Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. május / 5. szám
■ A bérlakások eladásáról egy 1969-ben született rendelet intézkedik, s akit az elidegenítés érint vagy érdekel, tisztában van a lehetőségekkel, vagyis azzal, hogy a bérlakás bérlője az elidegenítésre kijelölt lakást bizonyos feltételek mellett megvásárolhatja... Ha akarja - s ha tudja. Ha érdekei úgy kívánják, ha lehetőségei megengedik. Csak a bérlőnek A bérlők érdekeinek védelmében nem mindennapi határozatot hozott a képviselőtestület a közelmúltban. Mérlegelve a kerület lakosainak anyagi lehetőségeit, az emberek aggodalmait, arról döntöttek, hogy az elidegeníthető lakásokat csak a bentlakó bérlőnek adják el. Tehát, ha valaki nem tudja vagy nem akarja megvenni az általa lakott lakást, az önkormányzat határozatában biztosítja arról, hogy nyugodtan maradhat továbbra is bérlő eddigi lakásában, nem fogják onnét kitenni, kiköltöztetni, nem fogják azt, mondjuk egy jó üzlet reményében, idegennek eladni. Amikor arról van szó, hogy az embereknek lakniuk kell, az önkormányzatot nem vezérelhetik csupán üzleti szempontok. Hiszen a kerület polgárai nem tehetők mérlegre aszerint, hogy ez és ez a lakó potenciális üzleti partner, a másik kevésbé vagy egyáltalán nem az. Törvénytelen Azt hinné az ember, hogy a jog egyértelműen fogalmaz. Bár meglehet, hogy ez így is van, és csupán a jogértelmezés lehet sokféle, s produkál néha meglepő, megdöbbentő nyugtalanságot, bizonytalanságot keltő dolgokat. Történt ugyanis, hogy a köztársasági megbízott kifogást emelt a képviselőtestület azon határozata ellen, hogy a lakásokat csak a bentlakó bérlőnek adja el az önkormányzat. A kifogás értelmében az önkormányzat a saját tulajdonában lévő ingatlanokról nem rendelkezhet ilyenképpen, és ha netán „valaki az utcáról'' kiszemel magának egy lakást és vételi szándékkal áll elő, azt meg is veheti, mert az önkormányzat köteles azt eladni. A Ferencvárosi Önkormányzat ezt a szemléletet, ezt a törvénymagyarázatot Fejünk fölül a tetőt? • • Önkormányzat — kontra köztársasági megbízott nem fogadja el, nem fogadhatja el. Ám a bíróság a képviselőtestületi határozatot ugyancsak törvénytelennek minősítette, első fokon is, másodfokon is. Utolsó lehetőségként marad tehát a törvényességi óvás kérelme, az alkotmánybírósági állásfoglalás? Idegennek nem! Miközben marad a bizonytalanság - hiszen a másodfokú bírósági határozat bár megszületett, de a határozat kézbesítése késik és addig újabb jogszerű lépés megtételére nincs lehetősége az önkormányzatnak -, miközben tán a főváros más kerületeiben hasonló bizonytalanságot szül a precedens értékű két bírósági határozat: a parlament előtt már ott fekszik a törvénytervezet a lakások elidegenítéséről. És ezen törvénytervezetben már megfogalmazzák ugyanazt, amit a ferencvárosi képviselők határozatukban megtettek: lakott lakást idegennek eladni nem szabad, ha azt a bérlő maga nem akarja, nem tudja megvenni. Bízzunk a honatyák józan ítélőképességében, bízzunk az emberséges megfontoltságban. Az új törvény vélhetően egycsapásra megsemmisíti majd a fenti, meglepő jogértelmezést. A magyar nyelv szabályai A jogértelmezés, ugyebár, főként a jogalkalmazók dolga abban az értelemben, hogy ők a szakemberek. Azonban engedtessék meg nekünk, egyszerű halandóknak, magyar anyanyelvű állampolgároknak, hogy a magyar nyelven megfogalmazott paragrafusok szövegét a magyar nyelv szabályai szzerint olvassuk, értsük, értelmezzük. Márpedig a magyar nyelvnek is szigorú törvényei vannak. A bérlakások elidegenítését szabályozó rendelet szól arról is, hogy az önkormányzat „idegennek” is eladhatja a lakást, ha azt a bentlakó bérlő nem veszi meg. A jogszabály szó szerint így fogalmaz: „eladhatja...” Márpedig ez a megfogalmazás a magyar nyelv szabályai szerint sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint annyit, hogy valóban eladhatja - ha akarja, ha szándékában áll, ha úgy gondolja, ésígytovább... S ha nem akarja, ha nem áll szándékában, ha nem úgy gondolja - akkor hát nem adja el. Ehhez végülis kell, hogy joga legyen a tulajdonosnak - az önkormányzatnak. Az elidegenítésről szóló jogszabály tehát semmi olyat nem fogalmaz meg, hogy a szóban forgó lakásokat el kell adnia az önkormányzatnak. Jogbiztonság A magyar nyelv szabályait a ferencvárosi képviselőtestület tagjai is ismerik, és ismerik a választópolgárok lakáskörülményeit, tisztában vannak az emberek anyagi lehetőségeivel. S a képviselők továbbra is úgy gondolják, hogy ha az önkormányzat nem kíván eladni bizonyos lakásokat, akkor ezt megteheti, mert a saját tulajdonról van szó. S túl ezen, az önkormányzat arra törekszik, hogy a kerület lakosai biztonságbani - és jogbiztonságban - élhe- senek. Éppen ezért hozta meg határozatát.Üzleti szempontból az önkormányzatnak teljesen mindegy volna, hogy egy-egy bérlakást ki vásárol meg. De az már nem mindegy számára, ha a polgárok elveszítik nyugalmukat, biztonságukat. S ez utóbbi szemlélet érvényesítése jog szerint is kötelességük a képviselőknek, de túl ezen: morális kötelességük is. A képviselőtestületben emberek működnek - és a ferencvárosi emberek érdekében működnek. Herczeg Árpád 3
