Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. november / 4. szám
Hova, hova bérleti díjak? A levél tárgya: indítvány — pert megelőző egyeztetésre. S imigyen szól a levél: „Tisztelt Bérlőnk! Sajnálattal állapítottuk meg, hogy az 1991. október 1-től esedékes helyiségbér emelési ajánlatunkat teljes egészében elutasították. Bízunk benne, hogy személyes tárgyalások esetén mindkét fél méltányos érdekeinek megfelelő megállapodásra juthatnánk. Ennek érdekében indítványozzuk, hogy az önök által el nem fogadott helyiségbér javaslataink tárgyalásában 1991 .....hó ...-án tartsunk p ert megelőző egyeztetést, amelynek helye: Bp., Sobiesky u. 28. - 285. sz. Ügyvédi Iroda. Együttműködésükre feltétlenül számítunk. Amennyiben az időpont önöknek nem felel meg, kérjük, javasoljanak más időpontot az egyeztetés lefolytatására.” Amennyiben én bérlő volnék és történetesen egy hiánypótló non-stop boltot működtetnék, válaszlevelemben az egyeztetés időpontjául a 2021-es esztendő decemberét jelölném meg, eljövendő nyugdíjas éveim első hónapját, mert akkor már mindenre tudnék időt szakítani. Gondolom én. De addig is, igyekeznék kitapogatni az erőviszonyokat, hogy ne felkészületlenül menjek az egyeztetésre. Úgy tűnik, a kerületi IKV és a megbízásából eljáró ügyvédi munkaközösség is ezt teszi: az erőviszonyokat tapogatja. Az ipartestület és a bérlők - iparosok, kereskedők, vállalkozók - tiltakoznak. Tiltakozásuk e pillanatban még csak a szavak demonstrációja. A ferencvárosi IKV — mielőtt az ügyvédi munkaközösséghez utalta volna az egyes ügyeket —, levélben tett ajánlatot a bérlőknek a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérének emelésére. A béremelés okát-indokát így fogalmazta meg: „Az elmúlt év februárjában történt bérmegállapítás óta egyrészt erőteljes áremelkedés tapasztalható a nem lakás céljára szolgáló helyiségek szabadpiaci bérleti díjában, másrészt a közel negyven százalékos évi infláció a jelenlegi bérek reálértékét jelentősen csökkentette.” És az ingatlankezelő vállalat — úgymond, a bérlők gazdasági érdekeit is szem előtt tartva — megtette béremelési ajánlatát, differenciáltan a frekventált vagy eldugott helyekre, forgalmas vagy kevésbe forgalmas környékekre. A béremelési javaslat lényegében a bérleti díjak megduplázását jelenti. A jogszabály alapján ez évtől ezen a területen is szabadpiaci bérek alkalmazhatók. De hol van itt szabadpiac? Ferencvárosban úgy ezerhatszáz körüli bérleményről beszélhetünk, s amíg ennyiről beszélhetünk, addig csak hiánygazdálkodásról lehet szó továbbra is. Ismerjük, hogy ez mit jelent. A nagy pénzt, persze nem a bérleti díjakkal kaszálják le, s nem is az ingatlankezelő vállalat. Mert ki nem olvasott volna már hirdetést mondjuk az Express- ben: „üzlethelyiség bérleti joga átadó!” Emögött pedig az van, hogy a határozatlan időre szóló bérleti jog áruvá válik, Uyenképpen a bérleti jog adható- vehető. S itt már nem ezrekrol-százez- rekről van szó, bizony, hogy müliók röpködnek az üzleti élet ezen területén is! * De maradjunk a bérleti díjaknál. Azt mondja Lakits László, a ferencvárosi IKV decemberig megbízott igazgatója: ha majd a helyiségbérek reprezentálják egy-egy üdét értékét, csak akkor beszélhetünk piacról. Tény, hogy hiány van - elsősorban belvárosi helyiségekben van hiány. S az iparosok, az ipartestület most azzal érvel és tütakozik, hogy a megemelt bérek odáig vezetnek: a ferencvárosban megszűnnek a szolgáltató ágak, bezárnak az üzletek. Azt mondja Lakits László: ez majd akkor lesz érv, ha legalább egyetlen üzlet üresen marad! Persze, mondja az igazgató, a piaci bérek következménye az lesz, hogy a szegényebbe kihullik. Ilyen az élet — üyen a vüág. Az elektronikai szerviz, háztartási gép-javító műhely helyén, mondjuk nyűik egy éjszakai mulató, egy játékterem. A szerviz működtetője korábban színvonalas szolgáltatást adott, jól élt, követhető, adóztatható jövedelme volt, és így tovább. A vendéglátós kimér tíz liter „számlás” bort, és kimér százat, amit a feketepiacról szerez be féláron és adja háromszáz szálalékos haszonnal, s bolond lesz az adófizető polgárok élvonalába állni. A cipészmester végig- kínlódta azokat az évtizedeket, amikor olcsóbb volt venni egy lábbelit, mint talpaltatni, és most, hogy egyre inkább cipőink toldozására-foltozására szorulunk, a cipészmester „ki fog hullani”. Aki gépműhelyt üzemeltetett és jövedelmét, nyereségét szorgosan visszainvesztálta az infrastruktúrába—gépekbe, berendezésekbe — ugyanolyan elbírálás alá esik, mint aki évente egyszer legfeljebb újrameszeli a boltot. Aki díszes, szemnek tetszetős portált szerelt a maga pénzén az üzlet be járata fölé, shoz- zájárultezzelegyesztétikusabbutcakép- hez: most „elszámolhatja” azt a bérleti díj emelését növelő tényezőként. Hiába — az üzlet, az üzlet. Piacgazdaság és szociális piacgazdaság mégiscsak egymás t kizáró fogalmak? * A Ferencváros-Józsefvárosi Ipartestület ügyvezető igazgatójaPwítós Mátyás főként a „kisembereket” védi. Tudja, hogy akinek pénze van, az könnyedén kivágja mellényzsebéből a megemelt bérleti díjakat is. De mit fog csinálni például Röszler László galvanizáló mester, akinek ha ment is eddig a „boltja”, úgy ment, hogy rendre értéknövelő beruházásokat csinált, amit viszont költségként nem számolhatott el? A századunkkal egyidős Schön Sándor cipészkedne még — de minek? Haász Zoltán villanyszerelő kilencvenöt éves: akar-e szolgáltatni még ilyen feltételek mellett? Fog-e ruhát szabni ránk Schmaldienst János a So- biesky utcában? Fog-e vállalkozni valaki, amikor továbbra is ugyanúgy váratlan meglepetések érik a gazdasági szabályzókban, szerződések módosításában, mint korában? Az ingatlankezelő vállalat azt mondja, hogy a béremelések mértékének ki- < dolgozásakor erre is gondolt. Készíttetett egy tanulmánytervet, amelyből idéznék:,.Bérlőink gazdasági elképzeléseiket a tavaly már megemelt bérekre alapozva alakították ki. A váratlanul magas helyiségbér-emelés gazdálkodásukat megzavarhatja. Nem lehet sem az önkormányzat, sem az IKV célja, hogy a felpezsdülő üzleti élet megtorpanjon, sem az, hogy fokozódjon a fizetésképtelenség. A józan mértéken túli béremelés a vállalkozók körében káros hangulati hatásokat válthat ki. Kiprovokálhatjuk ezzel érdekvédelmi csoportok konok álláspontját esetleg politikai színezetű ellenállását is, ami a későbbi béremelések akadályát képezheti.” * Egy utcai, portálos üzlethelyiség bérleti díja az elképzelt mértékű emelés után 9 000 Ft, azaz ldlencezer forint lenne, négyzetméterenként és évenként. Ha ez az üzlet harminc négyzetméter, akkor ( az éves bérleti díja 270 000 Ft, azaz kettőszázhetvenezer forint, de mert történetesen egy előkelő portállal és kirakattal rendelkező divatszalonról, butikról lenne szó, ez növelő tényezőként további tizenöt százalékos bérleti díj emelést jelentene, annyi mint 310 500 Ft, azaz háromszáztízezer ötszáz forint A Kálvin téren ma egy harminc négyzetméter körüli garzonlakás havi —szabadpiaci—bérleti díja 50 000 Ft körül mozog, ez pedig évi 600 000 forint. Ha az APEH-ot becsapját — és miért ne tennék—nettó hatszázezer. Ha frissen vásárolt számológépem nem csal — mert feketepiaci szerzemény. A szabadpiaci árak diktálnak nekem is. * A bérleti díj emelése nem önkormányzati döntés következménye, mivel az jelenleg nem tartozik az önkormányzat kompetenciájába. Herceg Árpád 4
