Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. október / 10. szám
Cikkünk nyomán A kerület "polgárainak" szóló lapot megkapván, azonnal felkeltette érdeklődésemet, mivel végre valaki írni, foglalkozni mer az úgynevezett házmesteri lakásokkal. Én is érdekelt vagyok, mint volt tömbházfelügyelő, úgynevezett szolgálati lakásban lakom (ezért a lakásért az IKV részére átadtam főbérleti ugyanilyen minőségű lakásom a munkavállalás végett). Tollat azért ragadtam, mert esetem nem egyedi, országos a probléma. De Budapest területén azért van olyan kerület, ahol problémamentesen zajlik a szolgálati lakások elidegenítése is, ahol egyenlő jo- gúak a házfelügyelők és a bérlők. "S gondoljanak a törvényre" - írja a cikk írója. Ez a felszólítás megragadó, mivel az elidegenítés során sok IKV-s ügyintéző, önkormányzati alkalmazott úgy véli, hogy szívességet tesz családoknak, ha engedi megvásárolni a volt szolgálati lakást. A képviselőtestületi határozat szerint - "ha a lakóközösséggé vált ház új tulajdonosai beleegyezésüket adják (holott jogilag semmi közük e lakáshoz), a szolgálati lakást a bentlakó, mivel elővásárlási joga van, megveheti. Ezt a határozatot megelőzően, volt házfelügyelő, aki megvásárolhatta lakását az elidegenítések kezdetekor, de hogy milyen alapon, vagy milyen eljárási menetben, azt nem tudom, lehet, hogy arcra, vagy zsebre mérték akkor még!? 1992. 03. hóban a Polgármester fogadónapján egy másik, ebben a témában érdekelt gondnokkal Gegesy úr meghallgatott minket (sokadszor), ahol is elmondta, hogy ha a közgyűlés hozzájárul a lakás megvételéhez, illetve lemond a szolgálati lakásról, úgy semmi akadálya nincs, hogy mi is megvegyük. Sőt egy gonddal és egy perrel kevesebb - mondta. Ez nem így történt az én esetemben. 1992. 04. 27-én volt az alakuló közgyűlés, ahol harmadik napirendi pontként megszavazták, egy tartózkodással, hogy a szolgálati lakást, mint bentlakó megve- hessem. Ezt a jegyzőkönyvet és a jelenléti ívet csatoltam az 1992. 02. hóban írt kérelemhez, melyre választ nem kaptam, sem az elidegenítési vezetőtől, sem a Polgármester Úrtól, és megküldtem a IX. kér. Elidegenítési csoportvezetőnek ismét. Erre végre reagált az említett vezető májusban - kérelmem elutasította. Indoklás: szerződés kötésre még nem került sor a lakók részéről (1992. január-február hóban már 98%-ban megkötötték a szerződést a tulajdonosok), továbbá egy tulajdonos tartózkodott. A jogi útvesztőket nem ismervén, ügyvédhez fordultam, aki az összes kérvényem, közgyűlési jegyzőkönyv, jelenléti ív és a tartózkodást visszavonó, aki jogi ellentmondás miatt tartózkodott, mondván, hogy jogilag ő nem rendelkezhet a lakásról!), így a megvételhez hozzájáruló levelet és újabb kérelmemet benyújtotta a Polgármester Úrhoz. Úgy érzem tehát, hogy elméletileg részemről minden megvan, ami szükséges lenne a lakás szolgálati jellegének megszüntetéséhez, ezt követően a megvételéhez. Kérdezem és még mi hiányzik? A jó szándék? Az Önkormányzat pedig védi a házfelügyelőket - írja a lap. De KITŐL? Talán a testületi képviselőktől, az önkormányzattól? Nyolc hónap telt el, a nyár igen forró volt, de ügyemben még nem történt semmi, igaz még csak szeptember van. Isten malmai is lassan őrölnek. De ki bírja ezt idegileg és anyagilag, ezt a bizonytalanságot és a kényszerű per költségeket? Egy joghoz és íráshoz nem értő, de törvényt tisztelő volt gondnok: FILIPP ISTVÁNNÉ 1992. 09. 04 1091 Budapest, Üllői út 189. fszt.4. * Önkormányzatunk a házfelügyelői lakásokkal kapcsolatban olyan álláspontot alakított ki, mely figyelembe veszi a társasház lakóinak érdekeit, azt az igényt, mely a házfelügyelői teendők ellátására vonatkozik. Ezzel az állásponttal nem kívánja hátrányos helyzetbe hozni a jelenlegi házfelügyelői lakások bérlőit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a házfelügyelő kérheti a lakás megvásárlását, azonban a vételhez a lakók egyöntetű hozzájárulása szükséges. Amennyiben a lakók továbbra is igénylik a házfelügyelői szolgáltatások ellátását, és ezért nem járulnak hozzá az eladáshoz, a lakás továbbra is Önkormányzati tulajdonban marad. A képviselőtestület kizárólag ilyen feltételek mellett hozott döntést. Korábban a Tanács számtalan esetben a szolgálati lakások elidegenítésével egyáltalán nem foglalkozott, így kerülhetett több mint 100 házfelügyelői lakás közös tulajdonba, ezzel szinte megoldhatatlan problémát okozva. Az Ön esetében nincs akadálya a lakás megvásárlásának, ha ahhoz minden lakó hozzájárul. Kérelméhez azonban csak a közgyűlésen részt vevők nyilatkozatát csatolta. Az Elidegenítési Részleg 1992. május 11-én a hiány pótlására kérte. Amennyiben a szükséges nyilatkozatokat kérelméhez mellékeli, úgy természetesen nem lesz akadálya a lakás megvásárlásának. Dr. Gegesy Ferenc polgármester A Magyar Köztársaság nevében A bíróság kötelezi az alperest, hogy 30 napon belül felperes elhelyezési igényéről gondoskodjon. Legalább 1 +fél szobás komfortos önálló lakást köteles felajánlani felperes részére... A felperes 1966. február 1-jén kötött házfelügyelői munkaszerződést alperessel. Ezzel együtt korábbi egy szoba komfortos tanácsi bérlakását leadta és kiutalták részére a perbeli Budapest IX. kér. Dósi Huber u. 19. fszt.1. szám alatti 46 m2-es összkomfortos szolgálati lakást. A felperes munkaszerződését 1980-ban, majd 1983-ban módosították. A felperes munkaviszonya 1990. május 30-ával nyugdíjazása következtében megszűnt. Amikor az ingatlant 1989-90-ben elidegenítésre jelölték ki, majd a bérlőkkel az adásvételi szerződéseket megkötötték, a felperessel az akkor még munkáltató alperes nem közölte hivatalosan, hogy mi lesz a felperesi szolgálati lakás jogi sorsa, valamint hogyan alakul felperes lakhatási jogaA felperes 1989. szeptember 21- én alperes igazgatójához fordult levélben lakáskérdésének megoldása érdekében. Kérte, hogy a lakását megvásárolhassa, vagy biztosítson részére az IKV cserelakást. A válaszlevélben alperes tájékoztatta a felperest, hogy a társasház házkezelői szolgáltatásainak biztosítása érdekében alperes nem mondott le a lakás szolgálati jellegéről, így az a társasházközösség közös tulajdonába került. Amennyiben a társasház ki akarja helyezni a felperest, így az elhelyezésre tarthat igényt. A felperes egyébként ebben az időben 1990. december 30-ig mint nyugdíjas tovább dolgozott az alperesnél. A felperes keresete alperessel szemben alapos. Az állami tulajdonban álló ház-ingatlanok elidegenítéséről a 32/1969. (IX.30.) Korm. sz. r. és végrehajtására kiadott 16/1969. (IX.30.)ÉVM- MÉM-PM együttes rendelet rendelkezik. A Vhr. 3.§ (1) bek. b.) pontja alapján a házingatlanok közül nem idegeníthetők el azok, amelyek valamely állami szerv részére szolgálati bérlakás céljára szolgálnak és e jelleget a lakás felett rendelkezni jogosult szerv nem szünteti meg. Ennek alapján téves volt az alperes 1990. október 24-én kelt felpereshez inté8
