Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
1905-1980 A haladás szolgálata volt életének értelme. A boldogságért, az emberibb létért írta verseit. Miként írta, valóban nemzetét tanította nem középiskolás fokon - a jobbért való küzdelemre. A szőkébb világ, amelyben felnó'tt - naponta elé állította az elbor- zasztó példát: önmagához mennyire méltatlanul is élhet az ember. A penészvirágos falak, a guanóként lerakódó korom szorításából kitömi akarókat biztatva önmagához is szólt, mert iszonyú volt a teher a lelkén. Tenni akart, változást akart, de a lelke mélyén tudta: az idő' még nem jött el. Tragikus sorsában ez a tenni, kitörni vágyás volt mindvégig a repítőeró', végül a tehetetlenségi nyomaték. A proletárköltő itt élt, s ma is itt él közöttünk. A Gát utcai szülőház ódon falai, a még élő kortársak, az utókor őrzi emlékét. Csak az utókor adhatta meg neki a rangot, tiszteletet, ami már életében megillette volna. Az utókor, amely megértette, megélte a verseiben rejlő hatalmas igazságokat és megvalósította nagy álmait. Gyermek volt még, amikor a Tanácsköztársaság megpróbálta átformálni a magyar sorsot. Ott volt azok között a proletár gyerekek között, akik a tanácskormány intézkedése nyomán a Balatonnál töltötték az 1919-es nyár néhány hetét A Mama is felegyenesedhetett a mosó- teknő mellől. Talán még a nap is másképpen Csillebérci kiránduláson 1931 április közepén dent és mindenkit lehúzni próbált. Sokáig hadakozott kényszerítő hatásai ellen, mígnem életét eldobva vélte megtalálni lelke békéjét. A világirodalom, a hazai líra egyik legnagyobb alakja, egyben a Ferencváros költője is volt Itt élt, alkotott ahol ma mi utódok élünk és dolgozunk. Méltóvá lenni az általa hagyott szellemi örökséghez, képviselni a gondolatot, amit ránk örökített. Ezzel tiszteleghetünk legszebben emléke előtt. -németh-ahol élünk... házasok. A tervidőszak során eddig 3986 család lakásgondja oldódott meg kerületünkben, s ez még akkor is örömteli tény, ha tudjuk, hogy a várakozók száma bizony meghaladja a tízezret. És épült még óvoda - az Óbester utcában, Ifjúmunkás utcában, a Vágóhíd utcában, bölcsőde számos helyen, felújítottak öreg iskolákat (a Bakáts téri központi fűtést, új konyhát és éttermet kapott) az úttörők Boglárlellén örülhettek egy gyönyörű ifjúsági tábornak, de gyarapodott a Hűvösvölgyi napközistábor is. Ahogy az ifjúság, úgy az idősebbek és az öregek is napközi-otthont és klubot kaptak — a Ráday utcában és az Aszódi telepen, a „Ferencváros az idősekért” mozgalom keretében, szocialista brigádok segítségével, sok-sok társadalmi munkával. De erről később. Előbb hadd pillantsunk fel néhány építészetileg is ragyogó, kiemelkedő létesítményre, mint például az Országos Kardiológiai Intézet vöröstéglás épületére az István Kórház szomszédságában, vagy a VITUKI székházára a Kis-Duna egyre rendezettebb partján, s mondjuk a Húsipari Kutató Intézet épületére a Mester utcában. Örömünk telik bennük, s abban a munkában, ami falaik között folyik. Épült még ebben az ötéves tervben számos üzlet, ABC áruház, orvosi rendelő, kisebb sportpálya és kondicionáló terem. (A kerület 34 üzemi sportköre komolyan veszi az „Edzett Ifjúságért” mozgalmat és a „Nyitott-pálya akciót”.) Kerületünk lakossága több tízezer órát fordított e létesítmények építésére, karbantartására, rendezvények és versenyek szervezésére, lebonyolítására. Természetesen nemcsak akkor jönnek, ha sportról van szó. Vállalják az áldozatkész munkát akkor is, ha kevésbé mutatós feladatot kell megvalósítani, ezek teljesítése megközelíti a 12 millió forintos értéket. Nem csoda, hanem összefogás eredménye, hogy a belső kerületek 1979-es versenyében Ferencváros az első helyen végzett, s ezért másfél millió forint jutalomban részesült, ami ugyancsak a kerület fejlesztésére fordítható. öt év alatt sokat változott a Ferencváros. Akik kerületünk arculatát formálták és formáják ma is, a legtöbbet teszik: emberi létünk egyre méltóbb kereteit alakítják, olyan kereteket, melyek között mind szebben és harmonikusabban élhetünk. Persze, ha magunk sem felejtjük a bölcs intést: Nem szavak, hanem tettek formálják a jövőt! FERENCVÁROS 11 sütött akkor a Gát utcában. De gyorsan vége lett. Az emléke azonban megmaradt, s meghatározójává vált mindannak, amit a költő József Attila a világról írt és gondolt évtizedeken át Hetvenöt éves lenne, ha még élne. Mai körülményeink között csupán tisztes korú, s nem aggastyán. Az ő korában ennyi évet csak az úrféle ért meg. Hetvenöt éves lenne, ha nem pusztította volna el a kor, amelyben született. A jövőért harcolt, újat akart. Gyűlölte a Horthy-kor posványát, amely min
