Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1981. június / 1. szám

Ötvenen a hetvenesből Szabálytalan jegyzőkönyv egy tanácstagi beszámolóról Április 15-e és június 30-a között tartják meg beszámolóikat a kerü­let tanácstagjai. Jó lenne, ha mind több lakó látogatna el ezekre az eseményekre, s mondaná el véleményét, javaslatát. (Füsi György felvételei) • Viharos erejű szél tombol a ló/.sef Attila lakótelepen, át- sú'vít a levegősen épített ház­tömbök között, valósággal feltaszítja a járókelőket. Az emberek szinte futva igyekeznek az ABC áruház mögötti, lapos- tetős épület felé. Itt, a körzeti pártvezetőség és a népfront helyiségében mondja el ma este választóinak Takács Pál, a 70-es körzet tanácstagja, mit is végzett a köz javára az elmúlt időszakban. A nagyterem székei közül körülbelül ötven foglalt. Ennyien várják a tanácstag beszámolóját. Takács Pál először gyors áttekintést ad a kerület ötesztendős fejlődéséről, az emberek elismerően hallják: 110 millió forintot köl­töttek fejlesztésre. Itt óvoda épült, amott bölcsőde, megint másutt napközis tábor, javult az egészségügyi ellátás (noha a Mester utcai szakorvosi rendelő változatlanul zsú­folt), megfelelő a kereskedelmi ellátás, bár az elmaradt áruház-építésnek senki sem örül. Volt elég társadalmi munka is. A körzet lakói elégedetten hallgatják az elismerést. A jövő ecsetelése mindig izgalmasabb, mint a múlt eredményeinek felsorakozta­tása. Takács Pál újabb gyarapodást ígér - természetesen a tanács nevében - a kerü­letnek, a lakótelepnek. Előtérbe kerül a lakásfejlesztés, a lakóházak felújítása, töb­bet áldoznak közoktatásra, sportra, s tovább javul majd az egészségügyi ellátás, a keres­kedelem és a szolgáltatás. Hol itt, hol ott üti fel kis, fekete note­szét Takács Pál, azt is el akarja mondani az egybegyűlteknek, hogy mi mindent intézett javukra, hasznukra az elmúlt időszakban. Ott voltak, ugye, a pinceablakok, aztán a kertészeti terv, aztán a csőtörés ügye. Az olimpia idején ,,forró drótot” tartott a Gel- kával, ügyelt rá, hogy a közeli óvodába a környékbeli gyerekek jussanak be. És még egy sor aprónak tűnő, de a lakókat foglal­koztató téma. Csaknem minden gond meg­oldódott. De azért maradt is valamennyi. Erről tanúskodnak a magasba lendülő karok. Meglepően sokan kérnek szót. Szabó Györgyné, az Ifjúmunkás utca 26- ból egy vízzel elárasztott pincét emleget. De hasonló sorsú az egyik szobájuk is, a- melynek elöntéséről egy hibás radiátor gon­doskodik. „Álljon meg a menet!” - emon­Egy darab valóság a körzetből dattal kíván az asszony megálljt parancsplni a víznek. Vagy inkább kifogástalan munkára bírni a már kétszer kinn járt szerelőt? Egy férfi a balesetveszélyes, sötét lépcső­házakra panaszkodik, ahová - bizarr, de szükséges megoldás gyanánt - gyertyákat állítanak ki a lakók. Egy másik hozzászóló valóban komoly veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. Mint mondja, ha tűz ütne ki ná­luk, egyszerűen leégne a házuk. Ugyanis az épületben se tűzcsap, se tömlő nem létezik. Mint ahogy minden tanácstagi beszá­moló, ez sem kerüli el sorsát. Az esti össze­jövetel lassan panasz sorozattá alakul át, de sebaj, végül is érdemes szólni, ha ennyi „ta­nácsi ember” ül fenn az emelvényen. A tanács különféle osztályainak képviselői egyébként gondosan jegyzetelnek kedésük arra utal, hogy amiben lehet, „itcz- kednek. De legalábbis válaszolnak a hozzá­szólások befejeztével. A kukák nem győzik a szemetet, konté­ner kéne. A rossz szigetelés következtében beázik a tapéta. A tető feljáróhoz bizton­sági rács kellene, a tizenévesek augusztus 20- án a tetőről nézték a tűzijátékot! Kun Ist­ván, a Pöttyös utcai átmenő forgalmat sze­retné mielőbb megállítani, az Üllői út 171- ből egy fiatalember — lakóbizottsági el­nök - a lakásokban fellelhető hibák kijaví­tását sürgeti. Gál István, az Üllői út 169-ből huszon­ötöt akar annak a tervezőnek a fenekére verni, aki a házuk elé helyezte a kocsipar­kolót. A múltkor ledobtak egy kanalat az emeletről, következésképp behorpadt egy autó. A parkolónak a túloldalon lenne a helye. Molnár Lászlóné a huligánok miatt aggódik, akik a törött lépcsőház-ajtón ké­nyelmesen besétálnak a házba. Mások köz­lekedési lámpát kérnek a kisiskolásoknak, megint mások kevesellik a tanácstag fogadó óráját. Azért nemcsak panasz-szavak perzselik a terem levegőjét. Vannak, akik azon gondol­kodnak hangosan, hogyan is lehetne meg­szervezni itt a telepen egy-két szükséges tár­sadalmi munkát. Például a téli hóeltakarí­tást a senki földjén, a metróhoz vezető sza­kaszon. Észrevétlen múlnak az órák. Van, aki az órájára néz, a többség azonban feszülten figyel. Egymást, s a válaszadók szavait. Sok mindenre már itt, a beszámolón fény derül, a teljesíthető és indokolt kívánságok meg­valósítására pedig ígéret születik. Az az ötven ember, aki felkerekedett ezen a hétfő estén, s széket keresett magá­nak a népfront-helyiség nagytermében - nem ült ott hiába. Az otthon ülők helyett sem. Horváth Ildikó FERENCVÁROS 3 Senki sem unatkozott Az érdeklődés az emelvényen is egyöntetű volt

Next

/
Thumbnails
Contents