Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1992. február / 2. szám

A neoreneszánsz- tól a historizmusig Főműve az Operaház Ybl Miklós Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérvárott. Osztrák eredetű csa­ládja a XVIII. század elsőfelében telepe­dett le Magyarországon. Édesapja jómódú kereskedő, aki a városi kereske­dőcéh irányításában is részt vesz. Nagyon fiatalon, már 11 éves korában Bécsbe kerül, itt a Polytechnikum két re­áliskolai, majd négy felsőbb osztályát végzi el. 1831-ben hazatérve megkísérli, hogy az Országos Építészeti Igazgatóság­nál hivatalhoz jusson, de elutasítják. A modernebb mérnöki iskolázottság ekkor még nem elegendő az építőmesteri jog elnyeréséhez, a megkívánt gyakorlati is­mereteket a hagyományos céhes képzés keretei között kell megszereznie. Ezért 1831 és 1832 fordulóján a klasszicizmus legkiválóbb pesti építőművészéhez, Pol­lack Mihályhoz szegődik inasnak. 1832- ben a céhes szabályok szerint legénnyé válik, és egészen 1836. februárjáig itt mű­ködik rajzolóként. A céhes képzés részeként előírt ván­dorlást Bécsben kezdi meg, ahol Heinrich Koch irodájában először rajzoló, majd az építész megbízásából közel négy éven át a prágai Kinsky-palota építésvezetője lesz. 1840. februárjában Münchenbe uta­zik, ahol a Képzőművészeti Akadémián folytat tanulmányokat 1841. áprilisáig. Ekkor indul első itáliai tanulmányütjára, melynek három hónapja alatt Észak- Olaszországot és Toszkánát járja be. Vándorlását befejezvén, 1841-ben Pesten kérelmezi az építőmesteri jogot, ám ekkor még nem sikerül elnyernie. Céh­tagsága hiányában olyan társat keres, aki­nek mesterjoga neki is lehetővé teszi a szabályos működést. Pollack Ágostonnal, első mesterének fiával társulva Építészeti Intézetet hoz létre. Az ötvenes-hatvanas évtized forduló­ján kezdtek Ybl számára megsokasodni a feladatok. Megrendelői többnyire arisz­tokraták, (akik fővárosi palotáik és vidéki kastélyaik), takarékpénztárak és bankok, (amelyek székházaik), s hirtelen meggaz­dagodott gyárosok, nagyiparosok, (akik bérházaik) felépítését bízzák rá. A hatva­nas években a fóti templom gazdag, érett romantikájától fokozatosan eljut a histo­rizmusig. Bécsi kapcsolatai mindvégig személyesek és szorosak, a legújabb épí­tészeti és technikai eredményeket valószí- nűleg ezen az úton ismeri meg, de tapasztalatait az 1860-as évek közepén angliai és franciaországi utazással is bőví­ti. A hatvanas évtized végétől, s még in­kább a hetvenes évek elejétől fellendülő budapesti városépítés új szerepet kínált Ybl számára. Ő lett a legjelentősebb épü­letek tervezője, azoké, amelyek az uralko­dói, egyházi és városi reprezentáció legtisztább megnyilatkozásai: ilyenek a Vámház, a Várbazár, a királyi palota, a Ferencvárosi templom, a Bazilika és a főmű, az Operaház. Épületeinek műfaji köre széles, a nagy bankok, hivatali köz­épületek, színház, templomok mellett fog­lalkozik pavilonok, vendéglők, fürdők, és környezetük, a parkok, kertek valamint egész építészeti együttesek tervezésével Úgy tűnik, hogy Ybl Miklós azok közé a ritka alkotók közé tartozik, akiknek minden sikerült. A magyar történelem egyik legerősebben felfelé ívelő szaka­szában működött, az építészet szinte minden műfajában sok és jelentős meg­bízást kapott. És ami talán a legfonto­sabb: alkotásai jórészt ma is állnak és meghatározó szerepük van elsősorban Budapest, de az ország számos más vá­rosa és vidéke képének kialakulásában is. Nem ismerünk róla szóló rosszindu­latú megnyilatkozásokat, se írásban, se szóbeszédben keringőket; látszólag a konfliktusokat inkább kerülő, semmint kiváltó jellem volt. Amennyire életét a magánember oldaláról ismerjük, meg­testesítője lehetett az európai értelem­ben vett patríciusnak. is. Legszebb ilyen munkája a margitszige­ti fürdőtelep lett volna, ha teljes egészében megvalósul. A hatalmas, sokszor több évtizeden át húzódó építkezések irányításában is meg­határozó szerepe volt. O döntött a vállal­kozók, műiparosok, művészek megbízásai fölött, választása garancia és referencia volt. Bár formális hatalmi pozí­cióra nem törekedett, valószínűnek lát­szik, hogy megrendelései és kapcsolatai révén ő volt a maga korában az egész budapesti építőipar legfontosabb szemé­lyisége. Gyakran alkalmazott új építési szerkezeteket és díszítőtechnikákat, mű­vészekkel, műiparosokkal, gyárakkal és mesteremberekkel együtt törekedett ezek meghonosítására. Irodájának munkatársai között volt a következő építészgeneráció több kiváló mestere, így Schickedanz Al­bert és Schmahl Henrik. Tekintélye haláláig csorbítatlan. Az 1882-ben, működésének félévszázados évfordulóján rendezett ünnepség a kortár­Sajnos mindezek ellenére tény, hogy Ybl Miklós alkotásai nem élnek a kul­turális emlékezetben, nem élő részei an­nak a társadalmi tudatnak, amely egyes kiválasztott alkotóira büszkeséggel és hűséggel emlékezik. Ez a körülmény, pontosabban ez a hi­ányérzet váltotta ki, - elsősorban az épí- tészettörténészek egy lelkes kis csoportjából - azt az elhatározást, hogy ezen a hiányon segítsenek. A kiállításon főleg terv- és fényképanyag segítségé­vel vonul el előttünk Ybl jelentős és gazdag életműve és ezzel ösztönzést nyújt a mélyebb megismeréshez... A Budapesti Történeti Múzeumban (E. épület) rendezett kiállítás még március­ban is váija a látogatókat. Ybl Miklós emlékére Kiállítás a múzeumban 6

Next

/
Thumbnails
Contents