Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1984. június / 1. szám

ságnak megfelelően a gyermekekkel megismertetni.

Mindezekről a célokról, jelenségekről, feladatokról, törekvésekről Szilágyi Balázs- néval, a kerületi úttörőelnökség elnökével beszélgettünk, s eközben munkájáról, életéről is kérdeztem.

A fiatal pedagógus Baranyából került a fővárosba, szülei még ma is a mohácsi szigeten élnek.

Közéleti tevékenységhez az általános iskola felsőtagozatos osztályaiban, az úttörőmozgalomban került közel. A középiskolában osztály titkár, majd KISZ bizottsági tag, végül negyedikben a mohácsi gimnázium ifjúsági szervezetének titkára volt. Pécsett tanult tovább magyar-német szakon, ahol szintén egyre felelősebb mozgalmi megbízatásokat kapott. Itt, 1971-ben vették fel az MSZMP tagjainak sorába.

Budapestre kerülése után a Gyáli úton tanított, de közben fáradhatatlanul kisebb nagyobb úttörőegységek munkáját is irányította. Jóleső érzéssel emlékszik vissza az ottani ifivezetőkre, akiktől az úttörőmunka gyakorlatát tanulta meg.

A különböző megbízatásokban végzett jó munkája eredményeként választották meg kerületi úttörőelnöknek 1981-ben.

— Nehéz feladatokat kaptam. Minél jobban megismerem, annál inkább érzékelem bonyolultságát. 1982-ben még a tanítást is abba kellett hagynom a sokasodó teendők, de főként rugalmatlan időbeosztása miatt. Pedig erre a bázisra nagy szükségem lenne, hogy konkrét kapcsolatban dolgozhassak egy gyermekközösséggel, s ez egybeesik a fővárosi törekvésekkel is. Sajnos a szülőföldemen élőkkel baráti kapcsolataim a távolság miatt meglazultak. Munkám alapján sokkal több embert ismerek, de távolabb vagyok tőlük, s családi ismeretségeink is szinte a minimálisra szűkültek. Tovább is tanulok és így törekvéseim gondjait, problémáimat sokszor hazaviszem. 6. osztályos úttörő lányom

és férjem megértenek, de mindhármunktól sok türelmet igényel, hogy igazi otthont teremtsünk egymásnak.- A feladatok közül első helyen az úttörőelnökségen belüli jobb munkamegosztást kell említenem.

Örülök annak, hogy a kerületi párttestületi üléseknek állandó meghívottja vagyok. Az itt szerzett tapasztalatokat, összefüggéseket az úttörőelnökség is felhasználja.

Sorolhatnánk tovább a kerületi úttörőelnök által megjelölt célokat, tennivalókat, de úgy gondolom ennyi is elég. Az úttörőmunka felidézett elemei alapján úgy tűnik:a kerületi mozgalom helyes célokért dolgozik, vezetője reálisan látja helyzetét, feladatait.

A jövő nemzedék céljainak megfelelő neveléséhez azonban csak valamennyiünk cselekvő támogatásával járulhat hozzá az iskola, az úttörőmozgalom is. Ezért elsősorban saját viszonyunkat, szemléletünket kell megvizsgálnunk: mi fűz bennünket e gyer- mekközösségekhez. Mindannyian apák, barátok, szomszédok, példák vagyunk a fenti kérdés, tehát a „mi” ügyünk, e közös érdek kapcsol össze.

Gondoljunk erre, ha idős korunkat, a jövőt tervezgetjük, vagy gyermekeket látunk „mellékutakon, zsákutcában”. De ne álljunk meg a gondolatnál.

H.I.

ez most szinte felcserélődött, ráadásul az irodalmi művek régi alkotások tizedik, huszadik, századik kiadásai. Elég sokáig az volt a könyvtári beszerzések egyik alapelve, hogy feltétlenül meg kell venni, amire az olvasónak nincs pénze, drága albumokat, hasonmás kiadásokat. Ma már a Vizsolyi bibliát mi sem tudjuk megvenni. Vásárolnunk viszont kell az olvasók miatt, így aztán mindenfélét kitalálunk. Megvárjuk, amíg az újdonságok egy-két hónap eltéréssel megjelennek az antikváriumokban, kihasználjuk a féláru könyvvásárokat és mi is megpróbálkozunk a József Attila lakótelepen lévő kerületi főkönyvtár ötletével. Fillérekért, pár forintért redeztek börzét kiselejtezett könyvekből, folyóiratokból. Többezer forint jött így össze. Mi is kiárusítunk, mert a befolyt összeg új beszerzésekre fordítható. Aztán elengedhetetlen egy pontos, minden kötetet számba vevő, tételes leltár.

— A nyitvatartással párhuzamosan?

— Ilyesmit nem lehet működő könyvtárban elvégezni. Úgy tervezzük, hogy nyáron hat hétre, július elejétől augusztus közepéig leállunk.

— Mit fognak szólni ehhez az olvasók, akik másfél évet vártak a nyitásra?

— Már októberben is épp eleget kaptunk a fejünkre a környék lakosaitól, most sem fogják zokszó nélkül tudomásul venni

a kényszerszünetet, de erre a munkánkhoz szükség van. Majd hosszabb időre, több kötetet kölcsönzőnk, mielőtt leltározni kezdünk.

— A szemrehányások, a hosszú szünet miatti reklamációk is azt jelzik, hogy vannak olvasók, igénylik a kulturálódás lehetőségét. Hányán vannak?

— A nyitás óta csak néhány hónap telt el, de máris látszik, hogy forgalmas, jó helyen volt, van a könyvtár. Körülbelül kétezer beiratkozott olvasónk van, kölcsönöznek, helyben olvasnak, a kedvükért még szombaton is nyitva tartunk, akár a hozzánk járó hetven folyóirat bármelyikét el lehet ilyenkor olvasni.

— A könyvtár vezetője, az itt dolgozók elégedettek-e szakmai szempontból a könyvtárral?

— Legfőbb gondunk a kiválasztott polctípussal van, ezek a polcok inkább raktárba valók, inognak az egyenetlen talajon, magasak, létráznunk kell tíz-tizenkét kötettel a kezünkben, a felső polcok nem használhatók csak raktárnak. A valódi raktárunk a pincében van - valaha szenespince volt, hideg, mint a jégverem, két hétig dolgoztam lenn, alaposan meg is fáztam. A könyvtárosoknak, lévén elég fiatalok, nem gond, hogy a különböző helyiségek, kölcsönző, olvasó, gyereksarok nincsenek azonos szinten, lépcsőzni kell, de ez bizony az idősebb, fájós lábú olvasóknak komoly gond. Kevés a helyünk már most, csak felfelé tudunk terjeszkedni, a nagy magasságban lévő könyveket az olvasók sem szeretik, mi sem szeretünk kapaszkodni, billegni, nyújtózkodni. A kézi könyvtárra már nincs is hely.

— Az eltelt hónapok alatt jól összejött-e a könyvtári csapat? Kialakult-e a könyvtár légköre, amelyért érdemes idejárni?

Egészen biztos, hogy én azért lettem könyvtáros, mert kamasz koromban a József Attila lakótelepi könyvtárba jártam. Marusz- ky József könyvtárvezető körül olyan hangulat volt, amelyben jól éreztük magunkat, tizenévesen, olvastunk, tájékozódtunk, közben nagyokat nevettünk, szerettünk oda járni. Magyar-latin szakot végeztem az egyetemen, de a szünetekben a könyvtárban dolgoztam, aztán oda kerültem, ott dolgoztam tíz évig, és onnan jöttem a Boráros térre vezetőnek. Itt mi még a tanulási időt töltjük, tanuljuk a könyvtárat, az olvasókat, az önállóságot, egymást, azt, hogy kinek mihez van érzéke. Mindent meg kell tanulniok a kezdőknek is, hiszen minden a könyvtároson múlik, az határozza meg, milyen lesz a könyvtár, hogy fogják ott érezni magukat az olvasók.- tóth 11