Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. december / 5. szám

Bemutatkozik a IX. kerületi Ejtőernyős Klub Repül a Mikulás Sportegyesületünk 1957. január 27- én alakult. Alapító tagjai egy másik repülőklubból váltak ki, számos or­szágos bajnokot, válogatott keretta­got nevelt a magyar ejtőernyős sport számára. Az MHSz megszűnése óta, mint önálló sportegyesület tevékeny­kedik, önerőből, támogatás nélkül. Fő célja az élsport fejlesztése, a fiata­lok egészséges életre, önfegyelemre nevelése. Klubtagjai részére a szabadi­dő hasznos és kulturált eltöltését bizto­sítja. A klub tagja bárki lehet, aki az alapszabályt elfogadja és a közgyűlés a tagfelvételt jóváhagyja. Rendezvénye­inken a klubtagokon kívül a sportág szimpatizánsai is részt vehetnek, illetve vesznek is. Az egyesület 89 aktív spor­tolóval tevékenykedik, ezek többsége 15-25 év közötti fiatal. A sport­egyesület munkáját egy főállású ügyve­zető és tizenegy fő társadalmi munkát végző edző-ejtőernyős oktató irányítja. Jelenleg négy-négy I. és II. osztályú sportolónk van, ezenkívül 11III. osztá­lyú ejtőernyős versenyző. Ezeknek a minősítéseknek az alapján elmondhat­juk, hogy egyesületünk az ország leg­eredményesebb ejtőernyős sport­egyesülete. A Magyar Ejtőernyős Vá­logatottban hat versenyzőnk van jelen. A SE csapata alkotja a 9. Formaugró Világbajnokságon részt vett magyar válogatottat. A sportág történetében még nem fordult elő, hogy a VB, csa­pat kizárólag egy egyesület verseny­zőikből álljon. Ilyen előzmények után A Mikulás jött már sítalpon, szánkón, gyalog, de az égből aligha. A Műjégpályán ez is megtörtént Az örömteli esemény szervezői és közreműkö­dői a Ferencvárosi Ejtőernyős Klub tagjai voltak Ugyanezen a bajnokságon a III. he­lyezés az egyesület csapatának birto­kába került és ez a legjobb ifjúsági csapat címet jelentette számunkra. A világbajnokságra történő felkészülé­sünket a Pákász Számítástechnikai Gmk szponzorálta. Mivel kimagasló képességű sportolókkal rendelke­zünk, képesek vagyunk bármilyen kis területre ejtőernyős ugrást végrehaj­tani zászlóval, reklámej tőrernyővel. Készítünk zuhanás közben felvétele­ket videokamerával, reklámcélból is. Sajnos a kerület vállalatai még nem ismerték fel a légireklámozás jelentősé­gét és hatékonyságát, de reméljük, hogy ez rövid időn belül bekövetkezik. Az 1992. évben havonta rendezünk bemutatóugrásokat a Főváros külön­böző helyein, Budapesten két verseny is lesz. Az egyiknek a célbaugró ver­senyszáma — ha a körülmények en­gedik — a Hősök terén lesz. Remélhetőleg a közönség sem ma­rad távol ezektől a színhelyektől és még többen megismerik ezt a csodá­latos sportot. Mi pedig ígéretet te­szünk, hogy ezeken a versenyeken tu­dásunk legjavát nyújtva szerzünk di­csőséget sportegyesületünknek és ke­rületünknek. Géczi János ügyvezető alelnök 1956 Karácsonya az Illatos úton Azon a Karácsonyon min­denki átment mindenkihez — az egész este egy nagy, bol­dog jövés-menés sütemé­nyestálakkal és borosüve­gekkel, mindenki köszöntött mindenkit, mindenki neve­tett és sírt, szeretett volna még hinni Hiszen még megvoltak a Munkástanácsok, még for­radalom volt, még lehetett forradalomnak nevezni a forradalmat, hogy azután évtizedekig csak azt mond­hassuk, ha arról akartunk beszélni: ’56, ötvenhat. Lumpentelep — hivatalo­san így tartottak minket szá­mon. Hatra, kettőre, tízre jártunk. Igen, hajnalonta, abból, hol világosodott rá a konyhaablak a körfolyosós közös udvarra, tudtuk, Kol- larikéknál hatra mennek, Gálfiéknál hatra mennek. Na és akik éjjel háromra mentek? A vásártelepi rako­dók? És a munkásnők az enyvgyárba, a vágóhidakra, a szövőgyárba, a pamutfo­nóba, a lámpuskagyárba? Volt, aki kilométereket gya­logolt, hogy a villamospénzt megtakarítsa, volt, aki más­fél órát utazott oda és más­felet vissza, asszonyok. 1956 október 23-tól a tele­pen a hivatásos tolvajok se loptak. Nagyobb volt a tét: ők maguk, mi magunk, én ma­gam. Nem is kellett lopni a forradalom napjai alatt, jólle­het egyetlen bolt volt kétezer lélekre. Fel-feltörték még a Rákosi-korszakban s utána is, de most nem törték fel, ha­nem szervezetten kiosztották, ami volt benne. Semmi volt ennyi emberre, a napok meg teltek, s ugyan kinek volt itt tartaléka? Mégse kellett lop­ni Mert jöttek a csodálatos adományok: a falu a város­nak, ezt mondták a remény­kedő parasztok, akik leado­gatták a teherautó-platónyi vágott kacsát, krumplit, ke­nyeret, a falu a városért, mondták, mi meg öleltük, csókoltukőket, s később is még jöttek, jöttek; harcoljatok he­lyettünk is, polgártársak... Amikor elfogyott, indul­tunk fehér lepedőkkel a Vá­sárcsarnokba: ennivalóért megyünk, éhezünk, ne bántsatok. Kúsztunk söté­tedéskor, azután rohan­tunk görnyedve. De nem volt a Nagyvásárcsarnok­ban semmi, tojás volt, to­jás, tojás, hetekig ettük, már ránézni se bírtunk. Ki a Ferencvárosi rakodó pá­lyaudvarra. Akkor érkeztek meg a nyugati segélyszállít­mányok, így lett nekünk Karácsony. Szerszámmal nyitották föl a férfiak a plombáit va­gonokat: gyertek, itt liszt, itt cukor van, gyertek, sonka, sajt, margarin, konzerv. A nyugati segélyszállítmányok vesztegeltek ott, jelentem: a legjobb helyre kerültek, oda, ahol kellettek: minden volt, minden, amit addig sose lát­tunk: csokoládé, narancs, szaloncukor, kordnadrág, bor, cigaretta, bicikli, baba a gyerekeknek, minden volt, dús volt 1956 Karácsonya. Igazságosan osztoztunk meg rajta, gazdag volt, mint sose azelőtt, mint sose azóta, nevettünk, de sírtunk is, már voltak hősi halottaink, már elmentek néhányon a nagy­világba. Es átmentünk egymáshoz a süteményes tálakkal és bo­ros palackokkal, a sírással éa a nevetéssel. Anóka Eszter 11 természetes volt, hogy a II. Hungária Kupa Országos Bajnokságot is az SE csapata nyerte, öregbítve vele az egyesület, a kerület és a felkészülésre pénzt biztosító szponzorok hírnevét.

Next

/
Thumbnails
Contents