Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. november / 11. szám
a kártyapénz iksz százalékát az orvosnak fejlesztésre kell fordítania.- Talán nem titok: ennek a nagy horderejű elképzelésnek vannak ellenzői is...- Mindig, minden csapatban vannak emberek, akiknek semmi sem jó. Az is gyanús nekik, ha kapnak, az is gyanús, ha nem kapnak. Nincs rá példa, hogy egy fogászatot miképpen lehet vállalkozásba vinni. Törvény nem tiltja, de nincs rá jogszabály. Tehát csináljuk... és persze, azonnal jön az orvosi kamara: hogy merjük mi ezt tenni, és ha megtesszük, a társadalombiztosítás nem fizet. Megkeresem a társadalombiztosítást, és azt mondja a pénzügyi osztályvezető, ők nincsenek ellenére ha a "fogorvosi szakma" nem tesz keresztbe. Telefonálok a "szakmának", és a "szakma" azt mondja, hát én ezt hogy képzelem... Nos, csak azt mondhatom, hogy borzasztó egyszerűen: ha törvény nem tiltja, de nincsen rá jogszabály, akkor a meglévő eszközökkel kell dolgoznom, jobb színvonalon. Ezt a célt szolgálja a vállalkozás. Valami működni fog- Ilyen gondolkodásforma eddig elképzelhetetlen volt, nyilván ezért sok az ellenkezés.- Végre el kell kezdeni lejátszani egy modellt. Meg kell nézni, ki kell tapasztalni, hogy lehet-e valamit csinálni... Ha ezzel késlekedünk, akkor tapasztalatok híján íróasztal mögött megint megszületik majd egy új törvény, és tudjuk, tapasztaltuk, hogy íróasztal mögött született szabályok szerint eddig soha semmit nem lehetett végrehajtani. Meg kell mondanom, hogy a kerületben az egészségügy szinte korlátlan támogatást élvez a képviselőtestület részéről, a képviselők döntöttek a koncepció megvalósításáról, és ez nagy szerencse. Mert úgy látom, hogy másutt erősebb a hatalomféltés, mint a tenniakarás.- Ám ha a kerületi főorvos irányítása alatt pár év alatt vállalkozásként fog működni az egészségügyi ellátás egésze, akkor nem lesz szükség többé például kerületi főorvosra.- Úgy legyen! De akkor legalább valami működni fog, és ez a célunk.- Köszönöm a beszélgetést. Herceg Árpád Senki feje fölül sem lehet eladni Akik a nyugdíjasok helyett veszik meg a lakásokat Mi lesz ha csődbe mennek? Az eltartási szerződés új fajtája kezd elterjedni. A dolog lényege, hogy a nyugdíjaskorú lakásbérlő lakását az ajánlkozó szervezet (amely a leggyakrabban bank, vagy alapítvány) megvásárolja mintegy a bérlő helyett, az ő nevében. Természetesen cserébe a lakás tulajdonjoga a szerződő fél halála után átszáll a társaságra. Az üzlet sok nyugdíjas számára vonzó lehet, de szerződéskötés előtt érdemes jó alaposan átgondolni, milyen jogi és erkölcsi aggályok merülhetnek fel. A meggondolandó szempontokról Frankó Gábor alpolgármesterrel és dr. Villányi Józseffel az önkormányzati testület pénzügyi ellenőrző bizottságának elnökével beszélgetünk.- Jogilag szabályos, hogy a bérlő- helyett valaki más, mondjuk egy bank, vagy társadalmi szervezet fizesse a lakás elidegenítéssel kapcsolatos költségeket?- Igen, ez teljesen szabályos, de azért erkölcsi fenntartásaim vannak - válaszol Frankó úr. A lakásvásárlás költségeit átvállalók nagy része kemény szerződési feltételeket diktál, miközben jótékonyságba burkolják nagyon is nyers számításaikat. Az egyik ilyen IX. kerületi szervezet például 10 éves életbenmaradási időt számít ügyfelenként, akár 60, akár 80 éves az üzletfél. Ugyanez a társaság, lakásonként 5 ezer forint éves fenntartási költséggel kalkulál. A bérlőnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy lakásába senkit sem jelent be, és halála után a szervezet lesz az ingatlan tulajdonosa. (Ha mindezek ellenére mégis bejelent valakit a tulajdonos, tetszés szerinti bérleti díjat állapíthat meg, ami alkalmas lehet a jogfolytonosan bentlakó "elüldözésére".) Morálisan kissé furcsának tűnik, hogy valaki azon gondolkodik, mennyi ideig fog élni ügyfele. Az is szokatlan - veszi át a szót Villányi úr -, hogy az effajta szerződések végérvényesen kizárják az idős embereket rendelkezési jogaik egy részének gyakorlásából. Nem veheti magához a későbbiekben unokáját, vagy más rokonát. Nem cserélheti el a lakást stb.- Önök tehát nem tanácsolják, hogy az idős emberek belemenjenek ilyen szerződéskötésekbe?- Mi azt tanácsoljuk, hogy nagyon alaposan gondolják meg, milyen előnyük és hátrányuk származhat egy ilyen szerződésből - mondják beszélgetőpartnereim egybehangzóan. A már említett IX. kerületi szervezet például egy negyven éves rokkant- nyugdíjassal nem köt szerződést, csak idős emberekkel. Ez egyben minősíti is az amúgy jótékonysági célokkal alakult szervezetet - állapítja meg Frankó úr. Az általunk etikai okokból kifogásolt szerződések ráadásul arról szemérmesen hallgatnak, vajon mi lesz akkor, ha a fizetési kötelezettségeket vállaló bank, vagy alapítvány vállalásainak teljesítése előtt csődbe megy - veti közbe Villányi úr. A másik etikailag kifogásolható módszer, hogy a lakásvásárlás költségeit átvállalók azt a látszatot keltik, mintha a bérlakások megvásárlása kötelező lenne, vagy legalábbis hátrányos helyzetbe kerülhet, aki nem veszi meg. Nagyon nyomatékosan kijelentem - folytatja Villányi képviselő -, hogy a Ferencvárosban nem kötelező a lakásokat megvásárolni. Sőt, testületünk határozatban mondta ki, hogy a lakást senki feje fölül nem lehet eladni. Ezzel mind az öt önkormányzati párt egyetértett, és mint köztudott, az Alkotmánybíróság is nekünk adott igazat a Köztársasági Megbízott ellenében.- Van-e arra garancia, hogy két év múlva a következő önkormányzat is ezen a véleményen lesz?- Mivel az öt párt konszenzusa alapján született az erre vonatkozó határozatunk, nyugodtan állíthatom, hogy a következő önkormányzat is elfogadja ezt, hiszen ha az előzmények alapján nem ezt tenné, erkölcsileg teljesen lehetetlen helyzetbe hozná magát - válaszol a kérdésre Frankó úr.- er 1
