Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. október / 10. szám
Ha perel a házfelügyelő zett levele, amikor arra hivatkozott, hogy az alperes a lakás szolgálati jellegéről nem mondott le. Hiszen, ha nem mondott le a szolgálati jellegről, akkor el sem idegeníthette volna. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971.(II.8.)MT sz.r. 39.§ (1) bek. alapján a lakás felett rendelkezni jogosult állami szerv a házfelügyelői munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás szolgálati jellegét megszüntetheti, ha annak további fenntartása már nem indokolt. Ilyen esetben a lakás tanácsi bérlakássá » álik, kivéve, ha azt a kezelője elide- •nfti. Az valóban az alperes diszkrecionális jogkörébe tartozik, hogy a szolgálati jelleget megszűnteti és a lakást tanácsi bérlakásként kiutaltatja a házmester részére, illetve hogy a szolgálati jelleg megszűnésével azt a társasház részére idegeníti el. A felperes munkaviszonyának megszűnésekor, a lakás szolgálati jellegének megszűnésekor, a lakásnak a társasház közös tulajdonába adásakor azonban rendelkezni kellett volna egyértelműen a felperes lakhatóságának jogi sorsa, elhelyezési igénye felől. Alperes nemcsak kezelője volt a lakásoknak, hanem egyben a felperes munkáltatója is. A lakásrendelet 102. § (1) bek. a.) pontja alapján a szolgálati lakás esetében a lakás- bérleti jogviszony megszűnik akkor is, ha a bérlőnek megszűnik a lakással rendelkező szervvel fennálló munkaviszonya. Felperes megfelelő másik lakásra tarthat igényt. Alperes elhelyezési kötelezettsége az ingatlan elidegenítésekor keletkezett és csak akkor szállt volna át a társasházra, ha a társas- ház ezt az elhelyezési kötelezettséget az adásvételi szerződésekben kifejezetten átvállalta volna vagy tudomásul vette volna. A felperes által becsatolt, a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés ilyen átvállalást nem tartalmaz. Sőt, a szerződés 10. pontjában az eladó szavatolja az ingatlan tehermentességét. Márpedig alperes elhelyezési kötelezettsége teherként jelentkezik. Erre tekintettel a lakásrendelet 120.§ (1) bek. b) pontja alapján alperes elhelyezési kötelezettsége fennáll. A perbeli lakóház elidegenítésekor még nem volt hatályban az a jogszabály, amely a házfelügyelők elhelyezésével kapcsolatos anomáliákat külön is szabályozta volna. Az 1991. szeptember 1-jén hatályba lépett, az egyes állami tulajdonban lévő vagayontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXIII. törvény 43. § (6) bek. alapján az önkormányzatok tulajdonában álló házfelügyelői szolgálati lakást akkor lehet elidegeníteni, ha a lakás szolgálati jellegének megszüntetésével egyidejűleg a bentlakó bérlő, illetőleg jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó elhelyezéséről gondoskodtak. Ennek alapján a jövőre nézve jogilag is egyértelművé válik, hogy az elidegenítéskor miként kell eljárni a szolgálati lakásokkal. Ugyanakkor ennek hatálybalépése előtt történt elidegenítéseknél is - így a perbeli esetben is - egyértelműen rendezni kellett volna a szolgálati lakások és a házmester jogi sorsát. A perbeli esetre az 1991. évi XXIII. törvény nem alkalmazható, de annak szelleméhez hasonló megoldást a perbeli időben hatályban lévő jogszabályok alapján is meg lehet valósítani." Budapest, 1992. június 10. napján Keresd a görögöt! Valami biztatót szerettem volna írni. Elmesélni valami keveset abból, amit tapasztaltam, hogyan is álltak talpra a görögök. Hátha elleshetünk tőlük valamit. De nem lehet. Valaki vállon ragadott, megrázott és miközben nem engedett a szorításából, szüntelenül az arcomba ordította, hogy magyar vagyok. Nem csak úgy egyszerűen születési helyem és állampolgárságom okán, hanem a történelmi (?) magyarság részeként, a nemzeti program alappilléreként "a magyar Magyarországért". Aki mindezt részleteiben hétről-hétre már tudatta velem és most terjedelmes írásában népvezéri hévvel eddigi eszmefuttatásai maró kivonataként arcomba löttyinti, nem akárki. Parlamenti képviselő, a legnagyobb kormányzópárt alelnöke. Hogy eshetne ezek után szó a görögökről? Magyarságom azonban csökött. Hiszen "egy változásban lévő társadalom számára mi sem fontosabb, minthogy felismerőképességének teljes birtokában legyen." Márpedig a Paktum (az MDF- SzDSz egyezség) "megsemmisítette a magyarság (idegen) felismerő képességét..." Hogy ez mit jelent? "Végül is a magyar zsidóság otthonosságérzete a Kádár-rendszerben nagyobb lett, mint valaha. Ehhez az is hozzájárult, hogy a nemzet nem zsidó többségének túlnyomó része egyszerűen el is felejtette, vagy a fiatalabb nemzedékek esetében meg sem ismerte a zsidókérdést." Nem bizony. Mit mondhatnék én most már a görögökről? Rám több szempontból sem lehet támaszkodni. Először is nem vagyok öreg, "reményvesztettség miatt megkérgesedett szívű..., akinek egy jó szó is elég", sem infantilis fiatal, akit megfelelő beosztással, feladattal meg lehet nyerni. De nem lehetek tagja a "népi gyökerű nemzeti középosztálynak" sem, mert nem abban születtem. Mi több, gyermekem sem. Van ilyen. Bár lehet, hogy az ő ifjúi "romlásának genetikai okai is vannak", mert túlságosan hosszú ideje élnek velünk együtt hátrányos helyzetű rétegek, csoportok, amely(ek)ben a természetesen kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme." Kétségtelen, nekünk nincs Taj- getoszunk, ahonnan hajdan a spártaiak a testi hibás csecsemőket ledobálták a mélybe. Miután az említett hegy a mai Görögországban van, jobb e párhuzamot elfeledni. Itt állok hát, csonka magyarságommal, amelyik nem lehet ellentétben európaiságommal - dörTen rám az illusztris szerző. O tudja. Én csak Görögországról kívántam volna szólni, amelyik ugye a Balkánon van. Jó magyarok! Keressétek a görögöket és tanuljátok meg fölismerni őket! Kékesi Katalin 9
