Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. november / 7. szám
Ferencváros • Ferencváros Ferencváros Boros László képviselő interpellációja az Országgyűlésen Tisztelt Miniszter Űr! Tisztelt képviselő társaik! A iküllkeresikedelem átszervezése, a külkereskedő vállalatok növekvő száma egyre nagyobb igiényt támaszt a külkereskedelmi képzéssel szemben. A főiskola jelenleg 868 nappali tagozatos, 593 esti és 581 második diplomás, szakosított továbbképzésiben összesen 2042 hallgatót képez. Az idei éviben is a jelentkezők csaknem nyolcszorosán meghaladták a felvehető létszámot. A most végző hallgatók már most fix állásajánlattal rendelkeznek. A termelő és külkereskedelmi vállalatok még több végzett hallgatót is fogadni tudnának. Mindez mutatja, hogy az iskolában végzettekre a társadalom igénye meghaladja a korábbi gazdasági rendre épült iskola kapacitását. A főiskola műszaki állapota miatt, helyhiány, technikai felszereltsége és szakoktatói létszámgondjai miatt elsősorban külkereskedelmi szakmai képzésben nem több, hanem 50 százalékkal kevesebb hallgató képzését tudja csak biztosítani az 1989—90-es tanévben esti tagozaton. A főiskola irányítását ma a Művelődésügyi Minisztérium, szákmai felügyeletét a Kereskedelmi Minisztérium látja el, de az iskola már az iparnak és a mezőgazdaságnál is ad szakembert, tehát az egész népgazdaság érdeke a szakemberképzés. A Művelődésügyi Minisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium 1982. júliusban előterjesztést készített a Gazdasági Bizottság részére a külkereskedelmi szakemberképzés feladatáról. A Gazdasági Bizottság az előterjesztést tudomásul vette és kötelezte az. illetékeseket a féladattervben foglaltak végrehajtására, a tanteremhiány pótlására. Ebben a megvalósítás ütemterve szerint 1986. 03. 31-re kellett volna elkészülni, 115 millió forintos költséggel. Az épület állaga azóta nem javult, csak romlott. A fenntartási költségek a leszakadozó mennyezetek, az elromló gépészeti berendezésék miatt egyre nőnek. Az eddigi minisztériumközi döntések nem hozták meg a kellő eredményt és így jött létre a jelenlegi áldatlan állapot. Ezért kérdezem a Tisztelt Miniszter úrtól, milyen megoldást javasol a fent vázolt állapotok megszüntetésére? Miikor kezdik meg az 1983. óta húzódó felújítást és bővítést? Az interpellációra adott választ sem Boros László, sem az Országgyűlés nem fogadta el. A művelődési és kereskedelmi tárca vezetői kénytelenek voltak ismét megvizsgálni a körülményeket és a lehetőségeket. Az ennek alapján kialakított megoldás — amelyet a képviselő is elfogadhatónak tart, a következő: Húskarika Miért nincs az üzletekben olcsó hús? A válasz pofon egyszerű, mert olcsó hús nincs! A jelenlegi agrár-élelmiszeripari árrendszer mellett, egyszerűen képtelenség olcsón sertést hizlalni, vágóhídon feldolgozni, továbbá az állami kereskedelem boltjaiba eljuttatni. Olcsó hús - nincs De vegyük sorjába. A hizlaló magángazda — attól függően, hogy ősszel vagy tavasszal'^— megvásárolja 600- 1000 forintért az alig több, mint 10 kilós malacot. (Most az intenzív malacexport 1800 forintosra tornázta fel az árakat.) Saját óljában eteti, gondozza, jó esetben hat-hét hónapig. Ezalatt a jószág 100-200 kilogrammos disznóvá gyarapszik. A gazda fél év alatt hízóként, a malac árával együtt, takarmányra, gyógyszerre 5000 forint körüli összeget költ. Es attól függően, hogy kinek és mikor adja el a hízót — 5500-6000 forintot kap érte. Gyanítom az egyszerű feladatot mindenki meg tudja oldani. A parasztember, ha számolni kényszerül, egy gyufásskatulya oldalán is képes a számtanpéldát levezetni, ráfizet-e, avagy nyereséges a vállalkozása. Ahogy faluhelyen mondják, a kész disznó a vágóhídra kerül. Előtte keresztül utazik a fél országon. Persze ezt is valaki megfizeti. Na, ki? A legutóbbi időben felszabadították a feldolgozó vállalat érdekeltségi területeinek határait. Most ott vásárolnak, ahol akarnak, helyesebben, ahol találnak a disznót. Ennek a hizlalók tulajdonképpen csak örülhetnének, hiszen a csökkenő sertésállomány miatt a vágóhidak legtöbbjénél egyszerű vo- s az kapja a disznót, aki többet fizet. A vágóhidakon minősítik a hízókat. Ennek főként az elszámoláskor van jelentősége, hiszen a kapott osztályzattól függően más és más a minőségi felár. Az más kérdés, hogy a hazai vágíhidak legtöbbjénél egyszerű vonalzóval megmérik; hány milliméteres a szalonna és kész. Ha a kívánatosnál vastagabb, akkor a gazda kevesebbet kap. De menjünk tovább. A vágóhidakon feldolgozzák a tőkehús alapanyagául szolgáló félsertéssé, illetőleg készítménnyé. A húsipari vállalatok könyvei szerint a belföldi tevékenység, vagyis a hazai boltok ellátása veszteséges, illetve a legjobb esetben is csak nulla eredményt (?) hozhat. Azért olyan nagy baj nincs, mert a veszteségeikért — egyelőre — kárpótolja őket a támogatott export. Már többször próbálkoztam a vágóhídi szakemberekkel levezettetni egy disznó felvágottá, karajjá alakulásának költségeit. Állítólag képtelenség, mert egy disznón ez nem modellezhető. Mindenesetre a most már kilóként hatvanegynéhány forintos élő hízó húsának ára — miután elszállt belőle a lélek —, megduplázódik, megtriplázódik. Osztályos hús - sincs A bolti hentesek pedig, ha megszorongatják őket, arra is képesek, hogy bebizonyítsák; ténykedésükre inkább ráfizetnek mintsem nyerészkedhetnek. Egy alkalommal részt vettem egy félsertés bontáson. Kiderült, ha szabályosan végzik a tőkehúsbontást; még be is kell fizetniük a kasszába. Hiszi aki akarja. Mindenesetre akkor és ott így történt! Tehát a szakmai körökben „húsvertikumnak” nevezett hizlalás-feldolgozás-kereskedelem láncolat minden szeme hibádzik. A hizlaló egyre drágább és rosszabb minőségű takarmányt kénytelen vásárolni, a közben hallgatni, hogy mennyire támogatotton végzi tevékenységét. A húsipari vállalatok legtöbbjének műszaki színvonala megrekedt a hatvanas éveknél. Bízvást állítható; viszonylag magas költségekkel dolgoznak. S ha csökken az alapanyag mennyisége, vagyis a disznók száma, az egykori „túlíejlesztés” okán a költségeik csak tovább növekednek. A kereskedelem gyakorlatilag érdektelennek tekinthető, hiszen osztályos hús nincs. A szabvány csak egy minőséget ismer. Most, hogy a fogyasztás visszaesett,- a kiskereskedelem a húsipari vállalatoktól kicsikart „kedvezményekből” pótolja az elveszett nyereséget. Ilyen például a káló, minőségi engedmény. Ez pedig a húsipar számára egyet jelent, ha a szabványnak megfelelő minőségű húst szállít és abból ad engedményt, ráfizet. Ezzel, a számtalan águ-bogu kör bezárult. Erre a bizonyos húsvertikumra is ráférne egy alapos revízió. Első lépésként, a kormányzat a sertések csökkentését kívánja megállítani. Október elsejétől öt százalékkal felemelték a sertés felvásárlási árát. Ez durván hízóként 250 forinttal teszi gazdagabbá a sertést leadót. A kormány- döntés alapján jövőre szabad áras lesz a sertéshús. Vagyis a kereslet-kínálat dönt majd nagyságáról. Sok jót ez nem ígér. Legalábbis a vásárlónak. A tényt bejelentő agrár kormányzati tisztségviselők szerint; csillagászati árugrástól nem kell tartani, hiszen ez tovább mérsékelné a vásárlásokat, ami végsősoron egészen az ólakig éreztetné hatását. Legalábbis, ha igazak a piacgazdálkodás törvényei. Persze azt is tudni kell, hogy leendő árak sok mindentől függnek, például attól, mekkorák lesznek a lakbérek, az energiaárak, milyen lesz a kormány szociálpolitikája..., vagyis mit tartalmaz majd az 1999-es népgazdasági terv. Egy azonban már most bizonyosnak látszik. Nevezetesen, hogy az exportámogatások csökkentésével a belföldi húspiacra, a korábbinál több hús kerül. De kinek? Czauner Péter A művelődési és kereskedelmi tárca közötti egyeztető tárgyalások során körvonalazódott az a koncepció, hogy mivel a külkereskedelmi szakemberképzésben több tárca érdekelt, közös erőfeszítéssel szükséges és lehetséges a végleges megoldást megtalálni. A művelődési, a kereskedelmi és a pénzügyi tárca részéről meg is fogalmazódott a finanszírozásban való részvétel szándéka. Párhuzamosan számítások készültek. Mai ismereteink és a prognosztizálható árak alapján a körülbelül 2000 négyzetméteres bővítés új beruházásként, mintegy 400 millió forintot tenne ki. Amennyiben a jelenlegi épületet is kiváltó, tehát mintegy 10 000 négyzetméteres épület kivitelezésére kerülne sor, legalább 1,5 milliárd forintra lenne szükség. A probléma sürgősségéből kiindulva a Szolnoki Városi Tanács felajánlása alapján elvi megegyezés van arra, hogy az MSZMP Oktatási Igazgatóság épületét térítésmentesen használatba adja. A Külkereskedelmi Főiskola kihelyezett tagozatán az oktatás mintegy 80 fővel az 1990-es tanévtől indulhat. Ugyancsak átmeneti megoldásként^ felmerült a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Üllői úti épületében imntegy 200 fő oktatására alkalmas kapacitás átvétele. Feltételezve, hogy az ideiglenes megoldást igen gyorsan sikerül realizálni és figyelembe véve a végleges megoldást, az új beruházás jelentős idő- és forrásigényét, szükséges, hogy legkésőbb az 1991-es költségvetési évtől kiemelt oktatási beruházásként kezdődjön meg a Külkereskedelmi Főiskola bővítése, illetve új épületének megépítése. A „zöldség” ára magáért beszél MDF-piac a Határ úti metrónál A Határ úti metróállomástól alig ötven méterre kezdődő parkolóban nagy a zsúfoltság. Kiöregedett, roskatag Csepel teherautók, némileg korszerűbb IFÁ-k, Wartburgok és Dácia rombik tucatjai állnak tömött sorban egymás mellett. Rakodóterükben halmokban áll a zsákos burgonya, hagyma. Mellettük magukat kellető storking, golden jonathárv hegyek, de találhatunk karfiolt, mákot és néha még banánt is. Krumplit, hagymát 6 forintért, almát pedig 10 forintért. Ez' az MDF piac! Az a hely. ahol nincsenek árfelhajtó kereskedők, csupán kistermelők és vásárlók. — A termelőknek még így is megéri. Jönnek a Nyírségből, a Jászságból, az ország minden égtájáról. Kikerülik az alacsonyra szorított helyi felvásárlási árakat, és kikerülik a csúszópénzre váró, begyűjtést irányító kiskirályok kénye-kedvét. Budapesten jelenleg a piaci mechanizmus tisztaságára MDF karszalagot viselő férfiak vigyáznak, innen nem lehet nagyobb tételben elszállítani semmit. Távozásra szólítják fel — udvariasan — az áruját az itt megszokottnál drágábban kínáló termelőt is. mint ahogy annak éppen ottjártamkor szemtanúja voltam. Pedig a kezdet nem volt zökkenőmentes; Elsősorban a termelők és vásárlók bizalmatlanságát kellett leküzdeni. Ma már viszont egész nap csöng a termelőknek megadott telefonvonal a bejelentkezésre. Dr. Zacsek Gyulát, a Magyar Demokrata Fórum XX. kerületi csoportjának tagját, a piac egyik szervezőjét (korábban 32 évig ferencvárosi lakost) kérdeztem a tapasztalatokról. — Mint az talán már ismert, a piac kialakításának ötlete az MDF erzsébeti szervezetétől származott. Napilapokban megjelenő felhívásunkhoz a Magyar Demokrata Fórum IX. kerületi szervezete elsőként csatlakozott. Kezdeti bukkanok után, mindenki láthatja, igen jól működő piacot tudtunk létrehozni, amelynek bővítése az árufelhozataltól és a parkoló méretétől függ. Terveink szerint október közepéig működtetjük majd. Még öt hasonló MDF-piac működik városszerte. Helypénzt nem kérünk; célunk, hogy minél olcsóbban lehessen vásárolni. A kereskedelmi hálózat kikerülésével, a kistermelők és a vásárlók közvetlen összehozásával ezt el lehet érni. — A piaci irodát megtestesítő gépkocsi mellé támasztva tucatnyi gyümölccsel, zöldséggel tömött papírzacskót látok. Ezekkel mi lesz? — A termelők által felajánlott árukat kisoroljuk, szigorúan csak kisnyugdíjasok között. Aki igényt tart arra, hogy részt vegyen a sorsoláson, nálunk kell jelentkeznie, és feliratkozni. Ma ugyan ez a „játék" éppen elmarad, mert kiderült; a legrászorultabbak csak déltájban szoktak ideérni. Az itt látható árukat nekik egyszerűen térítésmentesen — odaadjuk. A BNV-n láttuk: A Budapesti Húsipari Vállalat kirakatában BNV-díjas Herz-szalámi fotó Tömör Gábor Vásárló se lesz? AIX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA 6
