Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1992. október / 10. szám

Cikkünk nyomán A kerület "polgárainak" szóló lapot megkapván, azonnal felkeltette érdeklő­désemet, mivel végre valaki írni, foglal­kozni mer az úgynevezett házmesteri la­kásokkal. Én is érdekelt vagyok, mint volt tömbházfelügyelő, úgynevezett szolgálati lakásban lakom (ezért a lakásért az IKV részére átadtam főbérleti ugyanilyen mi­nőségű lakásom a munkavállalás végett). Tollat azért ragadtam, mert esetem nem egyedi, országos a probléma. De Bu­dapest területén azért van olyan kerület, ahol problémamentesen zajlik a szolgálati lakások elidegenítése is, ahol egyenlő jo- gúak a házfelügyelők és a bérlők. "S gondoljanak a törvényre" - írja a cikk írója. Ez a felszólítás megragadó, mivel az elidegenítés során sok IKV-s ügyintéző, önkormányzati alkalmazott úgy véli, hogy szívességet tesz családoknak, ha en­gedi megvásárolni a volt szolgálati lakást. A képviselőtestületi határozat szerint - "ha a lakóközösséggé vált ház új tulajdo­nosai beleegyezésüket adják (holott jogi­lag semmi közük e lakáshoz), a szolgálati lakást a bentlakó, mivel elővásárlási joga van, megveheti. Ezt a határozatot megelőzően, volt házfelügyelő, aki megvásárolhatta lakását az elidegenítések kezdetekor, de hogy mi­lyen alapon, vagy milyen eljárási menet­ben, azt nem tudom, lehet, hogy arcra, vagy zsebre mérték akkor még!? 1992. 03. hóban a Polgármester foga­dónapján egy másik, ebben a témában ér­dekelt gondnokkal Gegesy úr meghallga­tott minket (sokadszor), ahol is elmondta, hogy ha a közgyűlés hozzájárul a lakás megvételéhez, illetve lemond a szolgálati lakásról, úgy semmi akadálya nincs, hogy mi is megvegyük. Sőt egy gonddal és egy perrel kevesebb - mondta. Ez nem így történt az én esetemben. 1992. 04. 27-én volt az alakuló köz­gyűlés, ahol harmadik napirendi pontként megszavazták, egy tartózkodással, hogy a szolgálati lakást, mint bentlakó megve- hessem. Ezt a jegyzőkönyvet és a jelenléti ívet csatoltam az 1992. 02. hóban írt kérelem­hez, melyre választ nem kaptam, sem az elidegenítési vezetőtől, sem a Polgármes­ter Úrtól, és megküldtem a IX. kér. Elide­genítési csoportvezetőnek ismét. Erre végre reagált az említett vezető májusban - kérelmem elutasította. Indok­lás: szerződés kötésre még nem került sor a lakók részéről (1992. január-február hó­ban már 98%-ban megkötötték a szerző­dést a tulajdonosok), továbbá egy tulajdo­nos tartózkodott. A jogi útvesztőket nem ismervén, ügyvédhez fordultam, aki az összes kérvényem, közgyűlési jegyző­könyv, jelenléti ív és a tartózkodást visszavonó, aki jogi ellentmondás miatt tartózkodott, mondván, hogy jogilag ő nem rendelkezhet a lakásról!), így a meg­vételhez hozzájáruló levelet és újabb ké­relmemet benyújtotta a Polgármester Úr­hoz. Úgy érzem tehát, hogy elméletileg részemről minden megvan, ami szükséges lenne a lakás szolgálati jellegének meg­szüntetéséhez, ezt követően a megvételé­hez. Kérdezem és még mi hiányzik? A jó szándék? Az Önkormányzat pedig védi a házfelügyelőket - írja a lap. De KITŐL? Talán a testületi képviselőktől, az önkor­mányzattól? Nyolc hónap telt el, a nyár igen forró volt, de ügyemben még nem történt semmi, igaz még csak szeptember van. Isten malmai is lassan őrölnek. De ki bírja ezt idegileg és anyagilag, ezt a bizonytalanságot és a kényszerű per költ­ségeket? Egy joghoz és íráshoz nem értő, de törvényt tisztelő volt gondnok: FILIPP ISTVÁNNÉ 1992. 09. 04 1091 Budapest, Üllői út 189. fszt.4. * Önkormányzatunk a házfelügyelői la­kásokkal kapcsolatban olyan álláspontot alakított ki, mely figyelembe veszi a tár­sasház lakóinak érdekeit, azt az igényt, mely a házfelügyelői teendők ellátására vonatkozik. Ezzel az állásponttal nem kí­vánja hátrányos helyzetbe hozni a jelenle­gi házfelügyelői lakások bérlőit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a házfelügyelő kérheti a lakás megvásárlá­sát, azonban a vételhez a lakók egyöntetű hozzájárulása szükséges. Amennyiben a lakók továbbra is igénylik a házfelügyelői szolgáltatások ellátását, és ezért nem já­rulnak hozzá az eladáshoz, a lakás tovább­ra is Önkormányzati tulajdonban marad. A képviselőtestület kizárólag ilyen fel­tételek mellett hozott döntést. Korábban a Tanács számtalan esetben a szolgálati lakások elidegenítésével egyáltalán nem foglalkozott, így kerülhe­tett több mint 100 házfelügyelői lakás kö­zös tulajdonba, ezzel szinte megoldhatat­lan problémát okozva. Az Ön esetében nincs akadálya a lakás megvásárlásának, ha ahhoz minden lakó hozzájárul. Kérelméhez azonban csak a közgyűlésen részt vevők nyilatkozatát csa­tolta. Az Elidegenítési Részleg 1992. má­jus 11-én a hiány pótlására kérte. Amennyiben a szükséges nyilatkozatokat kérelméhez mellékeli, úgy természetesen nem lesz akadálya a lakás megvásárlásá­nak. Dr. Gegesy Ferenc polgármester A Magyar Köztársaság nevében A bíróság kötelezi az alperest, hogy 30 napon belül felperes el­helyezési igényéről gondoskod­jon. Legalább 1 +fél szobás komfortos önálló lakást köteles felajánlani felpe­res részére... A felperes 1966. február 1-jén kö­tött házfelügyelői munkaszerződést alperessel. Ezzel együtt korábbi egy szoba komfortos tanácsi bérlakását leadta és kiutalták részére a perbeli Budapest IX. kér. Dósi Huber u. 19. fszt.1. szám alatti 46 m2-es össz­komfortos szolgálati lakást. A felpe­res munkaszerződését 1980-ban, majd 1983-ban módosították. A fel­peres munkaviszonya 1990. május 30-ával nyugdíjazása következtében megszűnt. Amikor az ingatlant 1989-90-ben elidegenítésre jelölték ki, majd a bér­lőkkel az adásvételi szerződéseket megkötötték, a felperessel az akkor még munkáltató alperes nem közölte hivatalosan, hogy mi lesz a felperesi szolgálati lakás jogi sorsa, valamint hogyan alakul felperes lakhatási jo­ga­A felperes 1989. szeptember 21- én alperes igazgatójához fordult le­vélben lakáskérdésének megoldása érdekében. Kérte, hogy a lakását megvásárolhassa, vagy biztosítson részére az IKV cserelakást. A vá­laszlevélben alperes tájékoztatta a felperest, hogy a társasház házkeze­lői szolgáltatásainak biztosítása ér­dekében alperes nem mondott le a lakás szolgálati jellegéről, így az a társasházközösség közös tulajdoná­ba került. Amennyiben a társasház ki akarja helyezni a felperest, így az el­helyezésre tarthat igényt. A felperes egyébként ebben az időben 1990. december 30-ig mint nyugdíjas to­vább dolgozott az alperesnél. A felperes keresete alperessel szemben alapos. Az állami tulajdonban álló ház-in­gatlanok elidegenítéséről a 32/1969. (IX.30.) Korm. sz. r. és végrehajtá­sára kiadott 16/1969. (IX.30.)ÉVM- MÉM-PM együttes rendelet rendel­kezik. A Vhr. 3.§ (1) bek. b.) pontja alapján a házingatlanok közül nem idegeníthetők el azok, amelyek vala­mely állami szerv részére szolgálati bérlakás céljára szolgálnak és e jel­leget a lakás felett rendelkezni jogo­sult szerv nem szünteti meg. Ennek alapján téves volt az alperes 1990. október 24-én kelt felpereshez inté­8

Next

/
Thumbnails
Contents