Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. május / 5. szám
Mikor lesz kész a vásárcsarnok? A tervek szerint 1993 végére befejeződik a ferencvárosiak kedvenc bevásárlóhelyének, a Nagycsarnoknak a felújítása. A nagymúltú épület eredeti formájában és funkciójában fogadja majd a vásárlókat. A földszint újra az őstermelők birodalma lesz, míg a pince szintjén szupermarket fog működni. Az autóval érkező vásárlóknak egy szint alatti parkoló áll majd rendelkezésükre. A csarnok környékének fejlesztésére 1,5 milliárd forintot költ a Fővárosi Ön- kormányzat. A Bokréta utcai nevelőotthon A megtévedt fiatalok ne váljanak megrögzött bűnözővé Rácsos, komor épület áll a Bokréta utca elején, közel a Mester utcához. A gondosan zárt kapu mellett tábla adja hírül, ez a Fővárosi önkormányzat Ifjúsági Otthona. A masszív falak között a háború előtt a szociális nővérek intézete volt. A városban dolgozó vidéki lányok itt leltek otthonra. A nővérek, a második világháború alatt itt zsidókat bújtattak, amiért a nyilasok 1944 karácsonyán a Dunába lőtték őket. A háború után, a Lékai János szakközépiskola kollégiuma működött az épületben, egészen 1981-ig. Ekkor hozta létre a Fővárosi Tanács a fiatalkorú bűnelkövetők elhelyezésére, az akkor még „félzárt”-nak nevezett intézményt. A nevelőotthon jelenéről Nagy Jánossal, az intézmény igazgatójával beszélgetünk.- Kik az otthon mai lakói? Volt állami gondozottak, akik bűnelkövetők lettek, a gyámügyi hatóság által „beutalt” kallódó, kisebb törvénytelenségekbe keveredett fiatalok.- Mennyire zárt a nevelőintézet? Korábban, a nyolcvanas évek elején zárt részlege is volt az otthonnak, ahová büntetésképpen kerültek a házirend ellen szegülök. Az intézeti rend ellen súlyosan vétőket magánzárkába dugták. Jelenleg nincs zárt részleg az épületben és a magánzárkát is rég megszüntettük. A neveltek egy része külső munkahelyen dolgozik. A jó magaviseletű- ek a hétvégeket otthon tölthetik, ha szüleik vállalják elhelyezésüket, étkeztetésüket. Amikor anyagi lehetőségünk engedi, kirándulásokat, kajaktúrákat szervezünk fiataljainknak.- Mindezek ellenére olykor megszöknek neveltjeik. Mi ennek az oka? A gyerekek többnyire azért kerülnek ide, mert szüleik nem törődtek velük. Az intézetben meghatározott rend szerint kell élni. Mindenkinek vannak feladatai, aminek elvégzését a nevelők következetesen számon- kérik. Ezt nehéz megszokni annak, akivel szemben ritkán, vagy sohasem támasztottak szigorú követelményeket. Ezenkívül nem mindenkinek könnyű a gyerekek közösségébe beilleszkedni.- Mi történik a szökött gyerekekkel? Legtöbbször tudjuk, hol bújkálnak, tehát értük megyünk és visszahozzuk őket. Ha 24 órát meghaladó ideig nem kerülnek elő, értesítjük a rendőrséget. A szökésből visszatérőket kedvezményelvonásban részesítjük, ez az egyetlen fegyelmező eszközünk.- Mivel töltik napjaikat a neveltek? Egy részük külső munkahelyen dolgozik. A többieknek több-kevesebb sikerrel megpróbálunk az otthonban végezhető egyszerűbb munkát szerezni. Sajnos, egyre nehezebb munkát találni, pedig a rendszeres hasznos elfoglaltságra nagy szükségük lenne fiataljainknak. A legsúlyosabb személyiségi zavarokban szenvedő gyerekeket 10-12 fős csoportokba osztottuk be, velük állandóan foglalkozik egy-egy neveld. Etikai órákat tartunk számukra, illetve résztvesznek az intézet karbantartási munkálataiban, ezért anyagi ellenszolgáltatást kapnak. Neveltjeink nagyobb része itt végzi általános iskolai tanulmányait, - tizennyolcéves korukra jónéhánynak sikerül a nyolc osztályt befejezni. Az idén nyolc növendékünket vették fel iparitanulónak és eddig csak egy bukott ki közülük.- Tizennyolc éves koruk után a fiatalok kikerülnek az intézetből. Milyen esélyük van az önálló életre? A családi háttérrel nem rendelkezőknek nagyon nehéz dolguk van. Korábban munkás- szálláson helyeztem el őket, de a mai nehéz időben ez szinte lehetetlen. A Tolnay Lajos utcában van egy nyolcvan négyzetméteres üzlethelyiségből átalakított lakásunk. Ide azok a volt növendékeink költözhetnek be, akiknek van munkahelyük, fizetni tudják a rezsit, és havonta kisebb összeg megtakarítására kötelezik magukat. Jelenleg két fiatalember lakik itt és további kettő számára van még hely. Szeretnénk, ha az önkormányzatok hasonló helyiségekkel támogatnának bennünket. Mindannyiunk érdeke, hogy a fiatalkorukban megtévedt, de többségükben „javítható” gyerekek ne váljanak bűnözővé, érezniük kell, hogy a társadalom nem mondott le végleg róluk. Kleer László 4
