Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1981. december / 2. szám
Értelmiségiek az értelmes életért Mi lehet a közös egy szobrászban és egy könyvtárvezetőben? Annyi mindenesetre, hogy mindkettőjük foglalkozása az értelmiségi feliratú nagyobb halmazba sorolható. Aztán, konkrét szobrászról, Konyorcsik Jánosról és konkrét könyvtárvezetőről, Ma- ruszky Józsefről lévén szó, közös, hogy mindketten a IX. kerületben dolgoznak. Konyorcsik János a Képző- és Iparművészeti szakközépiskola tanára, Maruszky József a József Attila lakótelep, Börzsöny utcai könyvtárának vezetője. Továbbá: mind- kettejük kezenyomát magán viseli a kerület, a lakótelep. A szobrászművész alkotása, a Vegyipari szakmunkás szobra a lakótelepen áll, és az is vitathatatlan, hogy nem akármilyen könyvtára van a lakótelepnek. Konyorcsik János tanári szobájából, iskolai műterméből a belső IX. kerület háztetőire látni.- Tizenhat éve itt dolgozom. Angyalföldön lakom, a két kerület hangulatában érzek valami azonosságot. A Váci és a Soroksári út, a Kén utca környéke nagyon hasonló. Munkáskerület mind a kettő. Ám a XIII. kerület a bőség zavarával küzd, teli van művészekkel. A ház, amelyben huszonegy éve lakom, huszonnégy lakásos műteremház. A kilencedik kerület szegényebb: néhány ke- rámikusműhely, egy-két festőműterem van itt. Szorosabb szál, hogy volt ez a munkám, a Vegyipari munkás, amely a József Attila lakótelepen áll. Erre a kerület nagyon büszke, és én is nagyon szeretem. Részt veszek, részt veszünk a kerületi rendezvényeken. Kiállításokon, kamarakiállításokon. A kerületben először mi csináltunk képzőművészeti kiállítást, és erre szintén nagyon büszke vagyok. Az iskola tizenkét szakosztályát mutattuk, mutatjuk be. Ankétot is tartottunk. Nagyon elevennek indult a kapcsolat, és viszonylag állandó is a Budajjesti Húsipari Vállalattal. Időnként számonkérik, miért nem terjeszkedünk jobban, miért nem megyünk több helyre. Az a véleményem, inkább kevesebb vállalathoz, intézményhez megyünk, de olyan helyre, ahol valódi az érdeklődés. Gyerekekkel érdektelenségbe menni: bűn. Lelkesek, teli vannak ötletekkel, nem szabad olyan akcióba belemenni, csak a számok, a statisztika kedvéért, ami rossz szájízt okoz. Visszük, amink elkészült. A KISZ Központi Művészegyüttes Székházában rendezünk egy sorozatot, kaptunk rá hat vitrint. Mozgalmas, forgalmas hely a székház, a gyerekek is szívesen mentek oda. Ezt is kerületi kapcsolatnak köszönhetem, az iskolai ügyekkel foglalkozó kerületi tanácselnökhelyettes, Veréb Zoltán került a KISZ központi együtteshez, ő hívott minket kiállítani- Sok munka, utánajárás egy-egy ilyen kiállítás megrendezése. Szívesen csinálja, szívesen vállalja?- Ha hazakerül egy anyag, az az első érzésem, kész, vége, befejeztem. Aztán, amikor megint alkalom adódik, megint megkeresnek, kezdem előlró'L Van ez a kölesdi próbálkozás, amelyben részt vettem. A cél közelvinni a művészetet a faluhoz. Diákok, önvallomásokon keresztül próbálják a diákokkal felnőttekkel megértetni hogy készül a festmény, szobor, grafika. Az anyag Konyorcsik János alkotás közben körbejár Tolnában. Ehhez a kiállításokkal jól ellátott pesti tárlatlátogató nemigen jut hozzá. — A formális író-olvasó, művész-közönség találkozók unalmára, érdektelenségbe fulladó szervezetlenségére egyre többen panaszkodnak. Talán a kölesdi kísérlet egy tartalmasabb lehetőség. — Amikor kezdtem ezt a szakmát, olyan estekre jártunk, ahol a muzsika, képzőművészet, irodalom együtt kapott pódiumot. Nekünk alkalmunk nyílt a szomszédos területekkel való ismerkedésre, a velünk egy- ívású írók, költők, zeneművészek meghallgatására. Szakonyival Soós Zoltánnal Szend- rey-Karper Lászlóval sokat jártuk az országot. Szendrey több mint 1000 ilyen estet tart nyilván. A közönségnek is sokat adtak ezek a találkozások. A magam területén látom, a nonfiguratív irányzatok terjedésével egyre kevesebb magyarázatot kap a néző. Nem érti a műveket, elbizonytalanodik, magát érzi ostobának. Leszokik a tárlatra járásról, sokkal könnyebben emészthető dolgokkal foglalkozik. Leül a TV elé, akkor kapcsolja ki-be, amikor akarja, itt viszont az a baj, hogy a lexikális tudást, és nem az élményszerűséget kapja. — Ismeretterjesztésre szívesen vállalkozik-e? — Az ismeretterjesztést nem lehet nem csinálni — Erre gondolom, a legjobb, a legszemélyesebb alkalom a tanár-diák kapcsolatokban, itt, a szakközépiskolában adódik. Másfajta szemléletmódra szoktathatja rá azokat a hallgatókat, akik eltanulják a különböző képzőművészeti iparművészeti ágak alapjait.- Valóban, aki itt végez, az egészen más szemmel nézi a világot. Még akkor is, ha nem lesz belőle művész. Amúgy is azt mondják, minek ekkora országnak ennyi művész. Én azt mondom, nem művészből van sok. Jó művészből van kevés. * A Börzsöny utcai könyvtár valahogy más, mint az általam ismert Szabó Ervin könyvtárfiókok. Itt minden folyóirat megtalálható, itt lemezeket lehet hallgatni, nyelvleckét átmásolni Kellemes a légkör, a hangulat. Nyilván a vezető személyisége a meghatározó. Maruszky József könyvtárvezető és közöttem nem teljes az egyetértés ebben a kérdésben.- Nézze, ha bemegy egy ABC-be, nem érdekli hogy ki a vezetője. Nálunk, Magyar- országon misztifikálják, milyen jelentős a vezető személyisége. Persze, ráteheti a jegyeit, a stílusát a vezetett intézményre. Úgy harminc százalékban. Ámde, ha a munkaeszközökben, a munka tárgyaiban a minimális is hiányzik, elkezdjük a szubjektív tényezőket túlhangsúlyozni Ilyen könyvtár, mint a miénk, még tizenöt van Pesten.- Semmiben nem különbözik hát ez a könyvtár a többitől?- Közép-Európában, így Magyarországon is a közművelődési könyvtár feladata kettős: a dokumentumok, ismeretek megőrzőháza, és próbálja ezeket az ismereteket közrebocsátani Nálunk a porosz utas fejlődésnek megfelelő népkönyvtár-típusnak van12 FERENCVÁROS
