Ferencváros, 1985 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1985. február / 1. szám
Kerekasztal a gazdasági munkáról 1985 az ötéves terv utolsó esztendeje, az értékelés, a számvetés éve. Alkalmat ad erre a közelgő pártkongresszus, illetve szűkebb pátriánkban a kerületi pártértekezlet. Hogyan látják az utóbbi évek gazdasági fejlődését? - erre a kérdésre kértünk választ azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Eszik Ferenc, a Budapesti Vegyiművek párt- bizottságának titkára, Bontovics Károly, a Budapesti Húsipari Vállalat igazgatója, Sipos Sándor, a FIMÜV igazgatója és Gál György, a MÁV ferencvárosi pályaudvar pártbizottságának titkára vett részt. A beszélgetést alább közösük. BONTOVICS K.: Mindenekelőtt az adatok: néhány éve még 5000-5500 főt foglalkoztató nagyvállalat volt a Húsipari Vállalat, amely a főváros ellátásából harminc- harmincöt százalékkal részesült. Aztán az ágazat átalakulásának megfelelően szép lassan „elolvadt” a cég. A létszám a felére csökkent, leadtuk az újpesti és kispesti gyárunkat, a termelés visszaesett, úgyhogy ma már Budapest ellátásából is csupán húsz százalékkal részesülünk. A kerületben kiemelt nagyvállalatként tartanak bennünket így is nyilván, hiszen sertésvágóhídunk, mar- havágólu'dunk, Hertz szalámigyárunk és a szolgáltató üzemünk a legnagyobb kerületi létesítmények közé tartozik. Igaz ez akkor is ha tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt még másfélmillió sertést és 135 ezer marhát vágtunk, ma pedig „csupán” 600-650 ezer kocát dolgozunk fel, míg a marhavágás 1984 január elsejétől megszűnt környezetvédelmi okok miatt. Azóta a marhahúst a vidéki húsipari vállalatoktól vásároljuk. Korábban 28 ezer tonna húskészítmény hagyta el az üzemeket, ma 15 ezer tonna, s4300 tonna szalámi. Mint említettem ez a visszalépés része volt az ágazat általános átrendeződésének, amelynek fő szempontja volt, hogy oda települjön élelmiszeripari üzem, ahol azt az állatsűrűség és a munkaerő lehetővé teszi. Húsz év alatt a vállalatot nem fejlesztették, így nagy örömmel vettük tudomásul, hogy tavaly megkezdődött a három éves egymilliárd forintos rekonstrukció. Örömünk a munkaerőelvándorlás megállása is, fél éve — nem utolsósorban a bérezési intézkedések következtében - stagnál a létszámunk. Bérszínvonalunk tízezer forinttal magasabb mint a vidéki gyárakban. Az ezredfordulóig — a mai tervek szerint - marad a jelenlegi kapacitásunk, de mint említettem a rekonstrukció keretében megújul a vágóhíd, a húsfeldolgozó, s a szalámigyár egy része is. Fő feladatunk a főváros ellátása, exportunk minimális, négymillió forint értékben élőállatot - sertést, marhát, lovat — szállítunk a Szovjetunióba. Nehéz helyzetünk ellenére ma már elmondhatom: örömünk, hogy három éve még veszteséges vállalatunk tavaly már nullszaldós volt, sikerült ledolgozni a korábbi 130 millió forintos éves hátrányt. így - a tavalyi munka alapján - az idén egy szerény nyereséget is várunk. SIPOS S.: Fővárosi tanácsi vállalat a FIMÜV, amely 13 éve jött létre, s a főváros egész területén azoknak a feladatoknak a megoldásával foglalkozik, amelyeknek decentralizált elvégzése nem gazdaságos. Legfőbb területünk a műszaki gyors-segélyszolgálat, amely non-stop rendszerben éjjelnappal, szombat-vasárnap is üzemel. Évente hetvenezer hibát hárítunk el a lakóépületekben, illetve a lakásokban, de kivonulunk intézményekbe is. Ilyen értelemben a kerületi IKV-k a testvérvállalataink, s velük jó a kapcsolatunk. Az utóbbi évek újdonsága, hogy folyamatosan megszervezzük a javítások utáni helyreállítást. Ha nagyobb a munka, akkor negyvennyolc óra után, ha kisebb akkor azonnal helyreállítjuk a vezetéksérülés miatt, a javítás közben leesett csempéket, stb. A FIMÜV-nél ezren dolgoznak, s hogy nem kell munkaerőhiányra panaszkodnunk, azt a saját képzésű szakembergárdának köszönhetjük. Érdekeltek az emberek anyagilag is, hogy úgy dolgozzanak, ne kelljen visszamenni a korábbi munkahelyekre, területekre, s ez a lakosságnak is jó. Visszatérve a javítások utáni helyreállításra: korábban ezt a kerületi IKV-k csinálták, de sokszor három hónapot is várnia kellett a lakónak, amíg a burkolok megérkeztek, mi ma már a hetvenezer hibából négyezernél helyre is állítjuk az eredeti állapotot, s természetesen ez még csak a kezdet. Másik fontos területünk a műemléki lakóépületek felújítási terveinek elkészítése, a tudományos dokumentáció összeállítása. Anyagüag a vállalat nem nyereségérdekeit, de végülis egyik terület eltartja a másikat. így vagyunk mi a műemléki tevékenységgel, amelyben irányadónk az erre vonatkozó nemzetközi Velencei Charta. Nem kis büszkeséggel említhetem: decemberben munkája alapján építészeti nívódíjat kapott a vállalat. Most nyolcvan fős tervezőgárdánk a vári rekonstrukciót készíti elő. Immár tapasztalatokkal felvértezve végezhetjük ezt a munkát, hiszen az óbudai műemlékegyüttes terveinek kilencven százalékát mi készítettük el. Sikereink között tartjuk nyilván, hogy kétszer elnyertük a Kiváló Vállalat címet, egyszer pedig miniszteri dicséretben részesültünk. Foglalkozunk környezetvédelemmel is, hiszen tüzelés- technikai laboratóriumunk a kerületi IKV-k megrendelése alapján felülvizsgálja a kazánok hatásfokát. A vállalatnál bevezettük, hogy lehetőleg a szerelők több szakmát tanuljanak ki. így például egy villanyszerelő, aki maga vezeti gépkocsiját is havonta hatszáz forinttal többet kap. Száz dolgozónk gmk-ban is tevékenykedik. S még a vállalat eredményeihez tartozik, hogy az utóbbi években harminc dolgozónk kapott három és félmillió forint kamatmentes hitelt lakásépítéshez. ESZIK F.:ABudapestiVegyiművekalapvető feladata, hogy ellássa műtrágyával, növényvédőszerrel a mezőgazdaságot. Emellett készítünk sósavat, akkumulátorsavat is. 108 éves a cég ami különös feltételeket teremt a munkánkhoz. A VI. ötéves tervet először igen merész formában fogalmaztuk meg, öt év alatt ötmilliárd forintos termelési értéket szerettünk volna elérni. Merész volt a terv, hiszen előtte való évben 3,2 müliárd forint volt ez az érték. Aztán a vállalat pártbizottsága túlságosan is kockázatosnak, irreálisnak ítélte meg a tervet, módosítottuk az elképzeléseket, s így sikerült is négymilliárdos szintet elérnünk. Gazdálkodásunkban az 1984-es év volt a mélypont, amikor 150 mü- lió forinttal túlléptük a költségeket. Több mint százéves a gyár, a termelőberendezések többsége elöregedett, így hát a karbantartás hihetetlen összegeket emészt fel. Úgyhogy - pénz hiányában - a munkakörülmények sem tudtak fejlődni, a vezetés és a dolgozók igényeinek megfelelően. Ez másik gondunk. Létszámunk 15 százalékkal csökkent az utóbbi években, és ismerjük el: sót, foszfátot, még kiemelt fizetésért sem köny- nyű vagonbólrakodni, nem is vállalják sokan. Sikeres éveket tudhatunk magunk mögött, s ezt köszönhetjük annak, hogy igyekeztünk feltárni a belső tartalékokat: átszervezéssel a telephelyek között mozgattuk az embereket, s nem csak a dolgozókat, hanem vezetőket is. Kezdetben bizony keményen kellett politizálni, hogy megértessük mindenkivel: közös érdekünk az átszervezés. Elmondhatom: ma már nincsenek gondjaink. Az információs, tájékoztató fórumok beváltak. Ugyanezeken a fórumokon találtuk meg a lehetőségét annak, hogy elmondjuk véleményünket a gazdasági munkaközösségekről. Azt, mit várunk ezektől, hogyan lehet megszervezni, működtetni a munkaközösségeket. Ma már 34 gmk működik nálunk, s a 370 dolgozó félmilliós termelési értéket hoz létre. Nem utolsósorban javuló munkánknak köszönhető, hogy a szocialista országokba irányuló exportunk a duplájára, tőkés szállításaink volumene pedig ötven százalékkal nőtt, ez utóbbi 1983-ról 1984-re. Tavaly egyik részvevője lettünk a kísérleti bérfejlesztésre, bérgazdálkodásra kijelölt vállalati körnek. így dolgozóink 10— 12 százalékos béremelést kaphattak. Tapasztalataink egyértelműen kedvezőek. Gond, hogy bár az új gazdálkodás széthúzta a kereseti mezőnyt, de véleményünk szerint még nem eléggé. Még egy adat: 85 dolgozónk lakásépítését segítettük hétmillió forint kölcsönnel. GÁL GY.: A vasút történetének talán legnagyobb átszervezése történt meg nálunk a két pártkongresszus között. így kapott nagyobb önállóságot az öt főnökségből álló ferencvárosi pályaudvar. Háromezer dolgozónk mintegy kétszáz vállalatot szolgál ki, a skála széles, hiszen még az úttörővasút mozdonyaiért is mi vagyunk felelősek. Legnagyobb gondunk a létszámfogyatkozás. Az utóbbi években harminc százalékkal csökkent a létszámunk, s ahogy mi fogalmazunk „üzemveszélyes” szinten tartunk. Azaz épphogy csak működni tudunk. Akad, aki ennek következtében 260 órát dolgozik havonta. Hogy mi tartja itt az embereket? Hát, azt hiszem csak a hit. Mert a műszaki körülményeink igen rosszak, a pályaudvar 1952-ben épült át, azóta apróságokon kívül nem újotottak fel itt semmit. Jó hír viszont, hogy Kelenföld után megkezdik az átépítést, a modernizálását. — Hogyan látják a párt és a gazdasági vezetés kapcsolatát saját üzemükben? ESZIK F.: A XII. kongresszus határozata szerint a párttag elsőrendű feladata, a gazdasági munkában való helytállás. Gondolom ez 6 FERENCVÁROS
