Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
Bölcsödé a Belsö-Ferencvárosban A Ráday utcában, a környéken lakók már megszokták, a 15-ös autóbusz állandó utasai sem csodálkoznak már rajta, csupán a ritkán erre járóknak újdonság: eltűnt az egykor volt, régi-régi kertmozi. Helyén - a kerületi tanács szomszédságában - kétemeletes, teraszos épület, előtt zöld fű, parknak nem, kertnek is alig nevezhető nagyságú szabad tér. Itt áll majd egy esztendeje a IX., kerület új bölcsődéje. Pontosan 1979. május 2-a óta működik a bölcsőde, mondja Nagy Istvánná vezető gondozónő. Az egyetlen a belső-Ferencváros- ban. Négy csoportban, nyolcvan férőhelyre jut itt 118 gyerek. 16 gondozónő foglalkozik velük. Teljes a létszám: nem úgy a takarítónőknél. Nyugdíjas néniket foglalkoztatnak, szerződéssel, pár hónapig. Lejár a szerződésük, elfogynak az óráik, újra gond a takarítás. Reggel van, a szülők már elmentek, a gyerekek reggelinél ülnek, csend van, rend, tisztaság. Az induló nap halk zsivaja az épületben. Ideális-e gyerekeknek, szülőknek, gondozónőknek az új bölcsőde, kérdem a vezetőnőt — Ideális? Olyan bölcsőde sosem lesz. Szép, tágas a miénk, de mégegyszer annyi gyereket hoznának, ha lehetne. Az eszményi bölcsődében pedig 5-6 gyerekre jutna egy gondozónő. Ettől messze vagyunk. Ha körülnéz, saját szemével láthatja. Az irodák éppen alkalmas nagyságúak. A teremnyi gondozónői szobát továbbképzésekkor használják. Kényelmes az öltöző, a fürdő. Egy nagyobb helyiségben gőz gomolyog, gépek zúgnak. Itt a mosoda. Nem lehet szünetet tartani a mosásban. Napi szükséglet a tiszta pelenka, mindig kell bugyi és in- gecske, szoknya, nadrág sapka, kardigán. A lift mellett már elmozdultak a folyosói burkolat kockái. A földszinten áll meg a nagy piros lift - kettő van belőle - a gyerekek kedvence. A bejárat körül sorakoznak a kocsik. Mély- és sport kocsik, sokadik nemzedék használta szerény kis határok és krómozott esernyővel., összecsukható olasz divat újdonságok. Tűnt már el közülük. Kocsi-tárolóhelyiség, sajnos nincs. A földszint egyik felét a konyha foglalja el. Pusztai Mihálynével, a szakácsnővel benézünk a gyümölcs- és konzerv-birodalomba: alma, befőttek, paradicsom- és gyümölcslevek sorakoznak a polcokon. Mintha ma még nem is készült volna itt reggeli: olyan rend van a konyhán. A három hatalmas gáztűzhely egyikén sem ég a láng- de hamarosan beindul a nagyüzem. Az egyik helyiségben már meghámozott burgonya- halmok állnak - paprikáskrumpli lesz az ebéd. A csecsemőcsoportban Bucskó Tibomé gondozónő sepreget. — Étkezés után mindig összetakarítunk egy kicsit. Addig a kolléganőm ügyel a gyerekekre. Cseppet sem nehezebb a csecsemőkkel. Itt sosem teljes a létszám: 26-ból most benn vannak 12-en. Igaz, hogy többet Ráday utca: Budapest első új, kétszintes bölcsődéje kell emelgetni őket. De én nagyon szeretek velük lenni. A nagyobbacskák a seprű nyomában topognak. A kisebbek — nyolctól tizenhét hónapos korig vannak itt gyerekek — a másik gondozónőt, Mindi Erikát figyelik. Ki a kiságyából, ki a nagy hempergőből. Próbálják a figyelmét magukra fordítani. — Tudom, hogy Zsófi csak a kiságyban marad el, kétségbeesik, ha a hempergőbe teszem. Noémi sírdogálós, egész nap ölbe kívánkozna. Patrícia a legkisebb, nemcsak korra, termetre is. Csak az mehet a közös hempergőbe, aki ide-oda fordul már. Másképp rágurulnának, zavarnák a többiek. A másik csoport a kis tipegők egyike- -másika még rágja a reggelihez járó kiflit. Egy bátrabb leányzó kézenfog, kivisz a fürdőszobában, megmutatja a törölközőjét, az öltöző szekrényét Azokon kis kifli a jel. Elmész? Néz rám a terem ajtajábóL Aztán- utánam szól. Barátok vagyunk! A nagyok teljes műszakban játszanak. Szaladgálnak az egymásbanyíló két termükből hol az egyikbe, hol a másikba. Megyünk az állatkertbe - kiabálják, és felülnek a dömperre. A fehér, rácsos alagútjátékban kényelmesen elfér egy gyerek. Tímea hasal benne. Róka, róka,- autózzák körbe a fiúk a ketrecet. Én vagyok a róka, súgja oda nekem is Tímea. Sanyika is autót szeretne. De már elfogytak a dömperek. Sanyika panaszkodik. De csak az óvónéninek, Vincze Miklós- nénak. — Sanyika orosz kisfiú. Még nem tud, csak ért magyarul. A szülei szeretnék, ha már megtanulna. Én értek ezt-azt oroszul, de magyarul válaszolunk neki. ősszel óvodába megy, addigra beszélnie kell. „Nekem még segíteni kell egy kicsit! Tomi búgócsigát szeretne, de abból sincs sok. Jól megrázza hát a kislányt, aki előbb jutott kedvenc játékához. Kriszti befeküdne a termeténél jóval kisebb babaágyba - ha nem tessékelnék ki belőle. Az apró asztalok, a kis piros székek körül folyton cserélődik a társaság. A gyerekek engem is elárasztanak közlendőikkel Láttam repülőt, voltam autóval, apa jön értem - mondja Tomi. Rámnevet. Elkeserítően rosszak a fogai, de nem12 FERENCVÁROS
