Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1981. december / 2. szám

Értelmiségiek az értelmes életért Mi lehet a közös egy szobrászban és egy könyvtárvezetőben? Annyi mindenesetre, hogy mindkettőjük foglalkozása az értelmi­ségi feliratú nagyobb halmazba sorolható. Aztán, konkrét szobrászról, Konyorcsik Já­nosról és konkrét könyvtárvezetőről, Ma- ruszky Józsefről lévén szó, közös, hogy mindketten a IX. kerületben dolgoznak. Konyorcsik János a Képző- és Iparművészeti szakközépiskola tanára, Maruszky József a József Attila lakótelep, Börzsöny utcai könyvtárának vezetője. Továbbá: mind- kettejük kezenyomát magán viseli a kerület, a lakótelep. A szobrászművész alkotása, a Vegyipari szakmunkás szobra a lakótelepen áll, és az is vitathatatlan, hogy nem akármi­lyen könyvtára van a lakótelepnek. Konyorcsik János tanári szobájából, is­kolai műterméből a belső IX. kerület házte­tőire látni.- Tizenhat éve itt dolgozom. Angyal­földön lakom, a két kerület hangulatában érzek valami azonosságot. A Váci és a So­roksári út, a Kén utca környéke nagyon ha­sonló. Munkáskerület mind a kettő. Ám a XIII. kerület a bőség zavarával küzd, teli van művészekkel. A ház, amelyben huszonegy éve lakom, huszonnégy lakásos műteremház. A kilencedik kerület szegényebb: néhány ke- rámikusműhely, egy-két festőműterem van itt. Szorosabb szál, hogy volt ez a munkám, a Vegyipari munkás, amely a József Attila lakótelepen áll. Erre a kerület nagyon büsz­ke, és én is nagyon szeretem. Részt veszek, részt veszünk a kerületi rendezvényeken. Kiállításokon, kamaraki­állításokon. A kerületben először mi csinál­tunk képzőművészeti kiállítást, és erre szin­tén nagyon büszke vagyok. Az iskola tizen­két szakosztályát mutattuk, mutatjuk be. Ankétot is tartottunk. Nagyon elevennek indult a kapcsolat, és viszonylag állandó is a Budajjesti Húsipari Vállalattal. Időnként számonkérik, miért nem ter­jeszkedünk jobban, miért nem megyünk több helyre. Az a véleményem, inkább keve­sebb vállalathoz, intézményhez megyünk, de olyan helyre, ahol valódi az érdeklődés. Gyerekekkel érdektelenségbe menni: bűn. Lelkesek, teli vannak ötletekkel, nem szabad olyan akcióba belemenni, csak a számok, a statisztika kedvéért, ami rossz szájízt okoz. Visszük, amink elkészült. A KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Székházában rende­zünk egy sorozatot, kaptunk rá hat vitrint. Mozgalmas, forgalmas hely a székház, a gye­rekek is szívesen mentek oda. Ezt is kerületi kapcsolatnak köszönhetem, az iskolai ügyekkel foglalkozó kerületi tanácselnök­helyettes, Veréb Zoltán került a KISZ köz­ponti együtteshez, ő hívott minket kiállí­tani- Sok munka, utánajárás egy-egy ilyen kiállítás megrendezése. Szívesen csinálja, szí­vesen vállalja?- Ha hazakerül egy anyag, az az első ér­zésem, kész, vége, befejeztem. Aztán, ami­kor megint alkalom adódik, megint megke­resnek, kezdem előlró'L Van ez a kölesdi próbálkozás, amelyben részt vettem. A cél közelvinni a művészetet a faluhoz. Diákok, önvallomásokon keresztül próbálják a diá­kokkal felnőttekkel megértetni hogy ké­szül a festmény, szobor, grafika. Az anyag Konyorcsik János alkotás közben körbejár Tolnában. Ehhez a kiállításokkal jól ellátott pesti tárlatlátogató nemigen jut hozzá. — A formális író-olvasó, művész-közön­ség találkozók unalmára, érdektelenségbe fulladó szervezetlenségére egyre többen pa­naszkodnak. Talán a kölesdi kísérlet egy tar­talmasabb lehetőség. — Amikor kezdtem ezt a szakmát, olyan estekre jártunk, ahol a muzsika, képzőmű­vészet, irodalom együtt kapott pódiumot. Nekünk alkalmunk nyílt a szomszédos terü­letekkel való ismerkedésre, a velünk egy- ívású írók, költők, zeneművészek meghallga­tására. Szakonyival Soós Zoltánnal Szend- rey-Karper Lászlóval sokat jártuk az orszá­got. Szendrey több mint 1000 ilyen estet tart nyilván. A közönségnek is sokat adtak ezek a találkozások. A magam területén lá­tom, a nonfiguratív irányzatok terjedésével egyre kevesebb magyarázatot kap a néző. Nem érti a műveket, elbizonytalanodik, ma­gát érzi ostobának. Leszokik a tárlatra járás­ról, sokkal könnyebben emészthető dolgok­kal foglalkozik. Leül a TV elé, akkor kap­csolja ki-be, amikor akarja, itt viszont az a baj, hogy a lexikális tudást, és nem az él­ményszerűséget kapja. — Ismeretterjesztésre szívesen vállalko­zik-e? — Az ismeretterjesztést nem lehet nem csinálni — Erre gondolom, a legjobb, a legszemé­lyesebb alkalom a tanár-diák kapcsolatok­ban, itt, a szakközépiskolában adódik. Más­fajta szemléletmódra szoktathatja rá azokat a hallgatókat, akik eltanulják a különböző képzőművészeti iparművészeti ágak alapjait.- Valóban, aki itt végez, az egészen más szemmel nézi a világot. Még akkor is, ha nem lesz belőle művész. Amúgy is azt mond­ják, minek ekkora országnak ennyi művész. Én azt mondom, nem művészből van sok. Jó művészből van kevés. * A Börzsöny utcai könyvtár valahogy más, mint az általam ismert Szabó Ervin könyvtárfiókok. Itt minden folyóirat meg­található, itt lemezeket lehet hallgatni, nyelvleckét átmásolni Kellemes a légkör, a hangulat. Nyilván a vezető személyisége a meghatározó. Maruszky József könyvtárve­zető és közöttem nem teljes az egyetértés ebben a kérdésben.- Nézze, ha bemegy egy ABC-be, nem érdekli hogy ki a vezetője. Nálunk, Magyar- országon misztifikálják, milyen jelentős a vezető személyisége. Persze, ráteheti a je­gyeit, a stílusát a vezetett intézményre. Úgy harminc százalékban. Ámde, ha a munka­eszközökben, a munka tárgyaiban a minimá­lis is hiányzik, elkezdjük a szubjektív ténye­zőket túlhangsúlyozni Ilyen könyvtár, mint a miénk, még tizenöt van Pesten.- Semmiben nem különbözik hát ez a könyvtár a többitől?- Közép-Európában, így Magyarorszá­gon is a közművelődési könyvtár feladata kettős: a dokumentumok, ismeretek meg­őrzőháza, és próbálja ezeket az ismereteket közrebocsátani Nálunk a porosz utas fejlő­désnek megfelelő népkönyvtár-típusnak van­12 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents