykor szinte egyidőben riasztották a tűzoltókat és a Vízműveket. Csőtörés történt a Boráros téren. A szakemberek néhány perc múlva a helyszínre érkeztek. A beszakadt aszfalt alól egy gejzír erejével tört elő a mindent elárasztó víz. Az aluljáró már színültig megtelt vízzel, mire sikerült elzárni a víz útját. A 800 mm átmérőjű főnyomócső mintegy kétnégyzetméteres darabja anyaghiba miatt szinte lerobbant, és ezzel utat engedett a nagy nyomással feltörő víznek. A rendőrség lezárta az egész környéket, és megkezdődött a sérült vezeték feltárása, a hiba kijavítása. A reggeli órákban az egész város közlekedése jelentősen lelassult, de délutánra a Közterület- fenntaró Vállalat embereinek jóvoltából elkészültek a terelőútvonalak, és ez sokat javított a környék amúgy is túlzsúfolt forgalmi helyzetén. Míg a „vizesek" a vezetéket javították, a tűzoltók és a közterületfenntartók az aluljáróból szivattyúzták a fogyni nem akaró vizet. Szivattyúik teljesítménye enyhén szólva nem ilyen mennyiségre méretezett. Ezer szerencse, hogy a csőtörés hajnalban és nem reggel, a csúcsforgalomban történt. Elképzelni is rossz, mi történhetett volna, ha emberek rekednek az aluljáróban. Mindenesetre nem ártana létrehozni egy alapítványt (akár titkosat) azzal a céllal, hogy a tűzoltókat megfelelő szivattyúkhoz juttassák, ne kelljen fél napig aggódni, van-e élő, vagy holt ember a piszkosszürke víz alatt.-er Egy csőtörés rövid története „Szabadstrand” a Boráros téren Idősek majálisa .........csak a szívem fiatal”- hangzott már messziről a népszerű nóta a Friss utcában egy szép májusi délutánon. A jól sikerült rendezvényen vetélkedőkkel, gulyásfőző versennyel múlatták az időt a ferencvárosi idősek. 5
