Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1980. november / 2. szám

nyék tisztaságára a jövőben jobban ügyeljenek. Nem haragudtak érte, hiszen tudták, hogy jót akartam, s különben sem úgy mondja az ember . . .

Ezen a környéken — úgy tűnik — nemcsak a nyugdíjasok sajátja a segítőkészség. A lakótelep három iskolájában — a Toronyház, a Lobogó és az Ifjúmunkás utcaiban — akad néhány gyerek, aki tanítás végeztével nem indul azonnal haza: előbb leolvassák a folyosó falára kitűzött céduláról, hogy melyikük az ügyeletes, aztán friss étellel teli éthordóval megindulnak a közelben lakó magányos, idős emberek lakására.

Vajon honnan jutnak a címekhez? Vajon hogy derül ki egy kisvárosnyi telepen, hogy ki a magányos és ki a beteg?

— Jó kapcsolatunk van a tanács szociálpolitikai csoportjával - mondja Farkasné.

Persze a József Attila lakótelepen nem csak a betegség és nem csak az öregség az ürügy az ismerkedésre, az összejövetelekre. Az úgynevezett „zöld kultúr” vagyis a park, tavasztól őszig az ittlakók nagyszerű találkozóhelye.- Kiülünk a padra, kártyázunk, sakkozunk — mondja Csillagvári István, a BKV májusban nyugdíjba vonult műszaki vezetője, — beszélgetünk, pihenünk. De nemcsak mi, idősek. Odajárnak a környékbeli óvodások, iskolások, ott napoztatják gyerekeiket a kismamák. De ha már a parkról van szó, hadd említsek meg egy. nagatívumot is. . . Egyetlen vécé sincs a környéken, s ez bizony kellemetlen. Min múlik a kialakítása?

Fotó: Füsi György

Ha csípőssé válnak a nappalok, s a tél menthetetlenül lekergeti a „zöld kultúr,, padjairól a beszélgetőket, olvasókat, Csillagvári István áthelyezi telephelyét a közeli Vörös Csillag Gépgyár kultúrházába.

— Miért nem a még közelebbi lakótelepibe?

— Á, az csak a fiataloké - legyint a férfi —, ilyen szakkör, olyan tanfolyam. Nem nekem való az már. Hanem a Ferencvárosi Ifjúmunkás Napokat én is szívesen elnézegettem az erkélyemről. Akkora összejövetel volt itt, hogy csoda. A Hungária Együttes műsorára összegyűlt az egész lakótelep!

De összegyűlik az máskor is. Például a május-végi gyermeknapra. Ki hinné: ezen a szép tavaszi ünnepen a lakótelep többezer gyereke — mindenkié. A játszótereket népes gyerekcsapatok uralják, versenyeznek sportban és rajzban, s az e napra megfiatalodott, játékos kedvűvé vált felnőttek díjakat osztogatnak a lelkes apróságoknak.

De a József Attila lakótelepieket — mint megtudtuk - nemcsak ünnepekre lehet toborozni. Könnyen kaphatók társadalmi munkára is; ültetnek, tisztogatnak, ásnak, mikor milyen munkával „kínálja meg” őket a tanács, a népfront. November 7-e tiszteletére nagy parktakarításba fogtak.

Sz. Kálmánná, kereskedő eltűnődik a kérdésen:

— Mit lehet itt csinálni? Közösségi életet? Van egy mozi és két étterem . . . Engem nem elégít ki.

Azok, akik időnként összeülnek a körzeti pártszervezet klubjában egy kis eszmecserére, akik be-benéznek a Dési Huber Művelődési Ház rendezvényeire, akik elviszik egymásnak a híreket és a meleg ételt, akik akrobatákat megszégyenítő ügyességgel együtt szerelik a toronyházak tétjén a hibás tévé antennát, - másként vélekednek.

De, hogy mindenki ossza a véleményüket — ahhoz valóban újabb és több lehetőségre van szükség.

Horváth Ildikó

ve brigáddal csak alkalomszerű a kapcsolat. A rendszeres kapcsolat- tartás biztosítéka az együttműködési szerződés. Ezek többségükben egy évre szólnak, de akadnak ötéves szerződések is. Ilyen például a BHV, az ÉLGÉP, a SZÖVÁRU és a Magyar Hűtőipari Vállalat.

— A szerződések megkötésére van valami kialakult gyakorlat?

— A tartalmat és a formát tekintve nincs semmiféle megkötés, a vállalások általában tartalmazzák mindkét részről a kívánalmakat. Sajnos a fluktuáció következtében az aláírók személye változó. Olyan is előfordult, hogy egy iskola külön-külön szerződést köt például a gazdasági és a mozgalmi vezetéssel.

— Mégis mi a jellemző, kik kötik meg a szerződéseket, illetve kik a felelősek a kapcsolatért?

— Ez változó. Általában a pártszervezet, az ifjúsági szervezet, illetve a szakszervezet alakítja ki kapcsolatát az illető intézménynyel. Sok esetben — mint például a BHV-nál, illetve az ÉLGÉP- nél — a gyári négyszögek felelősek a kapcsolatok tartalmi és szervezési feladataiért. Természetesen brigádok esetén közvetlenül a brigádvezetők állnak kapcsolatban az intézménnyel.

— Pénzben kifejezhető az üzemek támogatása?

— Felmérésünk alapján erre pontosan tudok válaszolni. A kerületi intézményekben az üzemek 1977 és 1980 között 9 830 360 forintot, valamint 99 471 óra társadalmi munkaórát fordítottak az iskolák támogatására. Ebbe nem tartoznak bele a sürgős munkavégzések, valamint a szülők társadalmi munkája sem, ezért az értékekhez nyugodtan hozzáadhatunk 20-25 százalékot.

— Érdemes lenne beszélni a tartalmi munkáról is, miben merülnek ki ezek a kapcsolatok?

— Ezt is megvizsgáltuk mind az üzem, mind az iskola oldaláról. Általános gyakorlat, hogy iskolásaink a kerület vállalatainál rendszeresen vesznek részt műsorokkal, a társadalmi évfordulókon és ünnepségeken. Ugyanekkor a vállalatok a különböző' iskolai rendezvények előkészítésében, lebonyolításában vesznek részt. . . Nem szabad elfeledkezni a munkára nevelést célzó tevékenységi formákról sem. Ilyenek például az üzemlátogatások, a munkásokkal való találkozások, előadások, filmvetítések és lehetne sorolni tovább. Ezeknek az akcióknak pályaválasztási jelentőségük is van.

— Sok szépet elmondtunk. Vannak-e gondok is?

— A vállalatok nem hívják pedagógusainkat az üzemekbe, gyárakba a felnőtt-oktatási, szakoktatási és szakmai továbbképzések segítésére. Az iskolák és vállalatok ugyancsak többet tehetnének a hátrányos helyzetű tanulók szociális körülményeinek javításáért.

— A kerületi tanács végrehajtó bizottsága elé kerülő jelentés körvonalazta a mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Kérem, mondjon ebből néhány gondolatot!

— Javaslatainknál figyelembe vettük a kerületi pártbizottság határozatait is. Szeretnénk e mozgalmat bővíteni, pontosabban fogalmazva „Egy intézmény — egy üzem” mozgalommá szélesíteni. Szeretnénk előrelépni az arányosabb elosztás tekintetében is. Egyik célunk, hogy a mozgalom elvi és gyakorlati kérdéseinek megvitatására tanácskozást hívjunk össze az érintettek részvételével.

(Bágyi)

FERENCVÁROS