Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. március / 3. szám
Mennyit ér az Önkormányzat telke? A privatizációt kérő vállalatok „független” vagyonbecslői szerint nem sokat. Általános gyakorlat, hogy a romos felépítményeket a „csillagos égig” felbecsülik, míg a földtulajdont - ami az önkormányzat birtokában van - nem sokra taksálják - mondja Budai Béla, a Ferencvárosi Önkormányzat Vállalkozási Irodájának vezetőhelyettese. Kéz- di Tamással, az iroda vezetőjével éppen a privatizációval kapcsolatos nehézségekről beszélgetnek, amikor betoppanok irodájukba. Hamar megegyezünk, hogy udvarias körkérdések helyett inkább munkamegbeszélésükről tudósítom az újság olvasóit. Budai úr nagy lendülettel avat be a privatizáció trükk- jeibe. Az ide kapcsolódó törvény ugyanis nem védi megfelelőképpen az önkormányzatok érdekeit és tág teret enged a helyi érdeket kijátszani akaróknak. A jogszabály úgy fogalmaz, hogyha a privatizáció belterületi ingatlant érint, annak értékéről az eljárás folyamán értesíteni kell az önkormányzatot. Az értesítés időpontjáról azonban nem rendelkeznek a törvény alkotói, így sokan a folyamat legvégén teszik ezt, mintegy utólag. Ebben a helyzetben már nehéz kifogásolni a kerület tulajdonában lévő föld alacsony vételárát. Az előnytelen „üzlet’ ’ megakadályozására pedig végképp nincs lehetőség. Beszélgetésünkhöz csatlakozik DrJía- csek György a vállalkozási iroda jogásza, aki éppen időben érkezett, mert a privatizációs törvény értelmezésébe kezdtünk bele és ilyenkor jobb, ha jogtudor is van a közelben. Budai úr meglátása szerint - mivel a törvény az önkormányzati tulajdonú beépítetlen telkek esetében egyetértési jogot biztosít a hivatalnak -, a második esetben is ezt kell figyelembe vennem. A törvényhozók valószínűleg kifelejtették ezt a beépített föld esetében külön kiemelni, de a törvény szelleme ezt tartalmazza. Dr.Bacsek pont ellenkezőleg értelmezi a kérdést - tudniillik ha a törvényhozók az első esetben kihangsúlyozzák az egyetértési jogot és a második esetben meg sem említik, akkor ez a jog az utóbbi esetre nem vonatkozik. Persze, ha egy jogszabály túlságosan vitatható, az egyben minősítés is. Az önkormányzati törvényből hiányzik a szankció, és ez baj - mondja a jogász. Budai úr fellapozza a „véletlenül” asztalán heverő alkotmányt, mely így szól - „Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonjogát.” Legalább is, ez olvasható a Magyar Köztársaság alkotmányának 12. paragrafusában. Az alkotmány a tulajdonhoz való jogot is biztosítja, tehát nincs vitás helyzet, az önkormányzat nem köteles áron alúl áruba bocsátani földjét A józan gondolkodás szabályai szerint feltétlen igazad van - mondja Dr.Bacsek, de sajnos a gyakorlat egészen más és törvényes eszköz nem áll rendelkezésünkre, hogy megakadályozzuk a közös vagyon olcsó kiárusítását. Az értékbecslő „független” szakértőt a megbízó fizeti, tehát fennáll a befolyásolás lehetősége. Ez mellesleg az irreálisan alacsonyra értékelt árakból egyértelműen kiderül. A hibás törvényt megváltoztatni hosszan tartó gigászi küzdelmekkel járó feladat, nem beszélve arról, hogy közben „kivásárolják” alólunk a földet - vélekedik a jogász. Indítsunk próbapert - indítványozza Budai úr és bizonyítsuk be, a jogszabály szellemében benne van vétójogunk a felépítményes ingatlan esetében is. Ez nem rossz ötlet, de a per kimenetele ebben az esetben meglehetősen kétséges és próbapert csak megnyerni szabad, különben többet ártunk mint használunk ügyünknek. Biztosabb és gyorsabb megoldást kell találnunk, mondja Bacsek doktor. Legcélszerűbb lenne - veszi át a szót Kézdi Tamás - ha több oldalról kezdenénk a megoldáshoz. Először fogalmazzunk levelet, amelyben tájékoztatjuk a többi önkormányzatot a tapasztaltakról, hiszen nem mindenütt jár ilyen előrehaladott állapotban a privatizáció. Aztán próbájunk megegyezni az ÁVÜ-vel, hogy addig nejáruljon hozzá a privatizációhoz, amíg az ön- kormányzat nem hagyja jóvá a telek árát. Végül pedig, tudjuk meg, milyen lépéseket szükséges tennünk a törvény módosításának érdekében és minderről tájékoztassuk a képviselőket. A tézis, antitézis után kialakult a szintézis, a riporter dolga csak annyi, hogy mindezt lejegyezze. § Jogszabályfigyelő 1 541118 0178 Demokratizálódásunk, személyiségi jogaink gyarapodásának mámorában rögtön megjegyeztük az alkotmánybírósági döntést: a személyi szám használata, így annak kérése - alkotmányellenes. Az azonban nem tudatosult bennünk, hogy az Országgyűlés még az elmúlt évben alkotott egy átmeneti törvényt, mely 1992. január 1-én hatályba lépett, és majd a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló, eljövendő törvény hatálybalépésével egyidejűleg, de legkésőbb 1992. június 30-án veszti hatályát. Az érvényben lévő átmeneti törvény szerint az állampolgár személyi számát ma még szinte mindenütt, minden esetben, felkérésre köteles közölni, így például a népességnyilvántartó és önkormányzati szerveknek is. A személyi szám használatára jogosultak az adóhatóságok, a munkáltatók és kifizetőhelyek, az illetékhivatal, a vámhatóság, a társadalombiztosítás, az egészségügyi igazgatás és ellátás szervei, a munkaügyi központok, a földhivatalok az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzéskor, a bíróságok, az ügyészségek. Szükség van a személyi számra a választások és népszavazások esetén a nyilvántartásba vételkor, aláírás- gyűjtő íveknél, a rendészeti igazgatásban, az útlevélhatóságnál... A felsorolás nem teljes. 9
