Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. szeptember / 9. szám
magadat (3 Móz. 19, 18). És ezt a parancsolatot Jézus csak megerősítette (Máté 5,17). Amikor szabad akaratunkat úgy gyakoroljuk, hogy embertársunk érdekeit szem elől tévesztjük, sőt kifejezetten sérteni célozzuk, akkor a szeretet parancsolatát sértjük meg. És ebből fakad minden baj a Földön. „Az emberek magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenká- romlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtele- nek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodotalattvalók nemkülönben. Mert az emberekben meglévő dicsvágy, kérlelhetetlenség, pénzsóvárság, gőg és mindaz, amit Pál apostoltól előbb már idéztem, lehetetlenné teszi a jóra való törekvést. A kegyesség látszata az megvan. Mert minden erő a maga humánumával kérkedik, de mind megbotránko- zik, ha valaki azt a krisztusi mondást teszi zsinórmértékévé, miszerint „kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak” (Máté 26,52). Mi, a „felnőtt” emberiség, telve önhittséggel, úgy gondoljuk, hogy bírjuk a hatalmat életünk felett. Aztán, amikor a magunk, vagy mások hibájából bajok zúdulnak ránk, Miért engedi Isten? E ngedd meg, kedves olvasó, hogy a téma lelkiismereti jellege miatt tegezve szóljak, mert ez nem általában, hanem kifejezetten hozzád szól. Ugye, milyen gyakori napjainkban ez a címbeli kérdésfeltevés. A kérdés logikája, hogy ha az Isten jó és mindenható, akkor hogyan engedheti, hogy annyi nyomor, bűn, kegyetlenség legyen a Földön. Úgy érzem, hogy a kérdés csak látszólag jogos. Ha a téma felszíne alá ásunk és nem is túl mélyre, nyilvánvaló, hogy én és te, ő és mi, tehát mindannyian vétkesek vagyunk a világ mai arculatáért. Mert Isten valóban mindenható és jó, ő valóban megakadályozhatná a gonosz tendenciákat, de azt nem a te kívánságod szerint teszi, nem akkor, nem égy, ahogy te szeretnéd. Mert lássuk csak! Az ember szabad akaratot kapott Istentől. Ugye, nem szeretné az emberiség, ha terveit - legyen az tudományos, technikai, vagy akár politikai - felülről megvétóznák. De talán még jobban érzékelhető a probléma, ha a saját életviteledet, elhatározásaidat másítaná meg egy felső hatalom a saját tetszése szerint. Mondjuk, Isten látja, hogy „tiltott” szerelmi kapcsolatba keveredtél, és annak számodra kívánatos folytatását egyszerűen megakadályozná. Vagy szeretnél egy kicsit kikapcsolódni, szórakozni, iszogatni. És akkor ő fogná, és kivenné a kezedből a cigarettát és a poharat. Ezek együgyű példák ugyan, de láttatni engedik, hogy nemigen tűrnénk, ha akaratunk szabad folyását kívülről, felülről állandóan akadályoznák. Márpedig ami számodra jó, az a másik ember számára éppen ellenkező előjelű tény lehet. Már az ószövetségi üzenet is így szól: Szeresd felebarátodat, mint tak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megtartják ugyan, de annak erejét megtagadják.” Ezt a próféciát mintegy kétezer éve írta Pál apostol Timoteus nevű segítőtársának atyai barátként. És lám, olyan aktuális, hogy a szomszédokat ismerheted fel benne. Ő meg sajnos benned látja e hibák valamennyiét. És mindkettőtöknek igaza van! A lelkiismerete megvizsgálásakor mindenki magára ismerhet. Ez vezet oda, hogy önzésből elpusztítjuk a természeti környezetet, megmérgezzük - akár atomerőművekkel, akár a hűtő- szekrények működéséhez használt freongázzal, akár cigarettával - a mások és a magunk világát. Talán Isten tehető felelőssé, amikor az eszmélni még alig tudó kisgyermeket leukémiássá teszi a környezet rádioaktivitása? De erőmű az kell! Mert mit tennél, ha nem volna elektromos áram? Ugye, az önzésünk erősebb a mások szereteténél. Azzal vigasztalod magad, hogy mások is ezt teszik. Még akkor is szennyezik mások a természetet, ha te önmegtartóztató lennél. Igen, igen, de akkor miért Isten a felelős? Azt írja Máté evangélista: „Háborúkról, háborús hírekről is kell majd hallanotok. Mert nemzet nemzet ellen...fog felkelni...egymást árulják majd el és egymást gyűlölni fogják...törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.” Micsoda látnoki szavak! Azt gondolhatod, hogy nem történhet másként, mert hát „meg van írva”. De ha belegondolsz, nem is akarják ezt másként tenni azok, akik a politikáért bárhol is a világon felelősek, és az elvárnánk, hogy Isten közbeavatkozzon. Mikor, az okozati lánc melyik láncszeménél kellene szerinted Istennek közbelépnie? Mert az okozati lánc az első apró bűnnél kezdődik, amit te nem is tartasz hibának. És a bűn olyan, mint az ér, mely folyammá duzzad, míg az óceánhoz elér. És hányán de hányán hivatkoznak Istenre. Vajon X vagy Y nemzet oldalán álljon Isten, amikor ő nem személyválogató? „Az Úr nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személy válogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17). Lássuk be, hogy csakis mi, mindannyian vagyunk felelősek a világ jelenlegi nyomorult állapotáért, és amíg szeretet nincs bennünk, semmi sem fog jobbra fordulni. Pikó Adrienne 6
