Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1981. június / 1. szám

TÁRSADALMI MUNKÁVAL A KERÜLETÉRT A társadalmi munka jellegében is, céljaiban is sokat változott az utóbbi években, de tar­talmában megőrizte a hagyományokat. Megtartotta azt a vonását is, mely szerint felelősséget ébreszt az emberekben tevékenységük eredménye iránt. Bállá Balázs, a IX. kerületi tanács társadalmi munka albizottságának vezetője igen szemléletes példával szolgált ezügyben. Mint elmondta, érdemes összehasonlítani az állami vállalatok által létrehozott parkokat azokkal a területekkel, amelyek fásítását, virággal való beültetését a lakosság maga vállalta társadalmi munkában. Az utóbbira jobban vigyáznak, inkább a magukénak érzik, s még arra is akad pél­da, hogy a közterületek, parkok rongálóit a lakók egységesen figyelmeztetik. A kerületben végzett társadalmi munka eredményeiről beszélgetünk Bállá Balázzsal és Ungár Jánossal a tanács tervosztályának vezetőjével.- A kerület fejlesztéséhez a vállalatok, a szövetkezetek dolgozói, a szocialista brigádok és a kerület lakossága lényeges segítséget nyújtanak önkéntesen vállalt társadalmi munkájuk­kal - mondja Ungár János. - A kongresszusi munkaverseny eredményeképpen a kerületben az egy lakosra jutó elvégzett társadalmi munka értéke az előző évi 140 Ft/főről 169 Ft/fő értékre növekedett. A megnövekedett munkahelyi társadalmi munkavégzés, a kommunista műszakok szervezése eredményeképpen az ebből származó bevételek jelentősebb hányadát lehetett kerületfejlesztési célokra fordítani. A bevételt növelte a Fővárosi Tanács közel 5 millió Ft értékű támogatása, melyet a meg­határozott fejlesztési feladatok megvalósítására lehetett fordítani. így került sor 1977-ben az öregek napköziotthonának kialakítására, sportfeladatokra, 1980-ban a közvilágítás fejlesz­tésére és az Ifjúmunkás utcai óvoda felszerelésének megvásárlására. Külön említést érdemel, hogy ebből az összegből 1,5 millió Ft-ot Ferencváros azért kaphatott, mert a fővárosi ke­rületek között meghirdetett társadalmi munkaversenyben 1979-ben a belső kerületek közöt­ti első helyezést, a „Szép, tiszta, virágos Budapestért” mozgalomban pedig a harmadik helyezést, s azzal járó 200 000 Ft-ot nyert el.- A társadalmi munka szervezésében kikre támaszkodhatnak elsősorban? - kérdezem Bállá Balázst.- Nagyon jó az együttműködés a Hazafias Népfront körzeti bizottságokkal. Az üzemek­ben mind a vállalat vezetéssel, mind a társadalmi szervekkel fölvesszük a kapcsolatot. A kör­zeti pártszervezetek, s végül, de nem utolsósorban a lakóbizottságok és a szülői munkaközös­ségek is sokat segítenek. Itt jegyezném meg, hogy a jövőben az eddigieknél sokkal jobban kell támaszkodnunk a lakóhelyi közösségekre. A jelenlegi helyzetben, úgy érzem, a társa­dalmi munka szerepe az eddigieknél is fontosabb lesz. Számtalan tervünk van, példának em­líteném a Kispest és Ferencváros határában lévő kiserdő átalakítását és kiépítését kultur- parkká. A legelső feladat a terület „kitakarítása”. A tervezési munka szintén társadalmi vál­lalás lesz. A kulturpark létrehozatalában három kerület is érdekelt, úgyhogy ez a munka szép példája lesz a kerületek közötti együttműködésnek is. Vagy említhetném a metróépít­kezés melletti szakaszt az Üllői úton. E terület rendbehozatalában, parkosításában számí­tunk a lakosság hathatós segítségére. A tanulóifjúság is kiveszi a részét ebből a munkából.- Eredményesnek bizonyult-e az „Egy üzem, egy iskola”-mozgalom?- Olyannyira, hogy szeretnénk kiszélesíteni. Nemcsak az iskoláknak, hanem az óvo­dáknak, bölcsődéknek is szükségük van a segítségre. A vállalatok, elsősorban a szocialista brigádok kiemelkedő munkát végeztek e területen. Minden vállalatnak, amely magáévá tette ezt a jelszót, s tőle telhetőén segítette a kerületi gyermekintézményeket, köszönet­tel tartozunk, talán a legjobbakat név szerint is megemlíteném: a Fegyver- és Gázkészülé­kek Gyárának kollektívája sok hasznos munkát végzett, úgyszintén a kerületi Ingatlankezelő Vállalat szocialista brigádjai, s ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy az UVATERV brigádjai több százezer forint értékben társadalmi munka keretében tervezték meg a Ráday utcai böl­csődét.- Eléggé szerteágazónak tűnik a társadalmi munka albizottság tevékenysége...- Munkarend alapján dolgozunk, hét tagú bizottságunkban megosztjuk a tevékenységet. A vállalatoknak minden évben rendelkezésre bocsátjuk az elvégzendő feladatok jegyzékét, hol, müyen jellegű társadalmi munkavégzésre van szükség. Ennek alapján kapjuk meg a visz- szajelzést, müyen területen, mekkora segítségre számíthatunk. Egyértelmű, hogy a kerületfejlesztési célkitűzések eredményes megvalósításában a tár­sadalmi összefogásnak, segítségnyújtásnak kiemelkedő szerepe van. Hiszen az ahhoz szük­séges anyagi bázist döntően a kerületi vállalatok, üzemek, szövetkezetek és intézmények támogatása, pénzbeni hozzájárulása, a kommunista műszakokból származó bevételek át­utalása biztosította. De nagy jelentőségű az a közvetlen társadalmi munkavégzés is, amelyet a dolgozó kollektívák, szocialista brigádok, az ifjúság és a lakosság széles rétegeinek az egyes fejlesztési, fenntartási, karbantartási, környezetvédelmi feladatok megvalósításában történő részvétel jelent. A társadalmi munka haszna azonban nemcsak forintban mérhető. Az idősebb generáció tagjai mesélhetnének arról, hogy amikor városokat, üzemeket keüett megépíteni a háborúban legyengült ország egészséges gazdasági vérkeringése érdekében, hogyan kovácsolta össze a fiatalokat, idősebbeket, mindenkit, aki csak részt vett a munkában, a közös tevékenység. Ma más feladatok előtt állunk, de a közösségi érzés, a közösségi tudat jelenléte társa­dalmunkban éppolyan fontos, mint a múltban, s mint lesz a jövőben. És ennek a tudatnak a formálásában a társadalmi munkavégzésnek felbecsülhetetlen szerepe van. k.zs. ,,Az ember sohasem él természeti álla­potban. Öregségében, mint minden más élet­korban, helyzetét az a társadalom határozza meg kényszerítő erővel, amelyhez tartozik.” Simone de Beauvoir A főváros IX. kerületében 90 000 ember él. A nyugdíjasok száma több mint húszezer. Vannak köztük, akik családban, biztos körülmények között él­nek, de vannak sajnos nem is kis számban, akik önhibájukon kívül a történelem és a sors szeszélyének sokszor kiszolgáltatva egyedül maradtak. Az ő gondozásukat, se­gítésüket a kerületi tanács szociálpolitikai osztálya vállalta magára. Az osztály vezetője dr. Kockás Ottó. Beszélgetésünk során az el­ért eredményekről, a meglevő gondokról be­szélt.- A szociálpolitikai osztály a tanácsnak olyan testületé, ahol nincs hivatalos félfoga­dás. Ide az emberek bármikor bejöhetnek, és be is jönnek sok-sok problémájukkal. Ez az a munka, amit csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, s mi igyekszünk is eszerint az elv szerint dolgozni. — Minden segítségre szoruló idős ember­ről tudnak? — Ezt nem mondhatnám. A számuk szin­te napról napra változik. Három csoportba tartoznak. Van, aki arra vár, hogy a kórház utókezelőosztályára bekerüljön, őket csak ideiglenesen gondozzuk. Van, aki nem akar szociális otthonba menni, az ő ellátásukat megoldjuk. — Ezzel a nagy feladattal meg tud bir­kózni egyedül a szociálpolitikai osztály?- Nem, de nem is lehet csak a mi felada­tunk. Ez már társadalmi kérdés. A társadal­mi aktívák csekély bér - havi 600-800 fo­rint - ellenében vállalják, hogy gondoskod­nak a környezetükben élő magányos, idős emberekről. Sajnos nagyon kevesen vállalják ezt a feladatot. Pedig csak együttesen segít­hetünk ezen a problémán. Sok gyárban, üzemben kérünk fel brigádokat a segít ség- nyújtásra, önként, sokan vállalnak részt eb­ből a szép munkából. A lakóterületeken a házakban, ahol valóban évek, évtizedek óta laknak együtt emberek, nagyon kevesen ve­szik a fáradtságot, hogy a szomszédban lakó idős emberre ajtót nyissanak.- A szocialista brigádokon, a társadal­mi aktívákon kívül számíthatnak-e meg se­gít ségre? — Igen. A kerület iskoláival nagyon szép és gyümölcsöző az együttműködés. Az öre­gek napköziotthonában tartanak előadást a gyerekek az idős embereknek. — A kerületben hány ilyen napköziott­hon működik? — Jelenleg kettő üzemel, de a főváros célkitűzése, hogy a VI. ötéves terv folyamán újabb intézmények létesüljenek. Az utóke­zelői ágyak számát is növelni szeretnénk, és tervezzük, hogy újabb nyugdíjasok házát építünk majd. — Melyik a kerület „legveszélyesebb” része? — Talán a Ferencváros középső része, hiszen nemcsak sok idős ember él itt, hanem a házak nagy része is megért már a felújítás­ra. Itt is, de a lakóhelyeken mindenütt leg­nagyobb gond a közönyösség. Bár a Vörös- kereszttel, a HNF-fel jó a kapcsolatunk, s ők is megtesznek mindent, ámi tőlük telik, de 4 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents