Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1980. június / 1. szám

1905-1980 A haladás szolgálata volt életének értel­me. A boldogságért, az emberibb létért írta verseit. Miként írta, valóban nemzetét taní­totta nem középiskolás fokon - a jobbért való küzdelemre. A szőkébb világ, amelyben felnó'tt - naponta elé állította az elbor- zasztó példát: önmagához mennyire méltat­lanul is élhet az ember. A penészvirágos fa­lak, a guanóként lerakódó korom szorításá­ból kitömi akarókat biztatva önmagához is szólt, mert iszonyú volt a teher a lelkén. Tenni akart, változást akart, de a lelke mé­lyén tudta: az idő' még nem jött el. Tragikus sorsában ez a tenni, kitörni vágyás volt mindvégig a repítőeró', végül a tehetetlenségi nyomaték. A proletárköltő itt élt, s ma is itt él kö­zöttünk. A Gát utcai szülőház ódon falai, a még élő kortársak, az utókor őrzi emlékét. Csak az utókor adhatta meg neki a rangot, tiszteletet, ami már életében megillette volna. Az utókor, amely megértette, megélte a verseiben rejlő hatalmas igazságokat és megvalósította nagy álmait. Gyermek volt még, amikor a Tanácsköztársaság megpró­bálta átformálni a magyar sorsot. Ott volt azok között a proletár gyerekek között, akik a tanácskormány intézkedése nyomán a Balatonnál töltötték az 1919-es nyár néhány hetét A Mama is felegyenesedhetett a mosó- teknő mellől. Talán még a nap is másképpen Csillebérci kiránduláson 1931 április közepén dent és mindenkit lehúzni próbált. Sokáig hadakozott kényszerítő hatásai ellen, míg­nem életét eldobva vélte megtalálni lelke békéjét. A világirodalom, a hazai líra egyik leg­nagyobb alakja, egyben a Ferencváros köl­tője is volt Itt élt, alkotott ahol ma mi utó­dok élünk és dolgozunk. Méltóvá lenni az általa hagyott szellemi örökséghez, képvi­selni a gondolatot, amit ránk örökített. Ezzel tiszteleghetünk legszebben emléke előtt. -németh­-ahol élünk... házasok. A tervidőszak során eddig 3986 család lakásgondja oldó­dott meg kerületünkben, s ez még akkor is örömteli tény, ha tudjuk, hogy a várakozók száma bizony meghaladja a tízezret. És épült még óvoda - az Óbester utcában, Ifjúmunkás utcában, a Vágóhíd utcá­ban, bölcsőde számos helyen, felújítottak öreg iskolákat (a Bakáts téri központi fűtést, új konyhát és éttermet kapott) az úttörők Boglárlellén örülhettek egy gyönyörű ifjúsági tábornak, de gyarapo­dott a Hűvösvölgyi napközistábor is. Ahogy az ifjúság, úgy az idő­sebbek és az öregek is napközi-otthont és klubot kaptak — a Ráday utcában és az Aszódi telepen, a „Ferencváros az idősekért” moz­galom keretében, szocialista brigádok segítségével, sok-sok társadal­mi munkával. De erről később. Előbb hadd pillantsunk fel néhány építészetileg is ragyogó, ki­emelkedő létesítményre, mint például az Országos Kardiológiai In­tézet vöröstéglás épületére az István Kórház szomszédságában, vagy a VITUKI székházára a Kis-Duna egyre rendezettebb partján, s mondjuk a Húsipari Kutató Intézet épületére a Mester utcában. Örömünk telik bennük, s abban a munkában, ami falaik között folyik. Épült még ebben az ötéves tervben számos üzlet, ABC áruház, orvosi rendelő, kisebb sportpálya és kondicionáló terem. (A kerület 34 üzemi sportköre komolyan veszi az „Edzett Ifjúságért” moz­galmat és a „Nyitott-pálya akciót”.) Kerületünk lakossága több tíz­ezer órát fordított e létesítmények építésére, karbantartására, ren­dezvények és versenyek szervezésére, lebonyolítására. Természetesen nemcsak akkor jönnek, ha sportról van szó. Vál­lalják az áldozatkész munkát akkor is, ha kevésbé mutatós felada­tot kell megvalósítani, ezek teljesítése megközelíti a 12 millió fo­rintos értéket. Nem csoda, hanem összefogás eredménye, hogy a belső kerületek 1979-es versenyében Ferencváros az első helyen végzett, s ezért másfél millió forint jutalomban részesült, ami ugyan­csak a kerület fejlesztésére fordítható. öt év alatt sokat változott a Ferencváros. Akik kerületünk arcu­latát formálták és formáják ma is, a legtöbbet teszik: emberi létünk egyre méltóbb kereteit alakítják, olyan kereteket, melyek között mind szebben és harmonikusabban élhetünk. Persze, ha magunk sem felejtjük a bölcs intést: Nem szavak, ha­nem tettek formálják a jövőt! FERENCVÁROS 11 sütött akkor a Gát utcában. De gyorsan vége lett. Az emléke azonban megmaradt, s meg­határozójává vált mindannak, amit a költő József Attila a világról írt és gondolt évtize­deken át Hetvenöt éves lenne, ha még élne. Mai körülményeink között csupán tisztes korú, s nem aggastyán. Az ő korában ennyi évet csak az úrféle ért meg. Hetvenöt éves lenne, ha nem pusztította volna el a kor, amelyben született. A jövőért harcolt, újat akart. Gyű­lölte a Horthy-kor posványát, amely min­

Next

/
Thumbnails
Contents