Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. november / 2. szám
A főbizalmi Forgó Ferencné a Magyar Gyapjúfonó- és Szövó'gyár csinozója, tizenhat esztendeje. Huszadik évében járt, amikor eló'ször lépett be a kivarró terembe. Munkáját, környezetét és a közösségi életformát hamar megszokta. A nagy családhoz való tartozás éppúgy nem jelent számára újat, mint a kétkezi munka. Otthon öt testvérével élvezhette a szüló'i ház melegét és a fizikai munka tiszteletét is ismerte édesapja szavaiból. Az elmúlt évek az ő életében is sok változást hoztak. A fiatal lányból asszony lett, ma már két gyermek édesanyja, párttag és szakszervezeti fó'bizalmi. A sorsát formáló eseményekre így emlékszik vissza: — A csinozást az első perctől kedvvel végeztem. Talán azért, mert kimondottan női munka. Olyan ez, mint a szépítkezés, csak itt a félkésztermék hibái tűnnek el a smink nyomán. Viszont ez a „kozmetika” egyáltalán nem könnyű. Igen idegölő, fárasztó és szemrontó tevékenység. És a munka az mindig sok. Ha másutt sehol, itt bármikor lehet túlórázni. A többre, a jobbra való törekvés azonban nemcsak a munkaszeretetemből fakad. Kötelez erre a brigádtagságom, amely a Kállai Éva brigádhoz fűz. Többször megkaptuk az aranyfokozatot, most is ezt a címet szeretnénk elnyerni. Ez csak akkor valósul meg, ha mindnyájan hozzájárulunk közös vállalásunkhoz, amely kifogástalan minőséget és megfelelő mennyiséget kíván tőlünk. — Mikor kapcsolódott be a szakszervezeti életbe? — 1970-től veszek részt a szakszervezeti munkában. Először bizalmiként tevékenykedtem, ez év májusában pedig az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak főbizalminak. — Mint főbizalmi milyen feladatokat lát el? — Kezdetben nehéz volt megszokni, hogy „nincs” a tagsággal közvetlen kapcsolatom, hanem az eggyel feljebb lévő vezetési szinten kell dolgoznom. Az átállásban az volt segítségemre, hogy csak a megbízatásom új, a környezetem a régi maradt, amelynek gondjait, problémáit jól ismerem. Kilenc bizalmi tartozik hozzám. Az ő munkájukat szervezem, fogom össze és koordinálom a csoportok között a szakszervezeti feladatok végzését. Igyekszem élni jogaimmal. Többek között a bérfejlesztés elveinek és arányainak kialakításánál, továbbá a jutalmazási keret felosztásánál. Nekem kell biztosítani a rendszeres és kölcsönös tájékoztatást, információt is a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak között. A teljesség kedvéért azt hiszem nem árt megemlítenem, mindezt úgy igyekszem tenni, hogy ne vegyem el a bizalmiak „kenyerét”, ugyanakkor érezzék, mindenben igénylem véleményüket. — Véleménye szerint a szervezeti változások könnyebbséget, vagy nehézséget jelentenek? — Mindenképpen könnyebbséget, mert egyszerűbbé teszik a munkát. A főbizalmi jól összekapcsolja, illetve kapcsolhatja az szb-vel a tagságot. A bizalmiaknak pedig most már valóban adott a lehetőségük arra, hogy éljenek jogaikkal, hatáskörükkel, és a gazdasági vezetőknek is hozzájuk kell fordulniuk. Vagyis mindenképpen az érdemi munka javulása várható. Viszont az is igaz, hogy mind a főbizalmiaknak, mind a bizalmiaknak idő kell ahhoz, hogy megszokják ezt a formát és érezzék milyen fontos társadalmi pozícióban vannak. Természetesen a gazdasági vezetőknek is meg kell barátkozniuk ezzel az új szervezeti renddel, a közös cél érdekében. — Mit tart fontosnak munkájában, az elkövetkező időszakban? — A képviselet hatékonysága mindig függ a kapcsolatok kialakításától, egymás hatáskörének tiszteletben tartásától. Ezért úgy gondolom, hogy még nagyobb gondot kell fordítani a társpartnerekkel való együttműködésre. A területemhez tartozó pártszervezettől eddig is sok segítséget kaptam, és ezután méginkább szeretném szorosabbá tenni kapcsolatunkat. Ugyanilyen jelentősnek tartom a szakszervezetben dolgozó kommunisták aktivitását, támogatását is. Szakszervezeti tisztségviselő vagyok és párttag. A párthatározatokat úgy kell végrehajtanom, hogy munkámban azoknak politikai szellemét is érvényre juttassam. És ez csak összmunkával érhető el. Nagy Irén B izonyára sok szülő csodálkozott az elmúlt években, amikor észrevette, nem tudja gyerekének tanulmányait követni. Az új módszerekről, az új tan tervek megvalósulásának körülményeiről és a tapasztalatokról beszélgettünk, négyesben: Tapolcai Lászlónéval, aki a IX. kerületi Tanács művelődési osztályának vezetője, Tóth Dezsőné alsótagozatos szakfelügyelővel, valamint Góczán Gézáné általános felügyelővel. Az új tantervek bevezetésének „alapfogalmairól” Tapolcai Lászlóné a következőket mondta: — Az óvodai nevelési program, az új általános iskolai nevelés és oktatás terve, illetve a gimnáziumi nevelés és oktatás terve egy koncepció alapján készült dokumentum, ami a tanulók életkorához hozzáigazodó fejlesztési program. Ez az egész oktatási program az óvodai nevelés módszereinek megváltoztatásával kezdődött, 1971-ben. Az általános iskolák új nevelési programja pedig az 1972-es párthatározatot követően kezdett megvalósulni. A párthatározat az alap- koncepciót fogalmazta meg, erre épültek az új nevelési és oktatási tervek, amelyeket kísérletek előztek meg. Végül is az új tantervet az 1978—79-es tanévben vezették be az első osztályban. Ez a program azt jelenti, hogy már az óvodai oktatás során úgy készítik fel a gyerekeket, hogy megfeleljenek az új tanterv szerinti első osztályos követelményeknek. Ezért már az óvodában nagy súlyt fektetnek az anyanyelvi nevelésre, a közösségbe való beilleszkedésre és bizonyos manuális készségekre, amelyek az íráshoz,rajzoláshoz szükségesek. Tehát erre épül az általános iskolai új tantérv. Amelynek lényege az, hogy az életkor lehetőségeit figyelembe véve dolgozza fel és rendszerezze a kor általános műveltségét. Az alsó tagozathoz lekerültek olyan ismeretek, amelyeket ma már egy óvodából kikerült gyerek megért. A matematika tanítása is új koncepció alapján épült fel, például halmazokkal dolgoznak és műveleteket végeznek anélkül, hogy annak általánosításáig eljussanak. Ebben van a legnagyobb változás. Az új gimnáziumi tan tervek sokkal jobban ráépülnek az általános iskolai ismeretekre. Mindig nagy volt a szakadék az általános iskola és a gimnázium között. Az új tantervek alkalmasak arra, hogy ezt áthidalják. Tóth Dezsőné alsó tagozatos szakfelügyelő részletesen beszélt az új tantervek bevezetésének körülményeiről és tapasztalatairól: — Az általános iskolai tantervben gyökeres változásra került sor. Például az első osztályosok foglalkoznak a számtani résszel, az algebrával, a geometriával, a halmazokkal, a kombinatorikával és a valószínűségszámítással. Tehát a matematika valamennyi területéről elsajátítják az alapismereteket. Nem úgy, hogy ők maguk megfogalmazzák, hanem nagyon sok cselekvés, gyakorlati munka során. A második osztályban ez már fokozódik, például bővülnek a számkörök, egyre jobban közelednek a tudományos megfogalmazáshoz, amire aztán az ötödik osztálytól jobban, differenciálva tud építeni a matematika tanár. — Úgy tudom, kerületünkben már előbb elkezdődtek ezek a kísérletek. — Valóban, kerületünkben már 1972 óta folynak kísérletek, mi a matematika új tantervét egy évvel előbb vezettük be, ez nekünk nagyon sok előnyt jelentett. 12 FERENCVÁROS
