Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. december / 5. szám
Bemutatkozik a IX. kerületi Ejtőernyős Klub Repül a Mikulás Sportegyesületünk 1957. január 27- én alakult. Alapító tagjai egy másik repülőklubból váltak ki, számos országos bajnokot, válogatott kerettagot nevelt a magyar ejtőernyős sport számára. Az MHSz megszűnése óta, mint önálló sportegyesület tevékenykedik, önerőből, támogatás nélkül. Fő célja az élsport fejlesztése, a fiatalok egészséges életre, önfegyelemre nevelése. Klubtagjai részére a szabadidő hasznos és kulturált eltöltését biztosítja. A klub tagja bárki lehet, aki az alapszabályt elfogadja és a közgyűlés a tagfelvételt jóváhagyja. Rendezvényeinken a klubtagokon kívül a sportág szimpatizánsai is részt vehetnek, illetve vesznek is. Az egyesület 89 aktív sportolóval tevékenykedik, ezek többsége 15-25 év közötti fiatal. A sportegyesület munkáját egy főállású ügyvezető és tizenegy fő társadalmi munkát végző edző-ejtőernyős oktató irányítja. Jelenleg négy-négy I. és II. osztályú sportolónk van, ezenkívül 11III. osztályú ejtőernyős versenyző. Ezeknek a minősítéseknek az alapján elmondhatjuk, hogy egyesületünk az ország legeredményesebb ejtőernyős sportegyesülete. A Magyar Ejtőernyős Válogatottban hat versenyzőnk van jelen. A SE csapata alkotja a 9. Formaugró Világbajnokságon részt vett magyar válogatottat. A sportág történetében még nem fordult elő, hogy a VB, csapat kizárólag egy egyesület versenyzőikből álljon. Ilyen előzmények után A Mikulás jött már sítalpon, szánkón, gyalog, de az égből aligha. A Műjégpályán ez is megtörtént Az örömteli esemény szervezői és közreműködői a Ferencvárosi Ejtőernyős Klub tagjai voltak Ugyanezen a bajnokságon a III. helyezés az egyesület csapatának birtokába került és ez a legjobb ifjúsági csapat címet jelentette számunkra. A világbajnokságra történő felkészülésünket a Pákász Számítástechnikai Gmk szponzorálta. Mivel kimagasló képességű sportolókkal rendelkezünk, képesek vagyunk bármilyen kis területre ejtőernyős ugrást végrehajtani zászlóval, reklámej tőrernyővel. Készítünk zuhanás közben felvételeket videokamerával, reklámcélból is. Sajnos a kerület vállalatai még nem ismerték fel a légireklámozás jelentőségét és hatékonyságát, de reméljük, hogy ez rövid időn belül bekövetkezik. Az 1992. évben havonta rendezünk bemutatóugrásokat a Főváros különböző helyein, Budapesten két verseny is lesz. Az egyiknek a célbaugró versenyszáma — ha a körülmények engedik — a Hősök terén lesz. Remélhetőleg a közönség sem marad távol ezektől a színhelyektől és még többen megismerik ezt a csodálatos sportot. Mi pedig ígéretet teszünk, hogy ezeken a versenyeken tudásunk legjavát nyújtva szerzünk dicsőséget sportegyesületünknek és kerületünknek. Géczi János ügyvezető alelnök 1956 Karácsonya az Illatos úton Azon a Karácsonyon mindenki átment mindenkihez — az egész este egy nagy, boldog jövés-menés süteményestálakkal és borosüvegekkel, mindenki köszöntött mindenkit, mindenki nevetett és sírt, szeretett volna még hinni Hiszen még megvoltak a Munkástanácsok, még forradalom volt, még lehetett forradalomnak nevezni a forradalmat, hogy azután évtizedekig csak azt mondhassuk, ha arról akartunk beszélni: ’56, ötvenhat. Lumpentelep — hivatalosan így tartottak minket számon. Hatra, kettőre, tízre jártunk. Igen, hajnalonta, abból, hol világosodott rá a konyhaablak a körfolyosós közös udvarra, tudtuk, Kol- larikéknál hatra mennek, Gálfiéknál hatra mennek. Na és akik éjjel háromra mentek? A vásártelepi rakodók? És a munkásnők az enyvgyárba, a vágóhidakra, a szövőgyárba, a pamutfonóba, a lámpuskagyárba? Volt, aki kilométereket gyalogolt, hogy a villamospénzt megtakarítsa, volt, aki másfél órát utazott oda és másfelet vissza, asszonyok. 1956 október 23-tól a telepen a hivatásos tolvajok se loptak. Nagyobb volt a tét: ők maguk, mi magunk, én magam. Nem is kellett lopni a forradalom napjai alatt, jóllehet egyetlen bolt volt kétezer lélekre. Fel-feltörték még a Rákosi-korszakban s utána is, de most nem törték fel, hanem szervezetten kiosztották, ami volt benne. Semmi volt ennyi emberre, a napok meg teltek, s ugyan kinek volt itt tartaléka? Mégse kellett lopni Mert jöttek a csodálatos adományok: a falu a városnak, ezt mondták a reménykedő parasztok, akik leadogatták a teherautó-platónyi vágott kacsát, krumplit, kenyeret, a falu a városért, mondták, mi meg öleltük, csókoltukőket, s később is még jöttek, jöttek; harcoljatok helyettünk is, polgártársak... Amikor elfogyott, indultunk fehér lepedőkkel a Vásárcsarnokba: ennivalóért megyünk, éhezünk, ne bántsatok. Kúsztunk sötétedéskor, azután rohantunk görnyedve. De nem volt a Nagyvásárcsarnokban semmi, tojás volt, tojás, tojás, hetekig ettük, már ránézni se bírtunk. Ki a Ferencvárosi rakodó pályaudvarra. Akkor érkeztek meg a nyugati segélyszállítmányok, így lett nekünk Karácsony. Szerszámmal nyitották föl a férfiak a plombáit vagonokat: gyertek, itt liszt, itt cukor van, gyertek, sonka, sajt, margarin, konzerv. A nyugati segélyszállítmányok vesztegeltek ott, jelentem: a legjobb helyre kerültek, oda, ahol kellettek: minden volt, minden, amit addig sose láttunk: csokoládé, narancs, szaloncukor, kordnadrág, bor, cigaretta, bicikli, baba a gyerekeknek, minden volt, dús volt 1956 Karácsonya. Igazságosan osztoztunk meg rajta, gazdag volt, mint sose azelőtt, mint sose azóta, nevettünk, de sírtunk is, már voltak hősi halottaink, már elmentek néhányon a nagyvilágba. Es átmentünk egymáshoz a süteményes tálakkal és boros palackokkal, a sírással éa a nevetéssel. Anóka Eszter 11 természetes volt, hogy a II. Hungária Kupa Országos Bajnokságot is az SE csapata nyerte, öregbítve vele az egyesület, a kerület és a felkészülésre pénzt biztosító szponzorok hírnevét.
