Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. június / 1. szám
Mit jelent nekünk a béke? Mit kell tennünk megvédéséért? Akkor cselekedhetünk eredményesebben, ha helyesen felelünk a kérdésre. A béke a mi értelmezésünkben többet, inast kell hogy jelentsen, mint csupán háború nélküli állapotot. Azt jelenti, hogy gyermekeink, unokáink egészségesen fejlődhetnek, tanulhatnak, nem tudják mi a háborús félelem. Azt jelenti, hogy alkothatunk, s amiért megdolgoztunk, azt élvezhetjük is. A béke nyújt lehetőséget az anyagi, szellemi és erkölcsi gyarapodásra, ad-alapot ahhoz, hogy az emberek, kisebb és nagyobb közösségek értelmes célokat tűzhessenek maguk elé, megtervezhessék jövőjüket. A béke és az új nemzedék jövője tehát egymástól elválaszthatatlan. Ezt tartja alapvetőnek a párt is, amelynek gyermekpolitikája felvázolja, hogy az Békében gyermekeinkért! iskolás korosztály sajátosságai szerint mit jelent az össztársadalmi felelősség, hogyan törődjön a család, az iskola, az úttörőmozgalom, a környezet, tehát az egész társadalom okosan a gyerekekkel, s azt is: milyen szerep vár a gyerekekre e társadalomban. E kérdésekről szóltak felelősen azok a kerületi úttörővezetők, pedagógusok is, akik a VII. Országos Uttörővezetői konferencia és az azóta hozott határozatok végrehajtását tekintették át városrészünk úttörő értekezletén. Megállapították, fejlődött az úttörőmun ka. Ez egyre több szülő, társadalmi segítő bevonását tette, teszi lehetővé, illetve szűk ségessé, növelve, szélesítve többek között a családok, a társadalmi és tömegszervezetek közvetlen érdekeltségét és felelősségét. A gyermekek családi háttere azonban nem mindig ösztönöz a mozgalomhoz való kötődésre, pedig szüleik nagyrészt fiatalok. A rossz családi háttér negatív hatása jelentkezik a tanulás becsületének hiányában, a gyermekek „munkamoráljában”. Perspektíváikban, szakmaválasztásukban — sokszor tanulmányi eredményeiktől függetlenül egyre jobban előtérbe kerülnek az anyagi szempontok. A jó kereseti lehetőséggel bíztató „divatszakmák” azonban c'sak meghatározott - a társadalmi szükségleteknek megfelelő - számú munkahelyet kínálnak, s így a családi illúziók nyomán a kintrekedtek egy része megkeseredett, unatkozó, lődörgő, helyüket nem találó fiatallá vál hat, amüyenekkel sokhelyütt találkozhatunk. Ezért is tűzte ki célul az úttörőmozga lom, hogy a pályaválasztást sokkal reálisab ban, időben is korábban kezdve készíti elő. Következetesebben koncentrál az alapkötelezettségre, a munkára, amelyhez főként a munkásembert és körülményeit kell a valóRÉGI - ÚJ KÖNYVTÁR Ha bárki járókelőt megkérdezünk, milye- portálokra emlékezik a Szamuely utcában, a felsorolásba belekerül a discontbolt, a „zaci”, a Központi Zálogház, amely ugyan a Kinizsi utcai címén szerepel a telefonkönyvben, ám mégis, a Szamuely utcához is tartozik. Van persze egy-két butik, és ha férfiember a megkérdezett, kicsit felcsillanó szemmel említi meg, hogy a Boráros tér közelében megsűrűsödnek a vendéglátóipari helyek, van presszó, sörbár, borozó, a pincében és a föld felszínén is borozó. Könyvtár? Hát, nem is tudják, úgy rémlik, volt itt valamikor, bezárták, azóta nem jártak arra. T Ián a gyerek, talán az asszony, ők szokta* olvasgatni. Van pedig könyvtár a Szamuely utcában, volt is, lett is. Némi időre - pontosan másvél évre — bezárták ugyan felújítás okán, ősz óta, az októberi nyitás óta teljes az üzem. Annyit az utcai, figyelmesebb járókelő is lát, hogy a helyiségek világosak, a könyvek, a folyóiratok szinte az utcáról hívják be a nézelődőket, akik meggyőződhetnek róla, hogy ez a könyvtár a régi és egyben új könyvtáruk. Mi itt az új? Mi a régi? Ezzel kezdtük a beszélgetést az új vezetővel, Vida Emíliával. — Senki sem maradt a régi könyvtárosok közül, 1983 májusában kezdtük meg, egyelőre az előkészítő munkát az októberi nyitásig, többnyire kezdők, a takarító nénivel együtt nyolcán. — A könyvtár állományában viszont nyilván keverednek a régi és új könyvek. — Négy pinceraktárban tárolták a könyveinket, mit mondjak, meglátszik rajtuk a másfél év. ömlesztve érkeztek a kötetek, iszonyú állapotban, nagyon kemény munka volt rendbetenni még csak részben is az állományt. Volt, aminek a kötését kellett felújítani, sokat azonban ki kellett selejtezni. Az olvasóknál töltött másfél év sem tett jót a könyveknek, némelyik rettenetesen nézett ki a visszaérkezéskor.- Volt-e, van-e valamilyen pénzügyi keret a felújításra?- Nincs, mivelhogy a pénzügyi lehető ségeink végesek. Évi hetvenezer forintot for öthatunk beszerzésre, póthitel nem valós - .ni,hogy lesz.- Mire elég ez a hetvenezer forint?- Semmire. Márciusban az új könyvek jegyzéke, amelynek alapján rendelünk, már a hatodik számnál tart, elfogyott huszonegyezer forint. Én, úgy tanultam az egyetemen, hogy egy könyv nem könyv, itt vannak az új beszerzéseink, a többségből csak egy kötetet tudtunk rendelni, legfeljebb kettőt- hármat a nagyon keresett művekből.- Mit vesz észre ebből az olvasó, mit igényelnek az idejárok?- Sokan mondják, hogy régen itt sokkal több könyv volt, a fiók jobban el volt látva krimivel, egyáltalán olvasnivalóval. Elég széles az ízlés, nem kifejezetten a magvas irodalom után érdeklődnek. Krimiből bármennyi is kevés lenne, és az úgynevezett olvasnivaló nemcsak a könyvtárakból, hanem a könyvkiadásból is kiszorulóban van. Olyan hatvan-negyven százalék volt a szép- irodalom és az ismeretterjesztés aránya, 10 FERENCVÁROS
