Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. február / Különszám
FIATAL PÁRTTAGOK Nekem példaképem az apám... Párttagkönyvén még alig száradt meg a tinta; kiállítás kelte: 1979. XI. 30. Az ifjúsági mozgalomban tizenöt éves kora óta vesz részt, akkor lett ipari tanulója a Labor Műszeripari Műveknek ifjú Viczián Ferenc, az üvegműves. A vékony, égő tekintetű „csupaideg” fiatalember számára az élcsapathoz tartozás igénye olyan magától értetődő természetességgel jelentkezett, mint hogy reggel felkel a nap, s a nappal után éjszaka lesz. Apa és fia ugyanabban a műhelyben dolgozik: id. Viczián Ferenc a Munkaérdemrend arany fokozatával kitüntetett nagytekintélyű üvegműves, évek óta alapszervezeti pártvezetőségi tag. Ferenc - az ó nyomdokain haladva — tudatosan vállalta a párttagsággal járó többletmunkát, kötelezettséget.- Vitatkozni - mondja - a taggyűlésen lehet, a műhelyben pedig kell. Az utóbbi hetekben például azért, mert az átszervezés híre felkavarta a kedélyeket, sok volt a bizonytalanság, a találgatás. Ezért az egyik KISZ-taggyűlésre meghívtuk a fejlesztési osztály vezetőit, s mindjárt világosabb lett az irányelvekben is megfogalmazott - megfelelőbb termékösszetétellel kapcsolatos — A hétgyermekes munkáscsaládból származó Tamásról kiskorában kiderült, hogy rendkívüli kézügyessége van. Az általános iskola elvégzése után - egy házbeli aranyművestanácsára - az Óra-Ékszeripari Vállalathoz került az ékszerkészítő műhelybe, ahol zömében hozzá hasonló fiatalok dolgoztak. Szakmai tudásával, hamarosan kiemelkedett társai közül és minőségi ellenőr lett. Édesapjának a párttitkárnak és munkatársának Ősváth Tamás pártvezetőségi tagnak példája, véleménye meghatározó volt elhatározásában: Woth Tamás, az aranyműves 1979 szeptember óta a párt tagja.- Mit vár a kerületi pártértekezlettől, főként a kongresszustól egy fiatal párttag? - kérdeztem a szőke, halkszavú, álmodozó tekintetű fiatalembert. — A fiatal szakmunkások nagyobb megbecsülését, azt, hogy rangot jelentsen munkásnak lenni Hogy ez ma még nincs így, azt mindenki tudja. Kiérződött annak az asszonynak a hangjából is, aki a minap a buszmegállóban így intette gyermekét: - Ha nem tanulsz, elmész dolgozni ..” Szóval még mindig tartja magát az, feladatok megvalósítása. Megtudtuk, hogy a jelenlegi gyártmányösszetétel változásával kifejlesztett termék nem igényel annyi üvegmunkát, mint a korábbiak, ezért került szóba az átszervezés. Végül úgy döntöttek; bérmunkát vállalunk, hogy megtarthassuk a jó szakmunkásokat. Mindezt csak példaképpen mondtam el arra, hogy mi most a téma nálunk a műhelyben. S ha már az irányelvekről beszélünk szeretném elmondani azt is, hogy jólesik ahogy a fiatalokról, gondjainkról fogalmaztak. Hogy ismerik problémáinkat a családalapítással, otthonteremtéssel kapcsolatban. Enyhítene ezen - véleményem szerint - ha az OTP a harmincezer forintos bútorvásárlási kölcsönt felemelné, s kiterjesztené más lakberendezési tárgyakra is.- A kérdésre válaszolva, hogy mi azélet- célom elmondhatom, hogy nem akarok más lenni, mint munkás. A munkám kitölti az életemet. Mondják, hogy a fiataloknak nincsenek eszményeik. Nekem a példaképem az apám. Szeretnék csak a feléig eljutni mint ő. Bármerre megy a vállalatnál mindenhol elismerik, megbecsülik, felnéznek rá a szemlélet: ha gyengébb az észbeli képességed, jó leszel munkásnak. Nem helyénvaló vélemény ez — az uralkodó osztály tagjairól- Azt is várom, hogy vessenek gátat a munka nélküli jövedelemszerzésnek, a sefte- lésnek, ami a Keleti pályaudvar környékén tapasztalható, mert ez megbotránkoztatja a bérből-fizetésből élőket és — amire a marxista középiskolában tanultak döbbentettek rá - bomlasztó hatást fejt ki Hozzájárul ahhoz a bántó általánosításhoz, ami benne van a köztudatban a fiatalokról Ez önérzetbe vágó, mert mi a tervünket mindig „hozzuk”, túl is teljesítjük, s a társadalmi munkából is kivesszük részünket. Kommunista műszakokon a mi műhelyünk mindentagja részt szokott venni.- Végül - ha meghívott lennék és szót kapnék a pártértekezleten - elmondanám, hogy az idősebb kommunisták ne aggódjanak: mi fiatalok, akik ebbe a társadalomba, már a jóba születtünk bele, ismerjük magunkat, hibáinkat kinőjük, kijavítjuk szóval, nyugodt szívvel átadhatják nekünk - ha majd eljön az ideje — azt a bizonyos stafétabotot. E. A. • Kerületünk dolgozóinak és lakosságának életkörülményeiről, a szociálpolitikai célok megvalósulásáról készült jelentésről tárgyalt egyik múlt évi ülésén az MSZMP IX. kerületi párt végrehajtó bizottsága. A jelentést négy kerületi szerv, a Tanács, a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága és a KISZ vezetői együttesen készítették, hogy a kerületi PB irányításával áttekintsék az V. ötéves tervben e tekintetben folytatott tevékenységet és meghatározzák — a kerületi pártértekezlet előkészítéseként - a további feladatokat. Az életkörülményekről Az adatgyűjtők és összeállítók képet alkottak a jövedelmi viszonyokról, amelyek általában kedvezően alakultak. A munkások, egészségügyi dolgozók és pedagógusok jövedelme központi bérintézkedések hatására is emelkedett. A kerületünkben működő 23 ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatnál — közel 30 ezer munkavállalót érintően - a bérszínvonal évente átlagosan 4—5 százalékkal emelkedett. A kerület egész lakossága jövedelmének alakulását jelenleg üyen irányú adatok hiánya miatt nem lehet megállapítani, de közvetetten lehet rá következtetni. Az egyik ilyen mutató a fogyasztás erőteljes növekedése, egy másik, hogy az OTP IX. kerületi fiókjának kimutatása szerint a kerület lakosságának betétállománya 1974-1979 között 716 millió forinttal (59 százalékos növekedés) emelkedett. Ugyanezen időszak alatt 537 millió forint kölcsönt folyósítottak. Lakás helyreállításra, tatarozásra és korszerűsítésre a kerület lakosai 36.5 mülió forintot vettek igénybe. A jelentés készítői megállapították, hogy 1978-ban kerületünkben ötezer olyan ember élt, akinek 1470 forint alatt volt a nyugdíja. Ehhez hozzáfűzték, hogy pártunk és kormányunk gondoskodása nyomán a jelzett nyugdíjakat 1979. januártól differenciáltan emelték. Továbbra is nagy gondot jelent azonban a nyugdíjasok jövedelmének egymástól való lényeges eltérése és az, hogy megoldatlan az egészségtelen lakásokban élő nyugdíjasok és egyedülállók helyzete. A lakásellátás egyébként is a legnagyobb probléma. A lakásigénylők száma évrol-évre emelkedik, - a jelentés készítése időszakában megközelítette a 17 és fél ezret - annak ellenére, hogy a kerület illetékesei 1975-1978 között 4900 családot jutattak korszerűbb lakáshoz. A lakáshoz juttatottak 84 százaléka fizikai folgozó, 60 százaléka fiatal házas volt. A bolthálózat alapterülete a fővárosi átlagnál jobb. Az ellátás fejlődése ott érzékelhető, ahol nagy alapterületű ABC áruházak létesültek. A kis egy-kétszemélyes boltok nyitvatartásával azonban sok a probléma, e boltok nagy száma miatt is. A kerület közlekedését jelentősen javította a Metró észak-déli szakasza első részének a megépítése. A szakasz teljes átadása után további javulás várható. Tovább fejlődött a kerületben az egészségügyi ellátás. Ezt elősegítette az egészségügyi intézmények átszervezése, összevonása, valamint az, hogy 1975-ben megkezdte működését a Gyali úti rendelőintézet. Üzemorvosi szolgálat 45 üzemben működik. A kerület gyermekintézmény hálózata a bölcsődés és óvodás gyermekekről a fővárosi átlagot meghaladóan tudott gondoskodni. 1979-ben - gondos mérlegelés után - a bölcsődei felvételeknél 186, az óvodai felvételeknél 89 volt csak az elutasítottak száma. A férőhely kihasználás a bölcsődékben 104 százalékos, az óvodákban 134 százalékos volt, a tanácsi intézményekben, az üzemieknél 101, illetve 130 százalékos. (erdélyi) Ha meghívott lennék, elmondanám. 6 FERENCVÁROS
