Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. február / 2. szám
A Dési Huber utcaiak igazságot keresnek Hodányi Zoltán a Dési Huber u. 30-as számú ház önkéntes szóvivője, már a ház előtt vár, ő érkezett hamarabb a találkozóra. Elindulunk, hogy körülnézzünk a házban, amit egy lakás kivételével megvásároltak az egykori bérlők. A lakások tulajdonjogát a forgalmi érték 40 százalékáért, hosszúlejáratú hitelre lehetett megszerezni. Nem is annyira lehetett, mint inkább kellett - mondja a menetközben hozzánk csatlakozott dr. Kozák Kristóf tulajdonos - hiszen az értékbecslést végző bank olyan vásárlásra buzdító levelet küldött, amelyben feketén fehéren benne volt, ha nem vesszük meg eddigi bérleményeinket, három év türelmi idő után eladhatják fejünk felöl a házat. Kérem, talán nem is vitatnánk a 40 % jogosságát, - veszi át a szót Hodányi úr - ha a szomszéd 28-as számú, éppen ugyanilyen, ugyanakkor és hasonlóképpen felújított házat nem 15 százalékért adta volna el az önkormányzat. Közben a ház bejárati lépcsőihez érünk - a szóvivő széles gesztusokkal mutatja - tessék, itt látható az a híres felújítás, a lépcsők mozognak, néhol a burkolat leesett. Mire a pincébe érünk, Katona János tulajdonos is csatlakozik hozzánk. Elsőnek a légópince illemhelyiségét mutatja meg, ami enyhén szólva siralmas állapotú, a felújító munkások (3-as Állami Építőipari Vállalat) hagyták maguk után így, mintegy névjegyet. A vízvezetékről helyenként foszlik a szigetelés, a bejövő fő elektromos vezeték hatalmas ívben hajolva egy jókora furatban tűnik el, megtámasztva egy nagydarab bedugdosott csomagolópapírral. - Az egyik legnagyobb problémánk - töri meg a csendet Katona János - az, hogy a szennyvízelvezető hálózat túlzottan szűk keresztmetszetű, talán a talajvíz szintje is magasabb mint kellene, ezért nyáron nagyobb esőzések után, illetve télen hóolvadáskor a pincét elárasztja a szennyvíz. Arra is volt már példa, hogy a ház bejáratát csak gumicsizmában lehetett megközelíteni és a tűzoltók segítségét kellett kérni. Feljebb megyünk, hogy megnézzünk néhány lakást. A lakások jó karban vannak, látnivalóan gondos, pedáns emberek lakják. Ebben a házban majdnem mindenki felújítana már lakását, persze saját pénzből, és mégis majdnem mindenhol látható egy- egy repedt fal, ablak alatt máló tapéta. Sajnos az ablakok 30 éve beáznak, nagyobb eső után, - panaszolja az egyik tulajdonos - mert a párkányok sajátos módon befelé lejtenek. Menjünk át a másik házba, a 32-be - indítványozzák a lakók - ők hasonló cipőben járnak mint mi, csak bölcsebbek voltak nálunk, és nem vették meg a hibás portékát. A Dési Huber 32-ben is körülnézünk, ahol kísértetiesen hasonló állapotokat találunk. „Szemléző” társaságunk kiegészül Nemesnik Sándomé lakóbizottsági elnökkel. Felmegyünk a VII. emelet 30-as számú lakásba. A háziak barátságosan invitálnak, megmutatják a beázás nyomait, amely a tetőszigetelés kijavítása óta keletkezett. Egy negyedik emeleti lakó arról panaszkodik, - ebben a házban nem ő az egyetlen -, hogy a bútorok időről-időre egyszerűen arrébb „mennek” a lakásban, illetve a csempék megrepednek, vagy egyszerűen „leugranak” a falról. Saját elméletük szerint, a talajvízszint miatt az épület egyik sarka süllyed, ez okozza a titokzatos jelenségeket. Szakértői vizsgálat volt már mindkét házban, de a szakértők a lakásokban nem jártak, csak az ajtóban állva be-benéztek, és a lakókkal sem beszéltek... A polgármester úr, júniusban a lakossági fórumon kijelentette, a Dési Huber u. 32. számú házat a forgalmi érték 15 százalékáért vásárolhatjuk meg - mondja Nemesnikné. Ezután elmentem az értékbecslést végzőbankhoz, ahol saját szememmel láttam, be volt írva a nyilvántartásba a 15 százalék. Később, amikor a szerződéskötésen volt a sor, egyszercsak 40 százalékra emelték a fizetendő összeget! Visszamentem a bankhoz tisztázni a nyilvánvaló félreértést. Megmutatták a korábban már látott nyilvántartást, ahol a 15 százalék már le volt festve és a festékre ráírva 40 százalék! Átsétálunk a 28-as számú házhoz, hátha kiderül, miért csak 15 százalék. Amíg odaérünk, dr. Kozák mondja: - alapvetőgond, hogy az idevonatkozó rendelet, a teljes, illetve részleges felújítás fogalmának szubjektív értelmezését teszi lehetővé. Az érdekes csupán az, hogy ugyanaz a szubjektum, a Dési Huber u. 28-at alacsonyabbra értékelte, mint a szóbanforgó másik két épületet. A külső szemlélő számára nincs lényeges eltérés a három ház között. A Dési Huber utcaiak abban reménykednek, a polgármesteri hivatal, - mint ahogy erre már volt korábban példa (IX. Távíró u. 19.) - felülbírálja a lakók számára előnytelen, nézetük szerint megalapozatlan szakértői véleményt és csökkenti a fizetendő összeget az épület valódi állagának megfelelően. Kleer (A cikket nem azért tettük közzé, mert biztosak vagyunk benne, hogy a lakók kérése ilyen formában valóban jogos, hanem mert százötven embert érintő ügyről van szó. Következő számunkban közöljük az illetékesek választát. A Szerk.) Hová tűntek a rézkilincsek? A Kinizsi utca 22. első emeleti helyisége valamikor, 1945 előtt az akkori Kisgazdapárt tulajdonában volt. Aztán megváltozott a rendszer, s Ferencváros egyik legszebb épülete a Hazafias Népfront kezébe került. Egy újabb rendszerváltozás immár a Társadalmi Egyesületek Szövetségét találta a helyiségben, aztán ismét a Kisgazdák költöztek az épületbe. Majd fél évszázadig rendben, kulturáltan ment minden, ám a legutóbbi lakóváltás korántsem volt zökkenőmentes. Történt ugyanis, hogy a HN-ből TESZ-szé alakult szervezetnek a helyiség megtartására irányuló kérelmét a Belügyminisztérium elutasította, s egy jogerős határozat értelmében a szövetséget rosszhiszemű, jogcím nélküli használónak titulálta. Ezen aztán nagyon felháborodtak a TESZ-ék, s mivel a kilakoltatás veszélye már ott lógott a fejük fölött, gyorsan összepakoltak mindent, ami mozdítható, leszerelhető, összehajtogatható stb. volt. Aztán elindultak egy pianinóval, néhány kristálycsillárral, egy kályhával, bútorokkal és rézkilincsekkel felszerelkezve, s mentek, mentek egészen az And- rássy útig, a TESZ központi raktáráig. A felhalmozott értékek azonban már itt sincsenek biztonságban, a Ferencvárosi Önkormányzat Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága hűtlen kezelés miatt eljárást indított a szövetség ellen. A történetnek még nincs vége. Hiszen miután a TESZ a helyiség minden leszerelhető tartozékát eltulajdonította, jöttek a Kisgazdák, és szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól. Volt iroda, nincs iroda. Kályha, vezetékek, konnektor a falból kiszedve, fűtés nincs, világítás nincs. Megérdemelték ezt a Kisgazdák? Csak mert volt már nekik egy irodájuk a volt Kilián laktanya épületében, de nekik az nem volt elég? A Kinizsi u. 22, jelenleg gazdátlan. A Köztársasági Megbízott nem ismerte el a Kisgazda Pártot bérlőnek, ezért most tovább folyik a költözködés. A helyiségre továbbra is igényt tartanak a Kisgazdák és a TESZ is. Emellett az Önkormányzat is, ugyanis itt szeretné létrehozni új házasságkötő termét. Talán az lenne a legcélszerűbb, ha ez utóbbi terv valósulna meg, a házasságkötő terem funkciója ugyanis nem változik rendszerről-rendszerre; az örökkévalóságnak szól. b.m. 5
