Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1980. február / Különszám

KÉSZÜLÜNK versenyfeleló's Vajdics Ferenc sorolja fel miközben megismertet azzal a két brigád- vezetővel, akik a legtöbbet tették azért, hogy egy negyedévvel korábban fejezzék be a Rózsakerti lakótelepi munkákat. Heiter János brigádja a csatornafektetés­nél, Cselényi Ferenc brigádja pedig a he­gesztési munkákban jeleskedett. Kijutott a nehezéből a kubikos brigádoknak is. Volt mit tennie Báder Gyula, Keczán Mihály és Sipos István brigádjának is. A Rózsakért 240 lakásának előkészületei különösen sok gonddal jártak. A megszokottnál jóval szik- lásabb ez a szűzterület. Előbb utakat kellett építeniük, talajt egyengetniük, hogy az alapközművesítéshez hozzáfoghassanak. En­nél a munkánál, de Csepelen is az épületeket egészen a fogadószintig készítették el. Dicsekvés nélkül jegyzi meg Takács An­tal a IV-es pártalapszervezet titkára, hogy vállalatuk tervszerű és határidő előtti mun­kája tette lehetővé az építőipar lakásprog­ramjának tavalyi teljesítését. Ugyanakkor lehetővé tették azt, hogy Csepelen több száz lakás építéséhez időben hozzákezdhet­tek., Újra bebizonyosodott, hogy csak úgy le­het tervszerűen dolgozni, ha mindenki érzi munkájáért a felelősséget az egyszerű be­osztottól egészen a fóépítésvezetőig, sőt a vállalatvezetőig. Náluk ez magától értetődő. Amit ők vállalnak, azt teljesítik is. Példa erre az előző kongresszusi verseny is. Akkori példás munkájukért elnyerték az építésügyi miniszter és az Építő-Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének di­csérő oklevelét. A brigádok hármas jelszavát állandóan szem előtt tartják. Ez is ösztönzi őket mun­kájuk kifogástalan végzésére. A tavalyi ver­senyszerződések szerint — 1979-ben — 264 brigád 2770 tagja, a vállalat dolgozói­nak kétharmada vállalt feladatot. A brigádkollektívák felajánlásai biztosí­tékul szolgáltak arra, hogy Budapest térsé­gében a növekvő feladatokat idejében el­végzik. És, hogy sikerült, azt annak is kö­szönhetik, hogy a vidéki főépítésvezetősé­gek dolgozói saját feladataik teljesítése mellett vállalták erejükhöz mérten átcsopor­tosítással a szükséges munkaerőt, anyagot és gépet a budapesti termelőegység rendel­kezésére bocsátják, s ezzel az egész vállalat tervteljesítéséhez hozzájárulnak. Sokat tett a csepeli munkánál pedig a 44-es és a 45-ös építésvezetőség, az Iványi és a Cselényi hegesztőbrigád. Zsigrai Péter bri­gádja a távfűtés szerelésénél tűnt ki az el­múlt évben. Múlt év utolsó napjaiban került sor az időszakos értékelések alapján a legkiemelke­dőbben dolgozó munkacsoportok jutalma­zására. A legjobb eredményt elért brigádo­kat Zachár András igazgató díszoklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki a vállalatveze- tőség nevél>en. A versenynek pedi£ nincs vége. Az idén változatlanul folytatják úgy, mint eddig. Csak most méginkább ügyelnek a munka- fegyelemre, a munkaidókihasználásra, az anyag- és energiatakarékosságra és ami szin­tén állandó feladat: a 60 ezer lóerő teljesít­ményű gépek, a berendezések óvására, tel- jesmértékú kihasználására. Nem szorul hát­térbe a továbbtanulás, a művelődés sem. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgo­zói büszkén jelenthetik, hogy amit vállal­tak — adott szavuk szerint —, becsülettel teljesítették. Cs. T. verseny időszakában ez 4,6-re csökkent. Ebben nagy részük van a brigádoknak. Egy­re inkább érvényesül az a szemlélet hogyha valaki megsérti a szocialista erkölcs normáit akkor azt a többiek kiközösítik, attól meg­válnak. Sokan kifüggesztették már a teherautóra a gépkocsivezető és a segédmunkások nevét. Náluk ezt így mondják: „Munkád mellé add a neved! ”, Így ha kifogás van akkor nem álta­lában a tüzelőszállítokra kell panaszkodni, hanem mindenki névszerint tudhatja ki nem végezte el munkáját tisztességgel. Országos mozgalommá fejlesztették már a „Kérje, se­gítünk” mozgalmat is. A szakmunkás utánpótlásról is ők gon­doskodnak. Évenként általában 100 új em­ber sajátítja el a tehergépkocsi vezetést és a szállítással járó rakodási feladatokat. Náluk is akad persze egy-egy olyan fiatal, aki azt szeretné, hogy egy félév múlva már a 20-25 éve ott dolgozó szakember helyére állhas­son. Az ilyen, ha nem tudja kivárni a sorát, hát odébb áll, de ezekért nem is kár. Sokat és eredményesen dolgoznak. Soha­sem tétlenkednek, mindig keresik az újat, a korszerűt, a gazdaságosabbat Nemcsak a sa­ját érdekükben, hanem a fuvaroztató érde­kében is. A szorgalom, a tettrekészség egy­szerűen kifogyhatatlan a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 3-as üzemegységénél a Má- riássy utcában. CSUHAJ EMILNÉ Beszélgetés három pártmunkással gazdaságról, politikáról Gál György Regős János A z ország legnagyobb rendező pályaudvara Ferencváros, kulcsfontosságú szerepéről már nem egyszer olvashattunk, hallhatunk. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nyolc szolgálati főnökségével, közel 3500 dolgozójával a IX. kerület második, legnagyobb pártbizottságát mondhatja magáénak. Lelkesedés és cselekvő tenniakarás Gál György, a pártbizottság titkára tíz esztendeje vezetője a testületnek. Ennyi év távlatában munkatársai olyan embernek is­merték meg, aki soha nem ismeri a fáradtsá­got ha munkáról, a vasútról van szó. — Sajátos munkájukból adódóan az átla­gosnál jóval nehezebb körülmények között kell eleget tenniük a népgazdasági feladatok­nak. — Abban egyetértek, hogy nehezebbek körülményeink, viszont minden más munká­nál szebbnek tartom. Olyan hosszú időt töl­töttem már el itt, hogy nem tudok elfogulat­lanul beszélni a vasutas szakmáról. Helyze­tünk nem könnyű, hiszen igen komoly lét­szám és egyéb gondjaink vannak amit a va­súti szállítás nem érezhet meg. Munkánk végzésében jelentős szerepe van annak, hogy a csomópont dolgozóinak többsége törzs- gárdatag és harmincéven felüli Nem ritka­ság, a nyugdíjbamenők között, aki 40-48 évet is eltöltött a ferencvárosi pályaudvaron. A feladatok megvalósításában tehát egyrészt a törzsgárda tagokra támaszkodunk, másrészt a munkaversenyre, amelynek komoly hagyo­mányai vannak a vasútnál. Munkaverseny nélkül biztos nem tudnánk kötelezettsé­günknek eleget tenni. A létszám- és eszköz­hiányt sokszor a tenniakarás és a lelkesedés pótolja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kerületben, sőt a MÁV-on belül is, elsőként csatlakoztunk a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából indított munka versenyhez. — A kongresszusi munkaverseny konkrét többletmunkát jelent mindannyiunk szá­mára. Emellett szocialista brigádjaink szá­mos más társadalmi megmozdulás, rendez­vény aktív résztvevői Párttagjaink száma, a két választási ciklus között 134 fővel gyara­podott. KISZ-bizottságunk, kiemelkedő te­vékenységéért eddig minden évben kitünte­tést kapott. MHSZ szervezetünk szintén ki­magasló munkát végez, kerületi szinten. Az együttes cél és a törekvések találkozása adja azt a cselekvési egységet, melyre továbbra is számíthatunk. , ,, , (Folytatás a 4. oldalon) 3 a vasút szíve Kiss Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents